A nők teste képes legyőzni a férfiakét, és ez egyre látványosabb lesz néhány sportban

Az elmúlt években feltűnhetett, hogy egyre több az olyan női abszolút győztes, akik a teljes férfi–női mezőnyben érték el a legjobb eredményt. Mórocza Andrea futotta a legjobb időt idén az Ultrabalaton 210 kilométeres versenyén, és tavaly a világ leghosszabb ultraversenyén, a 3500 kilométeres Appalachian Trailen is egy amerikai nő, Tara Dower verte meg a teljes mezőnyt, öt napot faragva az előző évi férfi győztes idejéből. Szintén tavaly az osztrák Barbara Zangerl a világon elsőként mászta meg három nap alatt flash stílusban (azaz előzetes gyakorlás és leesés nélkül) a Free Solo dokumentumfilmből is ismert yosemite-i El Capitant. Ez korábban soha egyetlen férfi mászónak sem sikerült.

Starre Vartan, a The Stronger Sex: What Science Tells Us About the Power of the Female Body (Az erősebb nem: Mit mond nekünk a tudomány a női test erejéről) című, nyáron megjelent könyv szerzője még további példákkal bizonyítja, hogy a hosszútávúszástól az extrémebb ultramaratonokig egyre gyakrabban múlják felül egyes sportokban a nők a férfiakat. Vartan úgy fogalmaz: ezek nem csupán kiemelkedő sportteljesítmények, hanem kulturális változások. „Végre ráébredünk, mire képes a női test” – írja.

8-12 százalék, egyelőre a férfiak javára

A nők és férfiak sportteljesítményének összevetése régóta sokak fantáziáját izgatja. Ha csak a számokat nézzük, az atlétikában a két nem közötti teljesítménykülönbség a 20. század óta folyamatosan csökken, azóta a különbség nagyjából állandósult. Norvég sporttudósok női és férfi sportolók világrekordjait vizsgálva arra jutottak, hogy az átlagos különbség nagyjából 8-12 százalék a férfiak javára. Ez a különbség viszont az ultratávú úszásnál például lényegesen kisebb, míg a felsőtest erejét igénylő sportágaknál nagyobb lehet.

Starre Vartan szerint erőről beszélve szinte mindig a nyers fizikai erőre, a robbanékonyságra és sebességre gondolunk, amelyek kivétel nélkül a férfiak fiziológiájához kapcsolt tulajdonságok. Az atletikus sportok szempontjából viszont legalább ilyen fontos az állóképesség, a regenerálódás és az alkalmazkodás képessége. Ezeknél pedig a nők vannak előnyben a férfiakkal szemben.

Ráadásul a törékeny női test mítosza is viszonylag modern eredetű. Az emberiség történetének nagy részében a nők igenis kemény fizikai terhelést vállaltak, különféle dolgokat cipeltek és naponta több tíz kilométert gyalogoltak – gyakran terhesen, menstruáció vagy szoptatás közben. Mint írta, a vadászó-gyűjtögető társadalmakban a férfiak a nyers erőben és a gyorsaságban voltak jobbak, míg a nők az állóképességükre alapozhattak.

Kitartás, regeneráció, ellenálló képesség

Azt, hogy a tesztoszteronnak milyen előnyöket tulajdonítanak a versenysportban, pont néhány női sportoló esetéből ismerhetjük. A 2024-es párizsi olimpia nagy genderpánikját okozó algériai ökölvívó, Imane Helif férfiasnak ítélt külseje és vélt tesztoszteronszintje újra előhozta a férfihormonnal kapcsolatos kérdéseket. Mivel a magasabb tesztoszteronszint segít a nagyobb izomtömeg növelésében, valamint fokozza a vörösvérsejtek képzését, ami a szervezet oxigénfelvevő képességét növeli, ez egyes sportágakban valóban versenyelőnyt jelent.

