Clint Eastwood a gimnázium befejezése után, 1950-ben a Seattle-i Egyetem zeneszakára készült felvételizni, de sikeres felvételi eredmény helyett behívólevelet kapott a hadseregbe a koreai háború kitörését követően. Ez teljesen átírta a fiatal Eastwood terveit, akit a Fort Ord őrhelyre helyeztek ki a Csendes-óceán partján fekvő Monterey-öbölben, ahol egyebek mellett úszómesterként is dolgozott. Bár Eastwood megúszta a frontot, az élete így is komoly veszélybe került távol a koreai csatamezőktől: 1951 őszén, mindössze 21 éves korában majdnem életét vesztette egy repülőbalesetben, még azelőtt, hogy színészként debütált volna.
Szeptember 30-án Eastwood épp egy randiról jött egy akkori barátnőjével (sok volt neki élete során), akit Seattle-ben látogatott meg, és ha már ott járt, a saját szüleihez is beugrott, ők akkoriban költöztek a városba Kaliforniából. Eastwood a seattle-i Sand Point haditengerészeti légibázisról indult vissza a kaliforniai őrhelyére egy Douglas AD–1Q típusú zuhanóbombázóval, amiben rendes ülések sem voltak, ezért a radarkezelő fülkéjébe préselte be magát.
„Akkoriban a hadsereg katonájaként, ahol én is szolgáltam, egyenruhát viselve ingyen repülhettél bármelyik másik haderőnemmel. Tehát ha kimentem a montereyi haditengerészeti bázisra, amit akkoriban meg is tettem, és Seattle-be repültem, ingyen mehettem” – nyilatkozta hat évtizeddel később a színész, aki azt mondta, hogy Seattle-be még egy utasok szállítására alkalmas repülővel jutott el a hadsereg ingyen utazási lehetőségeivel élve. Visszafelé viszont nem volt erre alkalmas szabad repülő, ezért némileg felelőtlenül beült egy olyan zuhanóbombázóba, amit nem társas repkedésre fejlesztettek ki.
Bár eleinte minden sínen volt, útközben meghibásodott a gép, az idő egyre ködösebb lett, majd akciófilmekbe illő, tragikus eseménysorozat indult el. Amikor már a magasban voltak, a repülő hátsó ajtaja hirtelen kinyílt (ezt Eastwood a korabeli beszámolók szerint drótokkal próbálta visszarögzíteni), az oxigénrendszer nem sokkal később megadta magát, a rádió elromlott, majd a navigációs rendszerek is meghibásodtak, este fél hétre pedig kifogyott az üzemanyag a gépből. A pilóta, Francis Coleman Anderson hadnagy így kénytelen volt a Csendes-óceánba vezényelni a repülőt Point Reyesnél, San Francisco közelében. Eastwood becslések szerint több mérföldet (erről eltérő adatokat lehet találni) úszott az életéért küzdve a hideg vízben, mire elérte a szárazföldet,
azt ekkor nem is sejtve, hogy a vízben hemzsegtek a cápák, amik nagy számban élnek ezen a partszakaszon.
Eastwood és a pilóta fel tudtak fújni két mentőtutajt, és eleinte együtt indultak el a part felé a cipőjükkel evezve, de a hullámok elválasztották őket, az áramlatok pedig ledöntötték őt a tutajról. Emiatt mentőfelszerelés nélkül folytatta a hadakozást a hullámokkal, nagy szerencse, hogy volt úszómesteri tapasztalata, több beszámoló szerint emiatt élhette túl a tragikus kalandot.
Eastwood (akinek ekkor még nem ismerte nevét a világ) a tragédia után egy nappal interjút adott a Daily Independent Journal nevű lapnak, majd másnap a Sacramento Unionnak is, ezekben beszámolt a baleset részleteiről, és balszerencsés repülésnek nevezte az utat, amit aztán a 2014-es The Cinema of Clint Eastwood: Chronicles of America című életrajzi kötetben is felemlegettek.
Eastwood, akit a beszámolók szerint majdnem elsodortak a hullámok, végül partot ért, és utolsó erejével elkúszott egy rádióállomásig. „A fiú kábult, sokkos állapotban volt. Alig tudott beszélni” – mondta akkoriban Eastwoodról az állomáson dolgozó egyik munkatárs a Daily Independent Journal újságírójának. Az itt dolgozók elszállították a 21 éves férfit a parti őrség egyik állomására, itt találkoztak újra a pilótával, aki szintén túlélte az óceánt.
