A bölcsődék reneszánszát éljük, de ez nem elég az anyák munkavállalásához

„A magyar családpolitika és családtámogatás egyik ékköve a bölcsődei hálózatfejlesztés” – ezekkel a szavakkal avatta fel az új sátai bölcsődét október 8-án Koncz Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára. A bölcsődék valóban elengedhetetlen részei a családtámogatási rendszernek, és az anyák munkaerőpiacra való visszatérésében is kiemelt szerepet játszanak a korszerű, elérhető, megfizethető nappali ellátóhelyek. A Fidesz-kormány 16 éve alatt látványosan nőtt a bölcsődei férőhelyek száma, amivel elég komoly hátrányt dolgozott le az ország az uniós átlaghoz képest.

Nem véletlen, hogy a kormány minden alkalmat megragad, hogy a bölcsődefejlesztésekkel büszkélkedjen, a számok ugyanis elég jól hangzanak. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szeptember 25-én az őrbottyáni bölcsőde átadóján sorolta a kormány eredményeit: négyezer bölcsődei férőhely létesült egy év alatt, egy évtized alatt pedig megduplázódott a férőhelyek száma, valamint megháromszorozódott azoknak a településeknek a száma, amelyeken bölcsődei ellátást nyújt a magyar állam.

De mindez nem sokat ér, ha az anyák továbbra is bűntudatot éreznek, mert a bölcsődét választják ahelyett, hogy a gyermekük hároméves koráig otthon maradnának. Ki ne hallotta volna, hogy „a gyereknek az a legjobb, ha hároméves koráig csak az anyával van”? A bölcsődével kapcsolatos ellenérzésekről, és arról, hogyan lehet oldani a bölcsődébe való beszokással természetesen együtt járó szorongást a gyerekben és a szülőben is, szakértőkkel beszélgettünk.

Ebben a cikkben azt járjuk körbe, hogyan alakult a bölcsikultúra Magyarországon a szocializmus óta, mi változott 2010 után, és milyen lehetőségek állnak ma egy dolgozni vágyó, vagy éppen a munkaerőpiacra visszakényszerülő anya előtt.

Mi az, hogy bölcsi?

A bölcsőde feladata alapvetően a 0–3 éves gyerekek napközbeni ellátása, ami elsőre nem tűnik bonyolultnak, de valójában ezerféle dolgot jelent. „A családok támogatása, a családok erősségeire építve a szülői kompetencia fejlesztése, a kisgyermek fejlődésének nyomon követése, dokumentálása, támogatása, a harmonikus testi-lelki fejlődéshez szükséges személyi és biztonságos tárgyi környezet megteremtése, az egyéni fejlődési ütem maximális figyelembe vétele, a primer szükségletek kielégítése, a megfelelő napirend, a szabad levegőn való mozgás, az életkornak megfelelő táplálkozás, pihenés biztosítása, az alapvető kultúrhigiénés szokások kialakítása, az egészséges életmód megalapozása, az érzelmi és társas kompetenciák fejlesztése” – sorolja Scheer Éva szociálpedagógus, kisgyermeknevelő a bölcsődei gondozók feladatait.

A bölcsődékben különös figyelmet fordítanak a korai fejlesztésre, valamint a sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű gyerekek társas és érzelmi kompetenciáinak fejlesztésére is. „Ebben a korai időszakban nagyon fontos feladat a megismerési folyamatok fejlődésének segítése. A nevelés, gondozás helyzeteiben a kisgyermeknevelő által átadott ismeretek segítik a tájékozódást, a tapasztalatok, élmények feldolgozását, egyben helyzetmegoldási, viselkedési mintát nyújtanak, ami segíti a kisgyermek önálló próbálkozásait, támogatja a kreativitását” – mondta.

„A kisgyermek csak biztonságos, szeretetteljes környezetben lesz érdeklődő, motivált, ahol a játékos felfedezés és a cselekvéses tanulás, a pozitív megerősítés, az önálló választási és a döntési képesség kialakulhat” – sorolja a jó bölcsődei ellátás alapjait.