A Michigani Egyetem kutatása szerint viszont a nők izmai jobban bírják a kisebb súlyú, ismétlődő terheléseket: izmaik lassabban fáradnak el és több ismétlésre képesek. Ennek legfőbb oka, hogy az ösztrogén hormon miatt a nők tartós energiává képesek alakítani a lassan égő zsírokat, míg a férfiak a gyorsan kimerülő szénhidrátokra támaszkodnak. Emellett a nők testében jellemzően több a lassan összehúzódó izomrost, így összességében a nők izmai a kevesebből hoznak ki többet.

A nők ezen felül gyorsabban is gyógyulnak és gyorsabban regenerálódnak. Ez a tudósok szerint azzal magyarázható, hogy az ösztrogén csökkenti a szervezetben lévő gyulladást és támogatja az izomregenerációt. Ehhez társul még az ellenálló képesség mentális aspektusa, amelyben szintén a nők vannak előnyben. „Úgy gondolom, hogy létezik egyfajta mentális erő, egy rugalmassági tényező, amely segít a nőknek eljutni egy olyan mentális állapotba, amelyben képesek továbbra is a határaikat feszegetni.

Ez a mentális erő teszi lehetővé, hogy a határaikig hajtsák magukat”

– véli Emily Kraus, a Stanford Egyetem női sportolókkal kapcsolatos kutatási programjának (FASTR) igazgatója.

A női fiziológia négy előnye

A Washington Postban megjelent cikkében Starre Vartan úgy véli, négy terület van, amelyben a nők fizikailag felülmúlják a férfiakat.

Fájdalomtolerancia: A fájdalomtűrés nehezen mérhető, de a legtöbb kutatás megerősíti, amit a szülésen átesett nők már amúgy is tudtak: a nők jobban bírják a fájdalmat. És bár a sportolók fájdalomtoleranciája nagyobb az átlagemberénél, a női sportolóknál nem találtak különbséget. Viszont a nők nagyobb valószínűséggel sérülnek meg.

Immunitás: Széles körben elfogadott tény, hogy emlősök esetében a nőstények immunrendszere erősebb, mint a hímeké, ez az emberekre is igaz. Ez az ösztrogén hatásának, valamint a nőknél jelen lévő, de a férfiaknál nem található XX-kromoszómának tulajdonítható, ami az immunfunkciókban nagyobb változatosságot tesz lehetővé.

Rugalmasság: A hosszú távú aktivitásokkal kapcsolatos adatok arra utalnak, hogy a nők teste alkalmasabb a hosszú távú terhelésre: kevésbé kopnak a mozgásszerveik és az érrendszerük is kevésbé amortizálódik. A British Heart Foundation 300, 40 év feletti sportoló érrendszerének állapotát tanulmányozta, voltak köztük hosszútávfutók, kerékpárosok, evezősök és úszók, a férfiaknál az érrendszer öregedése fokozódott, míg a női sportolók esetében ez éppen ellenkezőleg történt.

Hosszú élettartam: Ritka kivételektől eltekintve – és függetlenül a fajtól vagy a kultúrától – a nők mindenhol a világon tovább élnek. És ez extrém körülmények között is érvényesül: a nők nagyobb arányban élik túl a betegségeket, az éhezést és a sérüléseket.

És mi van a labdajátékokkal?

Valamivel komplikáltabb a dolog, ha a labdás sportokban nyújtott teljesítményeket hasonlítjuk össze. A tenisz nagypofájú botrányhőse, Nick Kyrgios épp az év elején hívta ki egy meccsre a négyszeres női Grand Slam-bajnok Arina Szabalenkát. Az ausztrál Kyrgios pályája csúcsán a férfi-világranglista 13. helyéig jutott, de a sérülések és a mentális problémái miatt egy ideje nem játszik, jelenleg a 644. az ATP-rangsorban. A belarusz Szabalenka viszont két éve vezeti a női világranglistát, és néhány napja vitte haza az újabb US Open-trófeáját. Míg a jövő januári, hongkongi meccset szervezik, a szereplők között elkezdődött az üzengetés a sajtóban: Kyrgios szerint száz százalékot sem kell majd a női ellenfele ellen beleadnia a győzelemhez, ellenben Szabalenka szerint ő nyer majd, és mindent megtesz, hogy

„szétrúgja (Kyrgios) seggét”.