Eastwood ezután sokáig nem beszélt a nyilvánosság előtt az esetről, először a Telegraphnak adott interjújában került szóba az incidens 2010-ben, ekkor a színész konkrét részleteket is megosztott arról, hogy mit érzett 1951-ben. „Nem emlékszem, mennyi időbe telt, amíg eljutottam a partig, de ez egy olyan megpróbáltatás volt, amit soha nem szeretnék megismételni. A parton összeestem” – idézte fel a brit lapnak, és azt is elárulta, hogy majdnem kizuhant a repülő hátsó ajtaján, amikor az hirtelen kinyílt.
2015 márciusában a színész a Los Angeles-i Loyola Marymount Egyetem tévé- és filmszakosainak tartott előadást az intézmény Hollywood Masters interjúsorozatának a díszvendégeként, ekkor többen is kérdezték a katonaéveiről, és a repülőbaleset is szóba került. „Félelem és erős rettegés lett úrrá rajtam, semmit sem tudtam a repülésről abban az időben, csak felugrottam egy fuvarra” – tekintett vissza Eastwood, utalva rá, hogy meggondolatlanul kéredzkedett fel a zuhanóbombázóra:
„Minden rosszul sült el. A rádiók elromlottak, elfogyott az oxigénünk. Végül a kaliforniai Point Reyes környékén az üzemanyag is elfogyott, és az óceánba zuhantunk. Szóval úszni kezdtünk” – emlékezett vissza. Azt csak évek múltán fogta fel, hogy valójában mekkora veszélyben volt az élete: „Később megtudtam, hogy ez a fehér cápák szaporodóhelye volt. Örülök, hogy akkoriban még fogalmam sem volt erről, különben egyszerűen meghaltam volna.”
Mint az ilyen történetek esetében gyakran, 1951 óta ennek a sztorinak is szárnyra kapott több alternatív verziója, és néhány cikkenként eltérő adatokat találunk az esetről. A legnagyobb kérdőjel az, hogy hány kilométert kellett Eastwoodnak úsznia, és volt-e felszerelése. Míg a korai beszámolókban még egy-két mérföldet említettek, később úgy hivatkozták a történetet, hogy a színész három-négy mérföldet úszott, azt is tutaj nélkül, pedig azt a korabeli lapok is megerősítették, hogy a két utas tutajjal indult el a kényszerleszállás után. A baleset pontos idejét maga Eastwood is hibásan emlegette fel 2015-ben az említett egyetemi előadáson. Szerinte „késő október vagy november lehetett”, pedig 1951. szeptember 30. a baleset hivatalos dátuma, amire a korabeli sajtóban is ott a bizonyíték.
Scott Eastwood, a színész fia (aki apja több rendezésében, köztük a Gran Torinóban és A dicsőség zászlajában is szerepelt már) Joe Rogan podcastjában mesélt a katasztrófáról, és ő is pontatlanul közölt néhány információt. Azt mondta, apja csak egy rosszul elsült rutinrepülésen vett részt, és azt is állította, hogy a pilóta életét vesztette a balesetben, apja és „társa” viszont túlélték a balesetet, ami már ott meginog, hogy a pilóta, Anderson hadnagy élve jutott ki a repülőből, majd az óceánból is, rajta és Clint Eastwoodon kívül pedig nem volt senki a repülőn.
Eastwood balesetének története a 2010-es években tovább élt, és a tudományos világot is megmozgatta. Walt Holm kutató, aki az OpenROV nevű berkeley-i székhelyű cégnél dolgozik, ami víz alatti drónokat épít és üzemeltet, 2018-ban jelentette be, hogy felkutatná a repülőgép roncsait a baleset helyszínén, és közzétette a projektet a National Geographic Open Explorer oldalán. „Amatőr régész vagyok, és amikor hallottam erről az esetről, úgy gondoltam, érdekes lenne, ha feltenném az Open Explorerre. A régészet szempontjából nem olyan jelentős, a történelemkönyveket sem fogja átírni, de mégis érdekelheti a közvéleményt, mivel ez egy olyan fejezet [Clint Eastwood] életében, amiről nem sokan tudnak” – írta Holm, bár a kutatás állapotáról azóta sajnos kevés információt találni.
(Források: Far Out, The Telegraph, Grunge, Hollywood Reporter)
