Nem túl okos dolog 35 fokban feszegetni a fizikai teljesítőképességünk határait

„Ki lesz a felelős, ha meghalok?”

Nagyjából ezt a kérdést vetette oda a bírónak Danyiil Medvegyev a tokiói olimpia egyik meccsének szünetében, mikor a japán fővárosban éppen 30 Celsius-fok fölött járt a hőmérséklet és 80 százalék körül a páratartalom. Az orosz teniszező két évvel később New Yorkban, a hasonló időjárási körülmények között rendezett US Open negyeddöntőjében még konkrétabb volt: „az egyik játékos meg fog halni!” – figyelmeztetett hideg vizes törülközővel a fején.

A Cincinnatiben jelenleg is 30–32 fokban zajló tornán pedig már nem is panaszkodott, egyszerűen derékig belehajolt egy üdítőkkel teli jeges hordóba. Egy francia teniszező viszont tényleg összeesett a pályán, majd sorra léptek vissza a versenytől a játékosok.

Pedig a tenisz még csak nem is ultrasport, ahol az extrém távok a hőséggel együtt még inkább igénybe veszik a szervezetet. A héten egy 29 éves olasz tájfutó 35 fok körüli hőmérsékletben, extrém magas páratartalom mellett teljesítette a távot a Kínában rendezett Világjátékokon, majd négy nap múlva meghalt.

Szerda éjféltől vasárnapig Magyarország teljes területére is harmadfokú hőségriasztást rendeltek el, ilyenkor pedig a hobbisportolóknak is érdemes átgondolniuk a sportolási szokásaikat. De egy átlagos civil sportoló mégis honnan tudhatja, hogy mennyit bír el a szervezete? Többek közt erről kérdeztünk egy kardiológus szakértőt.

Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt ilyesmibe még belehaltak

„A kánikulában végzett fizikai aktivitás jelentős stressz a szervezetnek, és ilyenkor alapvetően két probléma szokott egyszerre jelentkezni: a folyadékveszteség túl nagy, míg a hőveszteség túl kicsi. Ezt fokozza a magas páratartalom és a zártabb ruházat, a szervezet pedig így a verítékezésen keresztül nem képes megfelelően leadni a hőt. Ha a só- és folyadékpótlás sem adott, akkor a verejtékmirigyek sem tudnak dolgozni, és a kiszáradás is fenyeget” – magyarázta Karlócai Kristóf, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának kardiológus főorvosa.

Karlócai Kristóf szerint hőség hatására zavar alakulhat ki az agy vérellátásában, ami összeeséssel járhat. Ez a jelenség a hőszinkópé, azaz a hőség miatti ájulás, ami általában átmeneti egészségügyi probléma, fekvő helyzetben viszonylag gyorsan helyreáll a keringés. A hősokk már jelentősebb kockázatot jelent. Ekkor a test belső hőmérséklete, a maghő megnő, miközben a test nem tud elég hőmennyiséget leadni. (A maghő nem egyenlő a hagyományosan hónaljban mért testhőmérséklettel.) A hősokk nagyon erős izzadással, szapora szívveréssel, szívritmuszavarokkal és izomgörcsökkel jár, szélsőséges esetben pedig stroke-ot is okozhat, majd végstádiumban hirtelen annyira lecsökken a pulzus, hogy bele is lehet halni.

„Mindez egy egészséges, normál működést mutató embernél is megtörténhet, mivel egyszerűen nem bírja el a szervezete a meleget. Akiknek viszont hozott betegségük is van, azoknak nagyobb a kitettségük a kánikulával szemben, különösen, ha nem is tudnak arról, hogy valamilyen szív- és érrendszeri vagy légzőszervi betegséggel rendelkeznek” – mondta a kardiológus, aki szerint erős a gyanú, hogy az olasz tájfutónak is valamilyen rejtett szívbetegsége volt, amit a kirívóan magas hőmérséklet és a fizikai terhelés egyszerre „provokált”, ami szívhalált idézett elő.

„Vannak olyan ioncsatorna-betegségek, szívizombetegségek, szívfal-megvastagodások, amiket a sportorvosi EKG kimutat, és ha az kóros, felhívják rá a sportoló figyelmét. De az amatőr sportolónál, aki nem jár sportorvoshoz, az ilyesmi sokszor rejtve marad. A magas vérnyomás miatt gyógyszereket szedők még kitettebbek, az ő érrendszeri és keringési adaptációjuk a hőségre még sokkal rosszabb” – mondta a szakember.