Scheer szerint a hatályos jogszabályok és a Magyar Bölcsődék Egyesülete (módszertani szervezetként) pontosan meghatározza a jó bölcsőde működési rendjét. „Azt gondolom, ha az alapprogramban és egyéb módszertani ajánlásban szereplő szakmaspecifikus evidenciákat betartják, megfelelő számú személyzet, szabvány szerinti épített és tárgyi környezet áll rendelkezésre, akkor az ellátást jó gyakorlatként definiálhatjuk.”

A szakember szerint ebben a tekintetben nincs számottevő különbség az állami és a magán (családi és mini) bölcsődék között. „A legnagyobb különbség inkább az, hogy míg az állami bölcsődékben a jogszabály meghatározza a gyermekekkel foglalkozó kisgyermeknevelői végzettséget, a szolgáltatóknál nem kötelező a korosztály ellátásához kisgyermeknevelő végzettség, egy 100 órás szolgáltatást nyújtók részére szervezett tanfolyam elegendő. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy azért nagyon sok helyen a működtetők igyekeznek kisgyermeknevelő végzettségű munkatársat alkalmazni.” A másik különbség, hogy a magánintézmények általában lazábban működnek, például nem kell minden nap igénybe venni az ellátást. A családi- és minibölcsődék viszont a magas havidíjakkal tetemes költséget jelentenek a családokra nézve.

Scheer szerint „vannak nagyon jó és kevésbé jó állami, és vannak jó és kevésbé jó magánintézmények” is. „Szakemberként azt gondolom, hogy ameddig a klasszikus bölcsőde a gyermek szükségleteire fókuszál, például az állandósággal, addig a családi bölcsőde mint szolgáltató a szülő igényeihez igyekszik igazodni, például az olyan szolgáltatásokkal, mint nyelvoktatás, úszás, lovaglás. Őszintén kívánom, hogy minden kisgyermekes család találja meg azt a jó minőségű ellátást, ami leginkább megfelel a család és az általuk nevelt kisgyermek igényének.”

Két nagy bumm

Magyarország első bölcsődéje 1852-ben nyílt meg Budapesten, az V. kerületben – közel tíz évvel azután, hogy 1844-ben megnyílt a világ első bölcsődéje Párizsban. A Kalap utcai intézménybe 14 napos kortól kétéves korig vették fel a gyerekeket szociális alapon. A bölcsőde április 21-én nyitotta meg kapuit, ez azóta a Bölcsődék Napja Magyarországon. A bölcsődébe az első évben még csak 38 gyereket vettek fel, de a rohamosan növekvő igényt jelzi, hogy két év múlva már 100 gyerek ellátását biztosították itt, az intézmény egy évvel később új, nagyobb épületbe is költözött.

Az 1970-es években már típustervek alapján épültek sorra 60, 80, 120 férőhelyes bölcsődék. A magyarországi bölcsődei ellátás szakmai alapjai tulajdonképpen ekkor rögzültek: ilyenek például a gyermek- és szülőbarát módszerek, mint a szülővel történő beszoktatás, a saját gondozónői rendszer, a sérült gyermekek integrált ellátása – sorolja Scheer Éva.

A 80-as évek közepére közel 70 ezer bölcsődés gyerek elhelyezését tudta biztosítani a rendszer. Ekkorra azonban csökkenni kezdett az igény, miután az 1985-ben bevezetett gyermekgondozási díj, azaz a gyed lehetővé tette, hogy az anyák akár három évig is otthon maradjanak a gyerekükkel.

A gyed és gyes bevezetését nem szakmai, pszichológiai okok indokolták, hanem társadalmi, gazdasági kérdés volt. „De hatással volt a társadalomra, a gondolkodásunkra és a viszonyulásunkra egyaránt” – magyarázza Peer Krisztina gyermekpszichológus.

Az elmúlt negyven év elég is volt ahhoz, hogy a magyar köztudatba beágyazódjon, hogy a gyereknek három éves koráig kizárólag otthon van a helye.

