Ultragazdagok nyaralásait szervezi, az idióta kéréseikből hírnevet faragott

Gazdagnak lenni biztosan nagyon jó dolog, de az emberek nagy része soha nem fogja megtudni, valójában milyen az. Marad nekünk az Utódlás, a Dallas, a Guldenburgok öröksége, a NER luxusjachtjairól készült lesifotók, a beszámolók nagyon drága esküvőkről, de természetesen minden csak harmad-, ideális esetben másodkézből. Első kézből soha – szerintem, ha valaki a bőrén tapasztal meg ilyen dolgokat rendszeresen, akkor nem fog belekattintani egy cikkbe, ami a nagyon gazdag emberek nyaralásairól szól. Persze ki tudja, nem akarok hamis információkat terjeszteni nagyon gazdag emberekről, még a végén hülyén fogom érezni magam, ha egyszer találkozom eggyel.

A nagyon gazdag emberek másodkézből megismerésének viszont idén nyáron egy gyanúsan szórakoztató lehetősége nyílt meg. Felbukkant a közösségi médiában Olivia Ferney, azaz @travelwithlivii, aki hozzánk képest egy fokkal közelebb van a pofátlanul gazdagokhoz, ugyanis a munkája abból áll, hogy szállásokat és nyaralásokat szervez milliomosoknak, milliárdosoknak.

Ezek a szervezések néha flottul mennek, néha pedig olyasmi galibák, furcsa kérések, eszement követelések keletkeznek a posztok szerint, amelyeket Ferney-nek kell megoldania, anélkül, hogy az átlagemberek első reakciójához fordulna, és a pokolba küldené el a klienst. A nő maga is posztolta már a legsúlyosabb sztorikat, de ezekkel turnézik a külföldi sajtóban:

• Egy hölgy meg szeretné tudni, hogy egészen pontosan honnan származnak a lime-ok, amiket a margaritájához használnak, ugyanis a „beporzás” miatt bizonyos országból származó lime-okra allergiás, mármint nem lesz tőle kiütése vagy ilyesmi, csak érzi, hogy nem veszi be a szervezete.
• Egy kliens nincsen megelégedve a zuhanyból jövő víz minőségével, ezért palackozott forrásvizet kell neki szállítani.
• Egy kliensnek egy éjszaka alatt kellett egy Birkin táskát kiszállítani.
• Bizonyos színű magángép beszerzése.
• Egy kliensnek azzal van baja, hogy a resortban mindenki túl lassan sétál.
• Egy negyvenes üzletember Miamiból az Égei-tengeren nyaralt, de nagyon el akart menni egy míkonoszi partira azonnal, ezért helikoptert és jachtokat kellett neki szervezni, nagyjából 100 ezer dolláros, azaz 34 millió forintos költségen.
• Egy kliens berágott, mert a szálloda minibárjában nem volt egy bizonyos márkájú víz.
• Egy kliensnek repülővel kellett egy másik óceánból származó homárt vinni, mert nem felelt meg a luxusresort homárjának minősége.
• Egy kliens a háromnapos miami kiruccanásán egy kristályos sóbarlangot/meditációs szobát követelt magának.
• Egy luxusjacht utasa helikoptert követelt magának, hogy azonnal vigyék el a hajóról, ugyanis a kapitány nem hajlandó a magas hullámokban gyorsan menni.
• Valaki szerette volna kibérelni a dubaji Pálma-sziget egyik komplett ágát.
• Valaki lemondott egy luxusházat, mert túl kevés volt benne a tévé.

Ferney ezekkel a sztorikkal nemcsak az angolszász sajtót turnézza végig, hanem videó formájában posztolja is őket, az egyre növekvő számú követői nagy örömére. A videók nagyjából ugyanúgy zajlanak: a vakációszervező fogja a telefonját, kihangosítva pedig dumál rajta a kliens, aki valami nevetséges kéréssel vagy követeléssel fordul felé. Ferney pedig ahelyett, hogy kiakadna, teljes nyugalomban kezeli őket, és megoldja a problémát.

A videók nem igaziak – Ferney bevallotta, hogy ezeket újrajátsszák, néha igazi kliensekkel, néha pedig másokkal, hiszen állítása szerint olyan súlyos titoktartási szerződéseket ír alá, és annyira fontos, hogy jó benyomást tegyen az ügyfelekre, hogy nem élhet vissza a bizalmukkal. Tulajdonképpen a fenti sztorikban sem mond semmi olyan részletet, amiről megközelítőleg be lehetne azonosítani őket, sem időpontot, sem helyszínt, sem származást, sem kort. Amióta elkezdte posztolni a videókat, azóta már bizonyos kliensek hajlandóak szerepelni bennük, de olyan eset is volt, amikor valaki magára ismert, pedig nem is róla szólt a sztori. Ferney szerint azok az esetek, amikről posztol, nagyjából a munkájának tíz százalékát teszik ki, szóval tízszer ennyi zen telefonhívás vár rá egy átlagos napon.

Olivia Ferney huszonnégy éves, a kanadai Dundasben, egy húszezres kisvárosban nőtt fel, egy középosztálybeli családban. Miamiba járt egyetemre, ahol szervezeti viselkedést és marketinget tanult. Abban a városban találkozott a Top Tier Travel nevű céget alapító Troy Arnolddal. Ferney-t felvették, méghozzá, most figyeljen mindenki, marketing-tanácsadó pozícióba. Ezt a küldetését szuperül is teljesíti, mert június óta valószínűleg soha ennyit nem cikkeztek még a Top Tier Travelről, amióta ezek a videók felbukkantak TikTokon és Instagramon.

