Az Ausztriában dolgozó magyarok közel negyede túlképzett
Egy nemrég lezárult nemzetközi kutatás, a MIGWELL projekt keretében első alkalommal vizsgálták a Magyarországról Ausztriába irányuló migráció és a szubjektív jóllét kapcsolatát. A projektben a Budapesti Corvinus Egyetem, az Osztrák Tudományos Akadémia és a Bécsi Egyetem kutatói működtek együtt. A kutatás célja az volt, hogy átfogó képet nyújtson az Ausztriában élő magyarok életminőségéről, boldogságérzetéről és kihívásairól. A kutatók kvalitatív (interjúalapú) és kvantitatív (kérdőíves) módszereket egyaránt alkalmaztak.
A felmérésből kiderült, hogy az élettel való elégedettség mértéke Ausztriában átlagosan jóval magasabb (7,9) a magyarországi értéknél (6,9) egy 0–10-es skálán. Ezt az eltérést a kutatók a „boldogság vasfüggönye” jelenségként emlegetik. Az anyagi különbségek is jelentősek: vásárlóerő-paritáson számolva egy osztrák átlagosan 2,3-szor többet keres, mint egy magyar, ami az egyik legnagyobb jövedelmi szakadék két szomszédos európai ország között.
A kivándorlást tervezők 85 százaléka említett pénzügyi okokat a legfontosabb motivációk között, azonban az Ausztriában élők számára már nem az abszolút jövedelem, hanem a hasonló végzettségű osztrákokhoz viszonyított relatív anyagi helyzet vált fontossá.
Általánosságban a kivándorlás jelentős pozitív változást hozott az emberek életébe: az elégedettségi szint átlagosan 0,8–1,5 ponttal nőtt, különösen a férfiak és az alacsonyabb képzettségűek körében. Emellett csökkent a stressz és a depresszió, illetve nőtt az optimizmus és az élet értelmének érzete.
Az Ausztriában élő magyarok azonban komoly kihívásokkal is szembesülnek. A négy legfőbb problémakör a túlképzettség, a nyelvi nehézségek, a diszkrimináció, valamint az óhazával való kapcsolat fenntartása volt.
A válaszadók közel egynegyede túlképzett a munkájához, különösen a nőknél gyakori ez a jelenség, ami rontja a beilleszkedés esélyét, és csökkenti a munkahelyi elégedettséget. A nyelvtudás hiánya szintén nagy akadály: bár az Ausztriában élők 88 százaléka legalább társalgási szinten beszél németül, a kiköltözést tervezők 27 százaléka egyáltalán nem.
A nyelvi hiányosságok elszigetelődést, kevesebb baráti kapcsolatot és szabadidős tevékenységet eredményeznek, ami növeli a hazatérés valószínűségét. Bár sok válaszadó nem érzi magát kirekesztettnek, azok, akik igen, jelentősen alacsonyabb jóllétről számoltak be. A legtöbben fenntartják kapcsolataikat Magyarországgal, gyakoriak a hazautazások és pénzutalások, vagyis kevesen szakadnak el teljesen.
A kutatás egyetlen hangsúlyos negatív megállapítása a társas kapcsolatok gyengülése és a magány enyhe növekedése volt. Azok a válaszadók, akik partnerüket vagy gyermekeiket hátrahagyták, 13 százalékponttal boldogtalanabbak voltak, mint azok, akik együtt költöztek.
A migráció tehát nem egyértelműen pozitív vagy negatív, de a legtöbb kivándorló szerint az életszínvonaluk javult, és csak nagyon kevesen bánták meg a döntést: mindössze 4,5 százalék érezte úgy, hogy a költözés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