Aztán jött a rendszerváltás, a bölcsődei férőhelyek száma pedig radikálisan lecsökkent, 1995-re a működő férőhelyek 60 százaléka megszűnt. „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a megszüntetett férőhelyek nagy része üzemi bölcsőde volt, de természetesen áldozatul estek tanácsi (később önkormányzati) bölcsődék is” – mondja Scheer.

A bölcsődébe beíratott gyerekek száma a KSH adatai szerint a nyolcvanas évektől fokozatosan csökkent, a mélypont a kétezres évek eleje volt, akkor évente 28-30 ezer gyerek ellátását biztosították csak a bölcsődék.

Magyarország ezzel a nemzetközi trendekhez képest is jelentősen lemaradt. Az Európai Tanács  2002-ben ismerte fel, hogy annak érdekében, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele erősödjön, valamint a dolgozó szülők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly javuljon, muszáj fejleszteni a kisgyerekek nappali ellátását biztosító intézményeket. Ennek érdekében az Európai Tanács két célszámot határozott meg, amelyet az uniós tagországoknak az évtized végére el kellett érniük. A hároméves és a tanköteles kor közötti gyermekek esetében 90 százalékban, a három év alatti gyermekek esetén 33 százalékban határozta meg a szükséges férőhelyek számát.

Az Európai Unióhoz  2004-ben csatlakozott Magyarországon „az évtized végére a három év alatti gyermekek esetében az ajánlott 33 százalék felének volt biztosított a férőhely” – mondja Scheer.

A 2010-ben kormányra kerülő Fidesz már a kezdetektől zászlajára tűzte a családbarát politikát, és ennek szellemében azonnal bölcsődefejlesztésekbe is kezdett. Igaz, az évtized elejének statisztikájában mutatkozó ugrásszerű férőhely-növekedés egy adminisztratív intézkedés hatása miatt következett be. A kormány a már működő férőhelyek számát 20 százalékkal (nagyjából 6000 férőhely) növelte meg úgy, hogy az addig egy gyereknek biztosítandó 4 m²-t 3 m²-re csökkentette, vagyis az addig csoportonként 10 gyerek helyett már 12-14 gyereket lehetett felvenni.

A KSH 2020-as adatai szerint abban az évben a három évesnél fiatalabb gyerekek 16,2 százaléka járt bölcsődébe. Ez az arány a következő években főleg a koronavírus-járvány hatására valamelyest csökkent, a járványhelyzet idején ugyanis sok szülő inkább halasztotta a bölcsődei beiratkozást. A statisztikai hivatal tanulmánya is megemlíti, hogy „az ellátás igénybevételét számottevően befolyásolja az a tény, hogy a kisgyermekek gondozását hagyományosan a család végzi, az anyák évekig otthon maradnak gyermekeikkel”.

A sátai bölcsőde megnyitóján beszélt arról is Koncz Zsófia, hogy míg 2010-ben az ország 3144 településéből mindössze 326-on működött bölcsőde, ma már 1253 településen vannak ilyen intézmények. Egy 2025-ös tanulmány szerint néhány év alatt 26 százalékról 21 százalékra csökkent azoknak a gyerekeknek az aránya, akik a lakóhelyükön nem férnek hozzá bölcsődei ellátáshoz. A szolgáltatás országos lefedettségében viszont továbbra is vannak területi egyenlőtlenségek. A legtöbb férőhely Budapesten és a pesti régióban van, ezt követi az Észak- és Dél-Alföld és a Közép- és Nyugat-Dunántúl. A legkevesebb férőhely és beíratott gyerek a dél-dunántúli és az észak-magyarországi régióban van. Pont ott, ahol nagyobb arányban élnek hátrányos helyzetű családok.