A kardiológus egyébként sincs túl jó véleménnyel a sportolók extremitásairól. „Az extrém terhelést és a szélsőséges körülményeket egyre többen kedvelik, sajnos – mondom ezt orvosként. Mert az emberi testet nem erre alkották. Amibe még kétezer-ötszáz évvel ezelőtt belehalt az első maratoni futó, azt ma sokan szégyellni valóan csekély teljesítménynek tartják” – fogalmazott Karlócai.

Honnan tudhatjuk, mennyit bír a szervezetünk?

Egy átlagos civil sportoló akkor mégis honnan tudhatja, hogy mennyit bír el a szervezete? Hogy hogyan reagál a plusz 30 fokra? „A szervezet okos, és az esetek nagy részében jelzi, ha valami problémája van, ha le kellene állni – vágta rá a szakember. – Mindig az jelenti a veszélyt, amikor valaki a testét le akarja győzni, és nem szán az adaptációra elég időt. Az esetek nagyon nagy százalékában meg lehetne előzni a bajt, ha az emberek odafigyelnének a szervezetük jelzéseire.”

Karlócai Kristóf szerint az alábbi tüneteknél érdemes megfontolni, hogy valaki erőltesse-e tovább a sportolást:

• a terheléssel nem arányos fulladás;
• terhelés közben az indokoltnál szaporább szívverés;
• szabálytalan, összevissza szívverés;
• leálláskor és pihenésre is fennmaradó magas pulzusszám;
• folyadékfogyasztás ellenére fennmaradó erős szomjúság;
• és különösen: több testrészen egyszerre fellépő izomgörcs.

Annak bizonyításához, hogy 30 fok fölött nem a legszerencsésebb túlzottan aktívan sportolni, elég csak a maratonfutók kiskátéját megnézni, amely szerint a hosszútávfutáshoz az ideális hőmérséklet: 9–10 fok.

Sőt, egy közel 800 maratoni verseny időeredményeit és klímatényezőit vizsgáló tanulmányból az derült ki, hogy a legjobb eredmények 2–13 fok között születtek. A teljesítmény 18 fok fölött kezd rohamosabban romlani, és egy 30 fok körüli napon, 75 százalékos páratartalom mellett átlagosan 6 százalékkal lassulhat a futó tempója.

Hogyan éljük túl a futást a kánikulában?

A világ legismertebb futószaklapja, a Runners World egy futóedző ajánlásai alapján összeszedett néhány tippet, hogyan lehet a nagy meleggel járó kockázatokat csökkenteni futás közben:

• Folyadékpótlás: Ne várjuk meg, amíg kiszáradunk, hanem már futás közben óránként minimum 3, maximum 8 deciliter vizet igyunk meg, valamint edzés előtt és után még 5 decit.
• Sópótlás: Az intenzívebb izzadás során rengeteg sót, azaz egy alapvető fontosságú elemet, nátriumot veszít a szervezet, amit pótolni kell. 20 fokos hőmérsékleten egy átlagos futó óránként körülbelül 1230 milligramm nátriumot veszít, ami gyomor-bélrendszeri zavarokhoz, szédüléshez vezethet. A veszteség háromnegyedét kell pótolni, a többit a szervezet kompenzálja. Érdemes ezért akár sótablettákkal is feltölteni a kulacsot, de a speciális sportitalok is segíthetnek.
• Hűtés: Viseljünk laza, légáteresztő ruházatot és sapkát, és az is sokat jelent, ha közben hideg vízzel locsoljuk magunkat, vagy a nyakunkat, csuklónkat jéggel hűtjük.
• Időzítés: Fussunk inkább a nap hűvösebb időszakaiban, korán reggel vagy késő este.
• Természet: Ha mégis a nap melegebb óráit választjuk, rójuk a köröket legalább vizes és árnyas természeti részek közelében, amik néhány fokkal hűvösebbek és szellősebbek. A visszaverődő hő miatt számít a talaj is, az aszfalton futás ezért nem javasolt.

Karlócai Kristóf az alapvető tanácsait végül külön is kihangsúlyozza: „Legyen mindenki tudatában annak, hogy a nagy melegben veszélyes nagy intenzitású sportot űzni, és nem éri meg bebizonyítani, hogy ő ilyen körülmények között is hatalmas teljesítményre képes. Inkább csinálja élvezettel, és hagyja abba, ha a teste azt jelzi, hogy abba kéne hagynia.”

Cikkünk megjelenése után pontosítottuk az olasz futó halálával kapcsolatos részleteket.