Ennél is keményebb ütőméregetés zajlott 1973-ban, amikor az 55 éves, már visszavonult teniszező, Bobby Riggs és a karrierje csúcsán lévő Billie Jean King mérkőzött meg egymással. A magát hímsovén disznónak nevező Riggs szándékosan provokatív megjegyzéseket tett a női teniszre, amit egyszerűen szarnak nevezett. Először Margaret Courttal csapott össze, őt simán verte, majd a feminista szellemet képviselő Billie Jean King állt ki ellene. A „Nemek harca”-ként híressé vált meccsen a sokszoros bajnok King a jobb fizikai erőnlétét kihasználva három szettben győzte le macsó ellenfelét. A meccs után azt mondta, tudta, mekkora a tét: ha nem nyer, az ötven évvel vetette volna vissza a nők ügyét.

Nemi előítéletek

A biológiai adottságok viszont nem adnak teljes képet azokról az okokról, amik a két nem eltérő sportteljesítményeit mutatják. A különféle társadalmi tényezők, a nemi előítéletektől az eltérő nemi szerepekig ugyanis szintén meghatározók ebben. Több kutatás bizonyította már, hogy bizonyos készségbeli ügyességek sokkal inkább a szocializációra, mint a testi felépítésre vezethetők vissza: például arra, hogy a fiúk azt gyerekként többet gyakorolták. A sportot a társadalom eleve férfias területnek tekinti, emiatt a fiúk jobb képességeket érzékelnek magukban és nagyobb jelentőséget is tulajdonítanak a sportnak, mint a lányok.

Ezért ott van még a pszichológiai faktor is. Starre Vartan szerint kísérletekkel bizonyították, hogy pusztán azzal, hogy nőknek azt mondták, akár jobbak is lehetnek a férfiaknál, tényleg jobb eredményt értek el. Egy focista lányokkal foglalkozó magyar utánpótlásedző is arról számolt be, hogy a sztereotípiák miatt a női játékosokban sokkal erősebb a bizonyítási vágy, és ez a pályán is ellenállóbbá teszi őket, és mivel nem szeretnék magukat gyengének mutatni, az ellenük elkövetett durvább szabálytalanságokat is jobban viselik.

A Stanford Egyetem kutatói azt is állítják, hogy a női sportolók hátránya annak is tulajdonítható, hogy a nők fiziológiájára jóval kevesebb tudományos figyelem irányul. Egy 2021-es tanulmány szerint a sporttal és testmozgással kapcsolatos kutatások mindössze 6 százaléka foglalkozott kizárólag a női testtel. Szerintük bátran gyanakodhatunk arra, hogy

nagyon másképpen nézne ki a női sport, ha a sporttudomány ezentúl a női fiziológiát venné alapul.

Márpedig a közeljövőben jóval több és pontosabb információ áll majd rendelkezésre, amelyek segítik a női sportolókat, és az új kutatások fordulatot hozhatnak a lányok és nők teljesítményében.

Ötven évvel később tehát újra összecsapnak a nemek a teniszben, de a férfi ellenfélnek ezúttal még nehezebb dolga lesz: Szabalenka tavaly átlagban az egész US Open leggyorsabb tenyereseit ütötte 129 km/h-val – erősebbeket, mint Jannik Sinner vagy Carlos Alcaraz. Ahogy idei döntős párja, Amanda Anisimova is ugyanezt érte el fonákkal. Bár ez a statisztika kissé megtévesztő, mert ennek a fizikai erőn túlmutató okai is vannak, mégis izgatottan várjuk: a legjobb női teniszező tényleg szétrúgja-e egy félig visszavonult férfi játékos seggét.