Pedig Scheer Éva szerint a bölcsődei ellátásnak az ő esetükben különösen nagy haszna lehet. „A hátrányos helyzetű családban élő gyermekeknek ideális környezet a bölcsőde. Az életkoruknak megfelelő napirend, az étkezés, a pihenés, a koruknak megfelelő mozgástér, eszközök, berendezési tárgyak biztosítják ebben a korai időszakban az optimális fejlődésüket. A gyermekvédelmi törvény lehetőséget ad a szociális helyzete miatt hátrányos helyzetű gyermekek felvételére még abban az esetben is, ha a szülő nem dolgozik.” Addig azonban, amíg akár a kisebb településeken is helyhiány van, nem biztos, hogy felvételre kerülnek.

A magyar nő szüljön, dolgozzon, maradjon otthon és oldja meg

Magyarországon 1967-ben vezették be az alanyi jogon járó, fix összegű gyest (azaz gyermekgondozási segélyt). A gyes időszakát a Bajnai-kormány 2008-ban háromról két évre rövidítette, 2010 óta azonban ismét a gyerek hároméves koráig, vagy (ha az anya korábban biztosított volt) a gyedet követő harmadik évre jár. A Bajnai-kormány befagyasztotta a gyes összegét is (gyerekenként 28 500 forintban), ezt a Fidesz is megtartotta, így 2008 óta nem emelkedett az összeg, még az infláció mértékével sem.

A gyeshez hasonlóan a szintén alanyi jogon járó családi pótlék összege is csak 2008-ig növekedett, azóta változatlan, egy gyerek után 12 200 forint jár.

A szülési szabadság idejére (ez jelenleg 24 hét, amiből maximum 4 a szülés előtt is igénybe vehető) járó, biztosítási jogviszonyhoz kötött csed (azaz csecsemőgondozási díj) összege viszont emelkedett, míg korábban a bér 70 százaléka volt, 2021 júliusától már a 100 százaléka. A keresetarányos gyedet, azaz gyermekgondozási díjat 1985-ben vezették be, a csed lejárta után a gyerek kétéves koráig vehető igénybe. 2014-ben bevezették a gyed extrát is, ami azt jelenti, hogy az anya már a gyerek féléves korától vállalhat akár teljes munkaidőben munkát úgy, hogy mellette a gyed-jogosultságát sem veszíti el. Szintén 2014-ben vezették be a diplomás gyedet, sőt 2020-tól a gyedet akár a nagyszülő is igénybe veheti.

Az Unicef Magyarország 2020-as kutatása szerint a hároméves gyes társadalmi támogatottsága – iskolai végzettséggel fordítottan arányosan – nagyon magas. Ugyanakkor kutatások bizonyítják, hogy a harmadik évre az anyák jellemzően szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra – már csak azért is, mert Magyarországon az egykeresős családmodell nem működik, a gyed lejárta után egyedül a gyes és a családi pótlék nem képes pótolni a kieső keresetet.

A különböző családtámogatási intézkedések mellett a kormány más módszerekkel, például a babaváró hitellel és a csokkal is próbálja ösztönözni a családokat a gyerekvállalásra – inkább kevesebb, mint több sikerrel, a születésszám évek óta folyamatosan csökken Magyarországon. A legmélyebb pontot idén február és június között érte el a tendencia, amikor öt egymást követő hónapban is 6000 alatt maradt az újszülöttek száma. Az abszolút negatív rekord idén áprilisban volt, ekkor mindössze 5341 gyermek született.

Szüljenek és dolgozzanak a magyar nők – az eddigiek alapján nagyjából így foglalható össze a kormány családpolitikája 2025-ben.

Fokozatosan jutottunk el idáig. Bár a 2008-as gazdasági válságból való kilábalás után folyamatosan nőtt a nők és a férfiak foglalkoztatása, az Orbán-kormány egészen 2015-ig szinte kizárólag arra koncentrált, hogy szüljenek a nők minél több gyereket.

Tíz éve kezdték el határozottan támogatni a nők, köztük is az anyák munkavállalását azzal, hogy bevezették a gyed extrát, a nagyszülői gyedet, a 30 év alatti anyák adóalap-kedvezményét, és a négy- vagy többgyerekes anyák adómentességét, növelték a bölcsődei helyek számát, ezek azonban mégsem hoztak egyértelmű pozitív változást a népességszámot tekintve. Hiába nőtt például a bölcsődei férőhelyek száma, a beíratott gyerekek aránya mégis csökkent, a 2015-ös 15,3 százalékról 2022-re 12,9 százalékra – derül ki a Nemek közötti egyenlőség Magyarországon európai összehasonlításban, 2015–2022 címűtanulmányból, amelyről ebben a cikkben írtunk bővebben.

