Valószínűleg az olvasók többsége életében legalább egyszer már megtapasztalta azt a bizonyos kísérteties és megmagyarázhatatlan „ez már megtörtént egyszer” érzést. Ezt írja le a déjà vu kifejezés, ami magyarra fordítva egészen pontosan azt jelenti: „már láttam”. Egy beszélgetésfoszlány, egy ismerősnek tűnő hely, vagy akár egy nagyon sablonos romkom is kiválthatja. De tényleg megtörtént már egyszer vagy csak a bolondját járatja velünk az agyunk?
Hiba a mátrixban vagy biztató jel?
Dr. Akira O'Connor, a skóciai St. Andrews Egyetem kutatója szerint a déjà vu nemcsak a fura ismerősség érzését jelenti, hanem annak a felismerését is, hogy ennek az érzésnek nincs valós alapja, vagyis, hogy valójában nem történt meg az, amiről azt érezzük, hogy megtörtént. Ennek iskolapéldája Neo reakciója a Mátrix ikonikus, fekete macskás jelenetében. A déjà vu furcsasága pont ebből a konfliktusból ered.
A kutató 2016-os tanulmánya szerint ez az illúzió nem jelenti azt, hogy bármi gond lenne az agyműködésben – sőt, inkább pozitívumként kell felfogni, hiszen azt jelenti, hogy jól működik az agyunk fact-checkért felelős frontális része és meg tudja gátolni, hogy rosszul emlékezzünk múltbeli eseményekre.
Ugyanakkor arról, hogy egészen pontosan mi történik ilyenkor az agyunkban, egyelőre nincs tudományos konszenzus. A kutatók feltételezései szerint valószínűleg nem egy elmélet, hanem több kombinációja vezethet el a megoldáshoz.
Egyes idegkutatók szerint a jelenség az emlékek tárolásáért és előhívásáért felelős agyi régiók működési zavaraiból vagy például az epilepsziásoknál is tapasztalható rohamokból eredhet. Mivel azonban a déjà vu-t epilepszia nélkül élők is tapasztalják, más magyarázatnak is kell lennie.
A megosztott észlelés elmélete szerint az áll a háttérben, hogy az agy egy adott pillanatban egymás után kétszer dolgozza fel ugyanazokat az érzékszervi jeleket. Az első alkalom olyan rövid, hogy gyakran észrevétlen marad a tudatban, arra viszont pont elég, hogy az azonnal jövő második alkalomkor már ismerősnek hasson a helyzet.
Egy másik elmélet szerint ezek az epizódok akkor történnek, amikor a rövid és hosszú távú memória között kommunikációs zavar lép fel: ennek köszönhetően az agy egy új élményt vagy helyzetet tévesen egy régi emlék előhívásaként értelmez. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az aktuális helyzet valami miatt nagyon hasonlítson a régihez: például amikor valaki egy olyan szobába lép be, ami egy korábban látotthoz nagyon hasonlóan van berendezve.
Az úgynevezett hologram-elmélet abból indul ki, hogy az emberi agy a hologramokhoz hasonló, többdimenziós formában tárolja az emlékeket. Egy érzékszervi hatás, például egy szag vagy egy vizuális behatás egyfajta triggerként aktiválja az egész emléket, azt az illúziót keltve, hogy a jelen pillanatot a múltban éltük át.
Mindent vagy semmit
Azt tehát leszögezhetjük, hogy a déjà vu önmagában egy teljesen normális dolog – annyira, hogy egy kétezres évek elején végzett kutatás szerint az emberek körülbelül kétharmada tapasztalja meg ezt a bizarr élményt életében. Azt, hogy éppen kinél, és milyen gyakran jelentkezik, sok tényező befolyásolhatja. Bár azt feltételezhetnénk, hogy a memóriával kapcsolatos zavarokhoz hasonlóan a déjà vu is gyakoribb idősebb korban, ennek azonban épp az ellenkezője igaz: huszonéveseknél jóval többször fordul elő mint hetveneseknél. Valószínűleg pont azért, mert az ellenőrzésért felelős frontális lebeny ilyenkor még aktívabb, mint idősebb korban.
A fiatalabb kor mellett a fáradtság és a stressz is növelheti a déjà vu gyakoriságát. A kutatók azt is bizonyították, hogy a dopamintermeléssel is összefügg, ezt mutatja, hogy a dopamin aktivitását növelő gyógyszerek szedésekor gyakoribbá válik.
A déjà vu tekintetében is vannak végletek. A jelenség egyik extrém verziója, a déjà vécu esetében mindez permanenssé válik, az ebben szenvedők állandóan azt érzik, hogy az aktuális történést már átélték valamikor. Egy kis időcsavarral kiegészítve gyakorlatilag ebben szenved Bill Murray karaktere is az Idétlen időkig című filmben, de erről beszél a Mielőtt trilógia harmadik részében az Ethan Hawke által megformált Jesse Wallace is.
A másik végletet a szintén francia jamais vu kifejezéssel írják le – ennek lényege az a zavarbaejtő érzés, hogy nem ismerünk fel valamit, amiről tudjuk, hogy fel kéne ismernünk. Ilyen például ha nagyon sokszor leírunk egy szót és egy idő után elbizonytalanodunk, hogy az valóban létezik-e. Mivel itt is fellép egy konfliktushelyzet, a jamais vu sem írható le egyszerű memóriazavarként vagy emlékezetkiesésként, és a déjà vu-höz hasonlóan ez is gyakrabban fordul elő fiataloknál. Fiataloknál. Fiataloknál?
Forrás: BBC, Live Science, KickassFacts, CNN
