Az első holdra szállás még leginkább arról szólt, hogy meg lehet-e csinálni, tényleg eljut-e ember a Hold felszínére. Bár a mai napig vannak holdkórosok, akik ezt kétlik, számos független bizonyíték támasztja alá, hogy az amerikai űrhajósok tényleg a Holdon sétáltak (az indiai űrhivatal egyik szondája le is fényképezte az Apollo–11 Holdon hagyott modulját). A későbbi Apollo-küldetéseken már nagyobb hangsúly volt a tudományos kísérleteken, a holdjáróval pedig messzebbre eljutottak az asztronauták. Az űrversenynek ez a diadalmas időszaka a kortárs művészek fantáziáját is megmozgatta, hatan pedig egy egész múzeumot küldtek a Holdra, köztük Andy Warhol péniszt ábrázoló firkájával.
Persze a múzeum ebben az esetben erős eufemizmus, hiszen egy 1,3×1,9 centiméteres kerámialapkáról van szó. De ez a bélyegméretű lapka mégiscsak hat neves, hatvanas évekbeli művész alkotását tartalmazza, akik Moon Museum, azaz Holdmúzeum névre keresztelték a furcsa tárgyat.
A Holdmúzeum ötlete Forrest Myers amerikai szobrász fejében született meg. Myers a holdra szállás előtt többször megkereste a NASA-t azzal, hogy támogassanak valamiféle művészeti projektet a Holdon. Az űrhivatal illetékesei erre úgy reagáltak, hogy nem reagáltak érdemben. „Sosem mondtak nemet, de azt sem tudtam elérni, hogy egyáltalán mondjanak valamit” – emlékezett vissza később Myers, aki ezután gerillaakcióba kezdett.
Megkereste az Experiments in Art and Technology (E.A.T.) nevű, 1967-ben alapított nonprofit szervezetet, ami azt tűzte ki célul, hogy összehozza a művészeket és a mérnököket, és bátorította az efféle kollaborációkat. Myers ott talált rá a Bell Labs egyik villamosmérnökére, Fred Waldhauerra, akinek tetszett a projekt. Ő találta ki azt, hogy a műalkotásokat apró kerámialapba kellene gravírozni olyan technikával, amivel amúgy telefonáramköröket készítenek. Myers hamar talált tettestársakat is a New York-i művészvilágban, és megszületett hat egyszerű kis ábra, amikkel nyomot akartak hagyni a Holdon:
- Myers egy önmagába fonódó hurkot rajzolt;
- az E.A.T. egyik alapítója, Robert Rauschenberg egyetlen minimalista vonallal járult hozzá az artisztikumhoz;
- David Novros absztrakt festő egy sötét négyzetet alkotott, amin néhány vékony, világos vonal húz át;
- John Chamberlain szobrász egy áramkörre emlékeztető, szimmetrikus mintát hozott létre;
- Claes Oldenburg egy stilizált Mickey egeret rajzolt, mert akkortájt gyakran alkalmazta ezt a motívumot;
- végül a pop-art művész Andy Warhol, aki már akkor is ismert volt nem éppen szabálykövető természetéről, péniszt firkantott a bal felső sarokba.
De ahogy az lenni szokott, egy művészeti alkotásnak van mögöttes jelentése: valójában Warhol a monogramja kezdőbetűiből alkotott egy szignót, amit Myers szerint bizonyos szögből egy startoló rakétának lehetett nézni. De valószínűleg nem véletlen, hogy a rajzocska (illetve ezek szerint aláírás) ennél sokkal több szögből látszott pénisznek, és talán egy komolyabb műértelmezési monográfiában is lenne helye annak a lehetőségnek, hogy Warhol akkora troll volt, hogy pöcsöt rajzolt az emberiség első holdbéli múzeumába. Vélhetőleg a New York Times is így gondolta, mert amikor az 1969. november 22-i számában cikket írt a művészeti projektről, olyan fotót tett be, amin egy ujj éppen eltakarja Warhol rajzát.
Persze Myers csak akkor szólt az akcióról a sajtónak, amikor az Apollo–12 már hazafelé tartott a Holdról. A bélyegnyi múzeum ugyanis a NASA tudta nélkül került a Holdra. Miután Waldhauer megkapta papíron a rajzokat, elkészítette a kicsinyített másukat ábrázoló kerámialapkát. Sőt lapkákat, mert 16 vagy 20 (a visszaemlékezések nem egyértelműek) darab készült a Holdmúzeumból. Waldhauer ismerte a Grumman Aircraft egyik mérnökét, aki vállalta, hogy eljuttatja a műalkotást a Holdra, ő kapta az egyik példányt. Az Apollo-küldetéseken használt leszállóegységek egy részét aranyszínű hőszigetelő réteg borította. Ez a réteg az űrhajósok távozása után a Holdon maradt, és Waldhauer ismerőse a szigetelőrétegbe rejtette a kerámialapot.
Waldhauer megkérte a Grumman mérnökét, hogy ha sikerül a lapkát a leszállóegységen elhelyezni, küldjön egy táviratot Myersnek. November 12-én, két nappal az Apollo–12 startja előtt meg is érkezett a távirat a következő szöveggel és „JOHN F.” aláírással: „YOUR ON’ A.O.K. ALL SYSTEMS GO”. Hogy ki volt ez a bizonyos John, az utókor nem őrizte meg, de a szöveg egyértelműen jelezte, hogy a gerillaprojekt révbe ért.
Azt, hogy a Holdmúzeum tényleg a Holdon található ma, százszázalékosan csak úgy lehetne megerősíteni, ha körülnézne valaki az Apollo–12 leszállóegységének landolási helyszínén. Erre nem lesz mostanában lehetőség, de valószínűleg a hat művész alkotása eljutott oda, ahova Myersék szánták. Később ugyanis több technikus is beismerte, hogy a szigetelőfóliákba rejtve kisebb személyes tárgyakat is küldtek a Holdra az Apollo-missziók során.
A Holdmúzeumot így ma általában az egyik első holdbéli műalkotásként kezelik. A legelső már csak azért sem lehet, mert Neil Armstrong az Apollo–11 küldetés végén egy arany olajfaágat hagyott a Holdon a béke jeleként. De vélhetően Myers kezdeményezése az űrhajózás első művészeti gerillaakciója volt. A Holdmúzeum Földön maradt másolatai a projekt résztvevőihez kerültek, egy példányt pedig ma is a New York-i Modern Művészetek Múzeuma őriz, Andy Warhol péniszével rakétájával együtt.
