Mary Vincent 15 éves volt, amikor 1978. szeptember 29-én a nagyapjától Los Angelesbe tartott, és a szintén kaliforniai Berkeley-ben leintett egy kék teherautót. Rajta kívül két másik stoppoló is fuvarra várt, a lehúzódó Lawrence Singleton azonban azt mondta, csak egy embert tud elvinni.
A lány azelőtt nem sokkal szökött meg otthonról, Las Vegasból. Családja éppen széthullóban volt, szülei viharos váláson mentek keresztül. Mary napokig az utcán és nyitott autókban aludt, majd elstoppolt nagyapjához, de nála csak pár napot töltött.
A középkorú, kopaszodó sofőr eleinte megbízhatónak tűnt. Mint később kiderült, a férfi alkoholista volt, eddigre már túl volt két váláson, tele rengeteg frusztrációval – amikor felvette Mary Vincentet, még éppen józan volt, a lánynak nem tűnt fel semmilyen gyanús jel. Akkor kezdett rossz érzése lenni, mikor észrevette, hogy rossz irányba mennek: Los Angeles helyett Nevada állam felé. Kérdőre vonta Singletont, aki azt mondta, csak egy ártatlan hibáról van szó, nem akarja bántani őt.
Nem sokkal napnyugta után a férfi félreállt egy rövid pihenőre, és amint a lány hátat fordított neki, leütötte egy pöröllyel. Megkötözte és az éjszaka folyamán többször megerőszakolta a félájult lányt.
„Szabad akarsz lenni? Szabaddá teszlek” – mondta ezután Singleton, és egy baltával levágta Mary Vincent mindkét alkarját.
Ezután lelökte az egyik szikláról egy tíz méter mély szakadékba, és elhajtott, abban a tudatban, hogy a lány hamarosan úgyis elvérzik.
Vincent viszont nem adta fel: sárral vonta be a megcsonkított karjait, így lassította le a vérzést, majd ebben az állapotban visszamászott a sziklán. Ezután véresen és meztelenül majdnem három mérföldet (több mint négy kilométert) gyalogolt az autópálya szélén. Az autók sorra száguldottak el mellette megállás nélkül, végül egy fiatal pár állt félre, ők vitték el a kórházig.
A lány végig megőrizte hidegvérét: egyből együttműködött a rendőrökkel, a kórházban azt mondta, addig nem alszik, amíg nem készül el a fantomkép Singletonról. A férfit végül, hála Vincent közreműködésének, tíz napon belül letartóztatták.
„Ha hatalmamban állna, élete végéig börtönben maradna”
A fenti mondat a Singleton ügyében eljáró bírótól hangzott el 1979 elején, fél évvel a történtek után. Az akkori kaliforniai törvények miatt a bíró beszorított helyzetben volt, maximum tizennégy év, három hónap börtönt szabhatott ki a férfira.
A tárgyaláson Mary Vincent is tanúskodott Singleton ellen, aki következetesen ártatlannak vallotta magát. Mikor Vincent vallomása után elment mellette a tárgyalóteremben, a férfi azt suttogta neki, amint kiszabadul, végez vele. Mary Vincent polgári pert nyert a férfi ellen, a bíróság 2,5 millió dollárt (mai értékén 11,6 millió dollárt, azaz 4,3 milliárd forintot) ítélt meg neki – Singleton azonban ekkoriban már régen munkanélküli volt, és nem tudott fizetni, így a lány sosem kapta meg a pénzt.
A férfi végül a vártnál előbb szabadult: jó magaviselete miatt nyolc év után feltételes szabadlábra helyezték. Borzalmas tettei időközben persze elterjedtek az amerikai köztudatban, korai szabadulása pedig csak tetézte az emberek felháborodását. A kaliforniai települések egyike sem engedte meg neki a letelepedést, a lakosok tüntetéseket szerveztek ellene. A végleges szabadulásáig tartó évet Singleton ezért a San Quentin börtön területén, egy lakókocsiban töltötte.
1988-ban hazatért Floridába, fogadtatása itt sem volt felhőtlen: egy tampai autókereskedő állítólag ötezer dollárt ajánlott neki azért cserébe, ha felszívódik. Végül a család külvárosi, Orient Parkban lévő házában telepedett le. Szomszédai egy idő után belenyugodtak a jelenlétébe: volt, akit nem érdekelt a múltja, egyesek meg voltak győződve róla, hogy megváltozott. Sokakat lenyűgözött, hogy Singleton mintaszerű szomszédként viselkedett: akármilyen teendőről volt szó, segítőkész és figyelmes volt.
Pár éven belül azonban háromszor is elkapták bolti lopás miatt, rövidebb időre ismét börtönbe került. Egyik tárgyalásán azzal mentegetőzött, hogy ő csak egy „zavarodott öregember”.
1997 tavaszán egy napon egy festő érkezett Singletonhoz. A férfi gyanús zajt hallott a házból, belépve meztelenül találta Singletont, amint fojtogat és ütlegel egy szintén meztelen, sikoltozó nőt. A festő azonnal kihívta a rendőröket, Singleton pedig kiérkezésükkor zavartan és feltehetően részegen tántorgott ki a házból, mellkasa ekkor már csupa vér volt. Azt mondta, hogy zöldségek darabolása közben vágta meg magát, a rendőrök végül egy meztelen holttestet találtak a nappalijában, a nő mellkasa késelés nyomaival volt tele. Mint később kiderült, az áldozat egy helyi, 31 éves, háromgyerekes anya, Roxanne Hayes volt, akit a rendőrök korábban többször prostitúció miatt kaptak el.
1998-as tárgyalásán Mary Vincentet ismét tanúként idézték be, a bíróság pedig bűnösnek találta Singletont – Floridában a helyi törvények alapján már halálos ítéletet szabtak ki rá. Singleton végül 2001-ben még kivégzése előtt, rákban halt meg a halálsoron.
Kifelé a gödörből
Mary Vincent az 1978 szeptemberében történtek után nem sokkal karprotézist kapott, és visszatért a középiskolába. A visszailleszkedés érthető módon nem volt egyszerű, úgy érezte, barátaihoz sem fordulhat. „Gyűlöltek, vagy annyira kényelmetlenül érezték magukat, hogy nem tudtak megbirkózni vele.
Úgy éreztem magam, mint egy látványosság. Mindig azt mondták: »Ó, te vagy az a lány, akinek a balesete volt«”
– mondta egy későbbi interjúban.
Részt vett áldozatsegítő csoportokban, pszichológusokhoz járt, de sokat egyik sem segített – sokszor találkozott olyan reakciókkal, amelyek szerint a családjának sokkal nehezebb lehetett mindez, mint neki. Egy évvel azután, hogy Singletont először elítélték, Vincent egy interjúban arról beszélt, péntek éjszakánként rémálmai vannak. Furcsa, mondta, hozzátéve, hogy a támadás is egy pénteken történt.
Mary Vincent végül sok küzdelem után ebből a gödörből is kimászott: középiskola után a Nevadai Egyetem Las Vegas-i kampuszán tanult. Később művész lett belőle, képein erős nőket és női akcióhősöket ábrázol. Meg is házasodott, és két fia született, később elvált. A támadás óta eltelt évtizedekben rendszeresen felszólalt a bántalmazottak és áldozatok jogaiért.
(Források: People, Los Angeles Times, New York Times, Thar Tribune, Time)