A Daily Mailnek még júniusban azt nyilatkozta, hogy igazából beerőszakolta magát a cégbe, és meggyőzte Arnoldot, hogy tudna segíteni a marketinggel. Ferney szerint akkoriban a TTT semmilyen marketingtevékenységet nem végzett, ezért szépen lassan elkezdtek kísérletezni a közösségi médiával, és addig kísérleteztek, amíg valami megragadta az emberek figyelmét. Ez a hívásokról készített videókkal sikerült.

Ferney szerint a cég nem kifejezetten utazási asszisztensi szolgáltatásokat nyújt, hanem segítenek jó áron lefoglalni ötcsillagos szállodákat, és megszervezni az odautat. De a cégnek van egy bizonyos, nagyon magas jövedelmű ügyfélbázisa, akiknek viszont mindent megcsinálnak, és ők busásan meg is fizetik ezt. Bár nem mondja ki szó szerint, de a cég honlapján azért meg lehet találni, hogy ez a Concierge+ szolgáltatás, ami havi 2500 dollárnál (850 ezer forintnál) kezdődik, és egyelőre nem lehet csak úgy jelentkezni, várólista van.

A concierge jellemzően a szállodaiparban létező fogalom, magyar megfelelője nincsen, a recepciós, portás, asszisztens között helyezkedik el. A lényege leegyszerűsítve az, hogy a szálloda portáján van egy ember, akihez bármivel lehet fordulni, főleg ha étterembe vágyunk, vagy szórakozni, esetleg sürgősen szükségünk van valami elengedhetetlen dologra. Ez a londoni concierge például arról mesélt a New York Timesnak, hogy egy szaúdi üzletembernek húsz doboz, nagyon konkrét márkájú müzlit kellett beszereznie, ráadásul olyat, amit csak Olaszországban gyártanak, a vendég ugyanis tudta, hogy csak az olasz változatban van banán.

A concierge-szakma még az internet világában is létezik, bár a koronavírus-járvány előtt feltehetőleg a különböző utazási appok miatt egyre kevésbé volt rájuk szükség, igaz, ezt a legnagyobb nemzetközi concierge-szervezet tagadta. Az ötvenes években, Franciaországban alapított Les Clefs d’Or, azaz Aranykulcsok nevű szervezetnek magyar ága is van, bár a honlapjuk 2019 óta nem frissül. A szervezet tagjait onnan lehet megismerni, hogy egy aranykulcsos kitűző van a hajtókájukon, több mint négyezren vannak, nyolcvan különböző országban.

Ferney valahol félúton lehet az ultragazdagok klasszikus concierge-e és egy mindent megoldó, két lábon járó app között. A hét mindennapján dolgozik, és az egész évben nagyjából csak egy hónapot van otthon. Az elmondásai szerint az ügyfelek bármikor hívhatják, és hívják is, de ott meghúzza a határt, amikor valami illegálisat kérnek tőle. A szolgáltatásáért több ezer dolláros jutalékot kap. Rengeteget utazik, mert teszteli is azokat a szállodákat és luxusresortokat, amiket ajánl aztán az ügyfeleknek. Van egy érzésem, hogy egy idő után fel fogják majd ismerni a szállodákban, ahogy a nagyon gazdagok is már néha azért kérnek hülyeségeket tőle, hogy felkerüljenek az Instagramjára.

Na de milyenek ezek a nagyon gazdag emberek? Először is: van különbség gazdag és nagyon gazdag között. Ferney szerint a dollármilliomosok sokkal rosszabbak mint a dollármilliárdosok, mert nem mindig vannak tisztában azzal, hogy mennyi pénzt is költhetnek. Előfordult már az, hogy orbitális összegekért jachtot béreltek, de aztán rájöttek, hogy ez azért túl extravagáns, ezért az utolsó pillanatban le akarták mondani, amit már természetesen nem lehetett.

Szerinte gyakori az is, hogy ha valaki már mondjuk tízezer dollárt (3,4 millió forintot) költ, akkor azt hiszi, hogy a cég mindent el tud intézni ugyanúgy, mintha ennek a többszörösét költötte volna. Ferney állítása szerint ilyenkor keményít kicsit a kedves modorán, főleg ha ezek az ügyfelek a helikoptert meg a saját szakácsot követelik, mert őt nem ezért fizetik.

Meglepő módon azt nyilatkozta, hogy a techben dolgozó emberek a kedvencei, még a kriptóval foglalkozó férfiak is nagyon kedvesek. Egy esetben Míkonoszra vitt egy csapat kriptós arcot, és csak egy kívánságuk volt: legyen jó sok KitKat csokijuk. A zenészek, főleg az ismertebbek már tudnak finnyásak lenni, a reality-tévéműsorok szereplői pedig kifejezetten nehéz esetek, bár itt is voltak már kivételek.

Mindegy, hogy mennyire vagyonos az ember, ők is szeretik a jó dealeket, sokan már attól rendkívül boldogak lesznek, ha pár ezer dollárt tudnak spórolni. Ez csak akkor kellemetlen, ha mondjuk úgy foglalnak le szállást, hogy nem lehet visszamondani, de mégis szeretnék. Ferney ilyenkor megpróbálhat a szállodával tárgyalni a nevükben, de ilyen esetben a spórolás oda vezet, hogy bukták azt a pénzt. És a megtakarítást is. Ami főleg akkor vicces, ha éppen olyanokról van szó, akik magángépen repülnek a szállásra, amin pár száz dollárt akartak spórolni. Ferney becslése szerint a kérések egy százalékát nem tudja ő sem teljesíteni: vannak pillanatok, amikor „húszezer dollár szart se ér”, mondta.

Források: The Times, Independent, New York Times