A kormány nem támogatja különösebben azt, hogy az apák maradjanak otthon a gyerekkel, erre jó példa a tanulmány szerint az, hogy három éve megduplázták ugyan az apaszabadságot, de a pótlólagos napok anyagi terheit az állam nem téríti, a kormány azt ténylegesen a munkáltatóra hárította.

Maradt tehát a hagyományos férfi-női munkamegosztás, a nők alacsonyabb foglalkoztatási rátája mögött a rájuk háruló gondoskodó munka áll, és megmaradt az őket sújtó munkaerőpiaci hátrány, az ún. motherhood penalty is, ami azt jelenti, hogy a gyermektelen nőket még mindig inkább felveszik a munkáltatók, mint a többgyerekes anyákat. Ezt mutatja, hogy míg 2022-ben a gyermektelen nők 74,6 százaléka volt foglalkoztatott, addig a három vagy több gyereket nevelőknek csak a 47,2 százaléka.

A karrier ne zavarja a családi életet

Az Unicef tanulmánya idézi a Publicus Intézet 2019-es reprezentatív felmérését, amely szerint bár az anyák munkavállalása társadalmilag elfogadott, leginkább úgy, ha az valamilyen fix időkeretben végzett, nem teljes embert kívánó munka. „A jelenségre indirekt módon utal, hogy a többség szerint a kisgyermekes nőknek ideális esetben részmunkaidőben kellene dolgozniuk, úgy, hogy a »karrierje véletlenül se zavarja a család életét«” – írja a tanulmány.

Ez egybevág a kormány intézkedéseivel is. 2012-ben kibővítették a részmunkaidő lehetőségeit, 2020 óta pedig a munkáltató a munkavállaló kérésére a gyerek négyéves koráig – három vagy több gyereket nevelő munkavállaló esetén a gyerek hatéves koráig – köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő részmunkaidőre módosítani.

Idén nyáron újabb intézkedéseket hozott a kormány, hogy támogassa az anyák munkába állását. A csed extra programmal azt tette lehetővé, hogy „ha élethelyzetük engedi”, az édesanyák visszamehessenek dolgozni, miközben a csecsemőgondozási díjat is megtarthatják. Október 1-től lép életbe a háromgyermekes anyák szja-mentessége, jövő évtől már a kétgyermekes anyák is adómentesek lehetnek, 2026 januárjától fokozatosan, életkor szerint vezetik majd be az szja-mentességet.

Ez nem azt jelenti, hogy a kormány azt várja el a szülőktől, hogy már a három hónapos gyermeküket bölcsődébe adják és térjenek vissza teljes állásban a munkaerőpiacra. Ez nem is lenne lehetséges, a bölcsődék csak húsz hetes kortól fogadhatnak gyerekeket. Scheer szerint az elmúlt években nem jelentek meg nagy számban a gyed mellett munkát vállaló anyák gyerekei a rendszerben, és a jelenlegi intézkedések nem is elegendők ahhoz, hogy ez megtörténjen.

„A nők munkavállalásához ösztönözni kellene a családbarát munkahelyek kialakítását. Bár egyre elterjedtebb a home office munkavégzés, a vállalkozói lét. Növekszik az apák részvétele is a gyermekellátásban, és talán az otthoni terhek sem csak a nők vállát nyomják” – mondja.

A szakember a munkaerőpiacra való visszatérés ösztönzésében követendő példának tartja a skandináv országok gyakorlatát. Ott az első egy évben csak akkor lehetnek otthon a szülők, ha fél évet az anya, a másik fél évet az apa gondozza otthon a gyereket. Ha ez nem megoldható, csak fél évig biztosít támogatást az állam.