Egyesült Államok Repülési és Űrhajózási Hivatala, a NASA a hatvanas évek vége óta tünteti ki az Ezüst Snoopy-díjjal azokat a szakembereket, akik kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárulnak az űrmissziók sikeréhez és biztonságához. A díj mellé egy oklevélen felül egy olyan kitűzőt is kapnak, ami járt az űrben. A díjazott kap hozzá egy hivatalos dokumentációt is, hogy melyik misszió keretében vitték ki a világűrbe a kitűzőt. A kitüntetés a Charles M. Schulz által megalkotott, a Peanuts képregényekből és rajzfilmekből ismert Snoopyt ábrázolja.
A díjat a NASA űrhajósai személyesen adják át a díjazott munkahelyén, a kollégák jelenlétében. Az űrhajósok lényegében így köszönik meg azoknak a háttérembereknek a munkáját, akik rengeteget tesznek azért, hogy ők biztonságosan hazatérhessenek. Az Ezüst Snoopy-díj a NASA Űrrepülési Tudatosság (Space Flight Awareness, SFA) programjának egyik legismertebb kitüntetése.
De miért pont Snoopy?
A díj története a Mercury- és Gemini-programok lezárása után kezdődött, amikor a NASA célul tűzte ki, hogy a munkatársakban és az alvállalkozókban jobban tudatosítsák, milyen nagy hatással vannak az űrrepülés biztonságára és hogy a küldetések sikere nagyban függ az ő munkájuktól. A díjhoz szándékosan egy olyan szimbólumot kerestek, ami a nyilvánosság számára nemcsak hogy ismert, de közkedvelt is, hasonlóan az amerikai Erdészeti Szolgálat Smokey Bearjéhez. Az Ezüst Snoopy-díj ötlete Al Chop nevéhez fűződik, ő volt az emberes űrrepülési központ közkapcsolati igazgatója.
Chop egy olyan díjat szeretett volna létrehozni, ami közelebb hozza a háttérben dolgozókat az űrhajósokhoz és amin a rajzolt figura mintegy kabalaként, vizuálisan is megjelenik űrhajósként. Charles M. Schulz, a Peanuts képregények alkotója lelkes támogatója volt az amerikai űrprogramnak, így örömmel belement, amikor a NASA megkereste, hogy használni szeretnék Snoopy karakterét. Egyébként a kitűzőt maga Schulz tervezte, ahogy a díj népszerűsítésére használt plakátok grafikai elemeit is.
Ahhoz, hogy valaki Ezüst Snoopy-díjat kapjon, kiemelkedő teljesítményt kell nyújtania a saját területén. A díjazottnak nem csak a szokásos munkaköri követelményeit kell maradéktalanul teljesítenie, közvetlen hatással kell lennie az űrprogram céljaira. Ez magában foglalhat költségmegtakarítást, de a hardverek és szoftverek megbízhatóságának vagy a hatékonyságának növelését is. A díjazottnak hosszú időn keresztül kell kimagasló színvonalú teljesítményt nyújtania, és jelentős szerepet kell vállalnia a NASA sikereiben.
A szabályok szerint az Ezüst Snoopy-díj elnyerésére jogosultak aránya nem haladhatja meg a teljes állomány egy százalékát, és egy személy élete folyamán csak egyszer kaphatja meg a kitüntetést. A díjat nem adják posztumusz, és nem szolgálhat hosszú szolgálat elismeréseként, szóval életműdíjként, vagy nyugdíjba vonuláskor sem adható. Eddig 15 ezren kapták meg a díjat, és ami talán a legérdekesebb, hogy nem csak emberek kaphatják meg.
1970-ben például a legendás svájci óragyártó, az Omega is megkapta a díjat a NASA űrhajósaitól. A díjjal a gyártó partnerségét jutalmazták, a cég ugyanis régóta gondoskodik a NASA űrhajósainak karóráiról. Ezek az időmérők nagy szerepet játszottak például az Apollo–13 legénységének megmentésében.
Houston, gondunk akadt
1970. április 11-én az Apollo–13 legénysége elindult a Hold felé, a NASA űrhajósai, James Lovell, Jack Swigert és Fred Haise, nem sejtették, hogy két nappal később súlyos problémával kell szembenézniük. Április 13-án egy oxigéntartály felrobbant a szervizmodulban. A probléma miatt meg kellett szakítani a küldetést, ekkor hangzott el az ikonikussá váló mondat, „Houston, we have a problem”, vagyis Houston, gondunk akadt (ami egyébként nem pontosan terjedt el a közbeszédben, eredetileg úgy hangzott, „Okay, Houston… we’ve had a problem here”). A houstoni irányítóközpont és az űrhajósok közösen gondolkodtak azon, hogyan kíséreljék meg a biztonságos visszatérést a Földre. Ehhez első körben minimalizálni kellett kellett az energiafelhasználást, a robbanás ugyanis súlyos kárt okozott fontos rendszerekben.
Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy az űrhajót visszaállítsák a helyes pályára, miután az 100-150 kilométerrel letért a megfelelő ívről. A központban kiszámolták, hogy a sikeres visszatéréshez 14 másodpercnyi üzemanyag-égetésre van szükség. A hajszálpontos időzítés létfontosságú volt, de Jack Swigert pilóta a robbanás miatt nem támaszkodhatott a fedélzeti digitális időmérőkre, ezért az Omega Speedmaster Professional karóráját használta, amelyet az Omega a NASA számára fejlesztett ki.
Az óra pontossága miatt nem történt tragédia, végre tudták hajtani a szükséges manővert. A legénység április 17-én, 142 óra és 54 perc repülés után biztonságosan visszatért a Földre.
A szóban forgó óra, az Omega Speedmaster Professional 105.012 döntő szerepet játszott az Apollo–13 legénységének megmentésében, a cég ezért 1970. október 5-én megkapta a NASA legmagasabb kitüntetését, az Ezüst Snoopy-díjat. A kitűzőt és az oklevelet Svájcban, Bielben őrzik az Omega múzeumában. Az Apollo–13 kis híján tragikussá váló küldetéséről 1995-ben film is készült, a főbb szerepeket Tom Hanks, Kevin Bacon, Ed Harris és Bill Paxton játszották.
