Fact-check: tényleg rákot okoz a napszemüveg?

Magyar összeesküvés-elméletes körökben is elkezdett egyre inkább terjedni, hogy a napszemüveg viselése rákot okoz. Nehéz visszavezetni, honnan indul ez az elmélet, a legtöbben Andreas Moritz, egy 2012-ben meghalt „orvosi intuitív” és ájurvédikus gyógyító állításaihoz kötik, aki azt mondta, hogy „amikor először bevezették a napszemüveget, az a rákos megbetegedések növekedését váltotta ki”. Moritz 2007-ben könyvet is írt Gyógyítsd meg magad a napfénnyel címmel. Az elmélet sorra megjelenik a közösségi médiában, legutóbb 2023-ban ment nagyot, de most, hogy a Trump-kormányzat egészségügyi minisztere, Robert F. Kennedy Jr. pedzegetni kezdte, hogy a közegészségügyi intézmények meg akarják fosztani az embereket a napfénytől, újra feltünedeztek az ehhez hasonló elképzelések.

Moritz és azok, akik azóta ezt az elméletet terjesztik, azt vallják, hogy a napszemüvegek blokkolják a nap UV-sugárzását, miközben az elengedhetetlen a melanin, azaz a bőr színét meghatározó pigment termelődéséhez, ami viszont védi a bőrt a bőrrák ellen. A „gyógyító” egy interjúban azt állította: a fény teljes spektrumára szükségünk van, az ultraviola sugárzásra is, mivel minden sejt kommunikál minden más sejttel, és ezeknek szükségük van napfényre. Ha a teljes spektrum nem jut be a szembe, az agyban nem aktiválódik a melanintermelődésért felelős hormon, és a bőr nem tud megfelelően védekezni a káros hatások ellen – vallotta a guru.

Talán nem meglepő, hogy ez az elmélet nem támasztható alá semmilyen hiteles epidemiológiai vagy biológiai bizonyítékkal. Az biztos, hogy a tudományos irodalomban erre igazolást nemigen találni, és ha belegondolunk, a józan paraszti ész is ellentmond mindennek: ha napszemüvegben napozik valaki, a bőre akkor is lebarnul, ha a szemét nem, de a bőrét napsugárzás éri.

Érdemes viszont végigvenni, mi az a melanin, mire jó, és miért nem leszünk mindannyian bőrrákosak, ha napszemüveget viselünk.

A melanin tulajdonképpen gyűjtőfogalom, egymással rokon molekulák nagycsoportját jelöli. Ezek a molekulák számos biológiai funkcióért felelősek, például a bőr és a haj pigmentációjáért, illetve a bőr és a szem fény elleni védelméért. A bőrpigmentációnak – különösen a melaninnak – fényvédő hatása van, epidemiológiai kutatások szerint a sötétebb bőrű embereknél alacsonyabb a bőrrák előfordulása, mint a világos bőrűeknél. Kétféle melanin létezik: eumelanin (sötétebb, védő hatású) és feomelanin (világosabb, kevésbé védő). Az eumelanin próbálja megvédeni a bőrt a nap okozta károsodástól azzal, hogy barnulást idéz elő. Viszont kutatások arra is utalnak, hogy a melaninnak fotoszenzitizáló hatása is lehet: UV-sugárzás hatására szabad gyököket generálhat, amik DNS-károsodást okozhatnak, és így hozzájárulhatnak a rákos megbetegedéshez.

A bőrben lévő melanin okozta barnaság nem nyújt teljes védelmet a nap káros hatásaival szemben. Az úgynevezett „alapbarnaság” csupán körülbelül 3-as vagy 4-es fényvédő faktorral egyenértékű védelmet ad – ez messze elmarad a legtöbb ajánlott fényvédő által nyújtott, 30-as vagy annál magasabb védelemtől. Ráadásul a bőr még ennyi védelmet sem élvez, miközben maga a barnaság kialakul – vagyis amikor a nap okozta károsodás már javában zajlik.

A melanoma például úgy jön létre, hogy UV okozta DNS-károsodás jelentkezik a melanocitákban, vagyis a bőr felső rétegében található sejtekben, amelyek melanint termelnek. A károsodott sejtek aztán kontroll nélkül szaporodni kezdenek, és bőrrákot okoznak.

Az agyban valóban található olyan hormon, ami a melanintermeléshez köthető: a melaninkoncentráló hormon (MCH) egy peptid, amely emlősökben található meg, de elsősorban nem a bőrszínért felel, hanem az alvás–ébrenlét szabályozásáért. Persze ha ez felborul, hosszú távon az is hozzájárulhat a daganatos megbetegedésekhez, de ez már olyan messzire vezető következtetés, amit nem lehet egyértelműen a napszemüvegekhez kötni.

Van némi tudományos bizonyíték arra, hogy azoknál az egereknél, amik szemét UVB-fénnyel világították meg, megnőtt a melanocitastimuláló hormon (MSH) szintje – ez a hormon is szabályozza a melanin termelését, és ez is az agyban található. Ez azonban nem elegendő bizonyíték arra, hogy a napszemüveg viselése érdemben befolyásolná az emberi melanintermelést vagy a bőr UV-védelmét, mivel az állatkísérleteket nem lehet egy az egyben emberi eredményekre átültetni, és emberes kísérletekben ezt eddig nem sikerült bizonyítani.

A szemet érő UV-sugárzás ráadásul hozzájárulhat a szemmelanoma (ocularis melanoma) kialakulásához – ez a szemben kialakuló rosszindulatú daganatos betegség ritka, de súlyos. A napszemüveg viselése – különösen az UV-szűrős változaté – bizonyítottan csökkentheti ezt a kockázatot.

Moritz azon állítását, hogy a napszemüvegek megjelenése után megnőtt a rákos megbetegedések száma, igencsak nehéz bizonyítani vagy cáfolni, mivel az 1900-as évek elejéről nincsenek igazán megbízható rákstatisztikák. Az első UV-szűrős napszemüveget 1913-ban találták fel Angliában, Sir William Crookes ekkor cériumot adott a hagyományos szemüvegekhez. 1929-ben az amerikai Sam Foster volt az, aki nagyobb mennyiségben adott el UV-szűrős napszemüvegeket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikája 1943-tól vizsgálja a rákos megbetegedéseket, az összes rákbetegségre vonatkoztatva (kivéve a nem melanomás bőrrákot), ennek alapján valóban megindult felfelé a rákos betegségek előfordulása. Ez azonban rengeteg tényezőnek betudható (légszennyezés, életmód, egyéb káros anyagok), a növekedés pedig a 2010-es évek közepétől megtorpant, majd megfordult, annak ellenére, hogy nem mutatja semmiféle adat, hogy egyre kevesebben hordanának napszemüveget.

A témában sokat emlegetik még azt is, hogy ha napszemüveget hordunk, a szervezetünk kevesebb D-vitamint termel, ami megint csak egy sor egészségi problémához vezethet. Csakhogy a szervezetben a D-vitamin termelődése sem a szemen keresztül indul meg: a napfény ultraibolya B sugarai a bőrön keresztül fejtik ki a hatásukat, ami egy koleszterinalapú vegyületet D3-vitaminná alakít, amit aztán a máj és a vesék dolgoznak fel a D-vitamin aktív formájává.