A szaúdi király utolsó kívánsága az volt, hogy ne végezzék ki a gyilkosát, de nem teljesítették az akaratát
Éppen ma ötven évvel ezelőtt, 1975. március 25-én, kevéssel dél után a rijádi rádió megszakította az adását, hogy beszámoljon Szaúd-Arábia történetének egyik legszörnyűbb híréről: lelőtték Fejszál királyt, vagyis Fejszál ibn Abdul-Azizt. A szaúdi főváros háromnapos gyászba borult.
A hír órák alatt bejárta az egész világot, nemcsak azért, mert a királlyal a saját unokaöccse, Fejszál ibn Muszaid végzett, hanem mert sok teória kapott szárnyra arról, hogy kinek állhatott érdekében ez a gyilkosság. Az akkori érzékeny hidegháborús helyzetben a szovjetek arra gyanakodtak, hogy az Egyesült Államok rendelte meg a gyilkosságot, bár a két ország akkor már jó ideje egymás szövetségese volt. Az is felmerült, hogy valamelyik nyugat-európai titkosszolgálat állhatott a háttérben, és persze volt olyan vad feltételezés is, hogy az izraeli Moszad ügynöke volt a merénylő Muszaid.
Fejszál 1964-ben került a szaúdi trónra, de az 1973-as arab–izraeli konfliktus idején ismerte meg a nevét az egész világ, amikor leállíttatta a szaúdi olaj exportját, válaszul arra, hogy a nyugat-európai országok a zsidó államot támogatták. Ettől persze az olaj ára durván megugrott, amibe az egész világgazdaság beleremegett. A Time magazin 1974-ben az év emberének választotta, az arab világban pedig különösen népszerű volt, ezért is hatott sokkolóan a merénylet híre. Szaúd-Arábia akkor még korántsem volt annyira fejlett, mint mostanában; az olajból származó bevétel ezekben az években kezdett el nagyon megugrani. Fejszál az Izrael-gyűlölete mellett a kommunizmust sem kedvelte, híres mondása volt, hogy a cionizmus a kommunizmus szülőanyja.
A merénylet
A király Mohamed próféta születésnapján, március 25-én fél tízkor a rezidenciáján fogadott egy magas rangú kuvaiti delegációt, amelynek tagjai olajügyi kérdésekben akartak egyeztetni vele. A király unokaöccse, az akkor 31 éves Muszaid is csatlakozott a palotában a várakozó delegációhoz. Amikor a vendégek a királyt köszöntötték, ő is beállt a sorba. A király persze felismerte, és meghajtotta a fejét, hogy a rokona a szokásoknak megfelelően meg tudja csókolni. Muszaid ekkor kapta elő a fegyverét, és közvetlen közelről három lövést adott le a királyra. Az első kettő el is találta, a harmadik már nem, mert a királyi őrség egyik katonája leütötte a támadót. A tárgyaláson részt vevő egyik szaúdi miniszter parancsára nem ölték meg ott helyben, hanem lefegyverezték, és megbilincselték. Az eseményt az állami tévé kamerái is rögzítették, ezt a hatóságok bizonyítékként lefoglalták.
A súlyosan megsérült királyt rohamtempóban szállították a kórházba, és mielőtt még elveszítette az eszméletét, azt kérte, hogy ne végezzék ki az unokaöccsét. A kórházban a királyt egy amerikai orvos látta el, vérátömlesztéssel és szívmasszázzsal is igyekeztek megmenteni az életét, de nem jártak sikerrel. Fejszált a hagyományoknak megfelelően jelöletlen sírba helyezték, a temetésen részt vett az egész arab világ vezetői szinten, és az európai országok közül is sokan, az Egyesült Államokat az alelnök, Nelson Rockefeller képviselte.
Mivel Muszaid indítéka nem volt világos, elmegyógyintézetbe zárták, ott kezelték, mert már korábban is mentálisan zavartan viselkedett. A tette után sok minden kiderült róla. Az Egyesült Államokban tanult, itt 1969-ben összeütközésbe került a törvénnyel, mert LSD eladásában segédkezett. Később a politológiai tanulmányai befejezése után, 1971-ben Kaliforniából Libanonba vezetett az útja, majd megfordult az NDK-ban is egy rövid időre, aztán a Rijádi Egyetemen kezdett tanítani. Az indítékára sosem derült fény egyértelműen, de a legvalószínűbb, hogy az indíthatta erre, hogy amíg Amerikában élt, otthon megölték az egyik hozzátartozóját, aki nem szimpatizált a fennálló renddel. De az is a bosszú kiváltó oka lehetett, hogy korlátozták az utazásában.
A törvényszék végül azt állapította meg, hogy beszámítható állapotban követte el a gyilkosságot, és a király óhaja ellenére halálra ítélték. 1975. június 18-án a Deera téren 10 ezer ember jelenlétében rituálisan kivégezték: a hóhér egy aranyozott karddal lefejezte. Ezen a téren egyébként még sokáig tartottak nyilvános kivégzéseket.
