2000. augusztus 8-án az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) feloldotta egy sor olyan dokumentum titkosítását, ami az úgynevezett Sun Shield Projekt kutatásait és eredményeit írta le. A projekt az úgynevezett távoli szemlélőket próbálta ki kémkedés céljára. Ez egy parapszichológiai eljárást takar, amikor a médium a tudatát kivetíti a fizikai énjén túlra, és így próbál meg információt szerezni. Az eljárás egyértelműen nélkülöz minden tudományos alapot, a CIA mégis körülbelül húsz évig kísérletezgetett vele, és összesen megközelítőleg húszmillió dollárt (mai árfolyamon 7,4 milliárd forintot) költött el a projektre.
A nyilvánosságra hozott dokumentumok egyike negyed évszázaddal a titkosítás feloldása után megint nagyot megy a közösségi médiában: a 32-es számú médium ugyanis a CIA értelmezése szerint megtalálta a frigyládát.
Röviden arról, hogy mire is jó a frigyláda: a Biblia szerint a tízparancsolatot tartalmazó faláda a zsidók vándorlása közben távol tartotta a ragadozókat és a mérgező állatokat, szétválasztotta a Jordán folyót, amikor pedig be akarták venni Jerikót, akkor hét napig a város körül hordozták a ládát, és a hetedik napon a város falai egyszerűen leomlottak. Sőt, egy híres régészprofesszor az 1930-as években arról számolt be, hogy a nácik megtalálták a ládát, de amint kinyitották, leolvadt az arcuk.
Több népszerű és közepesen népszerű elmélet is létezik a frigyláda körüli kérdések megválaszolására. Kezdjük a legegyszerűbbel: ha létezett, akkor a nagyjából 3000 éves faláda már megsemmisült, tehát lehetetlen felkutatni. De ha nem így történt, akkor logikus lenne, hogy valahol ott van, ahol eredetileg állt: Jeruzsálemben, a jeruzsálemi templomban vagy valahol annak környékén.
A 32-es számú médium koordinátákat kapott a Sun Streak projekt illetékeseitől, amik egy titkos közel-keleti helyszínre vezettek. „A cél egy konténer. Ebben a konténerben van egy másik tartály. A cél fából, aranyból és ezüstből készült… az alakja hasonló egy koporsóéhoz, és szeráfokkal van díszítve. A környező épületek mecsetkupolák jelenlétét jelezték – mondta a médium az akta szerint, hozzátéve, hogy arabul beszélő, csupa fehérbe öltözött férfiak lakják a környéket. – A cél rejtett, föld alatti, sötét és nedves minden.”
„A cél összehoz egy népet. Van valami köze egy szertartáshoz, az emlékezéshez, a hódolathoz, a feltámadáshoz. A spiritualitásnak, az információknak, a leckéknek és a történelmi tudásnak van egy aspektusa, ami messze meghaladja azt, amit most ismerünk – folytatta. – A célt entitások védik, és csak azok nyithatják fel, akik erre jogosultak – ezt a konténert nem nyitják/nem tudják kinyitni a megfelelő időpontig. Ha eljön az ideje a konténer kinyitásának, a zárrendszer mechanikája meglehetősen egyszerűnek fog tűnni. Azokat, akik kíváncsiságból kinyitják a konténert, a védők általunk ismeretlen erő segítségével semmisítik meg.”
Azt nem tudni, hogy a CIA valaha elment-e az adott koordinátákra, és megvizsgálta-e, hogy valóban a frigyláda fekszik-e a föld alatt (ha fekszik is ott bármi), de a leírás még más „kollégák”, például a CIA projektjének első médiuma, Joe McMoneagle szerint sem megbízható. Ő a New York Postnak azt mondta: a távoli szemlélés nem alkalmazható olyan objektumokra vagy helyszínekre, amikről semmilyen információnk nincs, példaként pedig a Mars felszínét, a földönkívülieket és más legendás történelmi ereklyéket hozott fel.
A CIA titkosított projektjéről 1995-ben lehetett először hallani, akkor zárták le végleg, és hozták nyilvánosságra, hogy egyáltalán volt ilyen. Az 1972-ben először SCANATE, majd Gondola Wish néven indult kezdeményezést az hívta életre, hogy a CIA tudomást szerzett a szovjet pszichotronikáról, ami a parapszichológia megfelelője volt. A hetvenes években világszerte jellemző volt a pszichés és okkult jelenségek iránti általános nyitottság, ezért ebben az évtizedben megnőtt a kutatások száma a témában, és ez az Egyesült Államok kormányzati szintjeit is elérte.
Ebben az időszakban olyan szervezetek alakultak a tengerentúlon, mint a Parapszichológiai és Orvostudományi Akadémia, a Paratudományi Intézet, a Vallás- és Pszichikai Kutatási Akadémia, a Noetikai Tudományok Intézete, a Nemzetközi Kirlian Kutatási Egyesület és a Princeton Mérnöki Anomáliák Kutatólaboratórium. Ebben az időben a Stanford Kutatóintézetben is folyt parapszichológiai munka.
Nem csoda tehát, hogy a CIA is elkezdett foglalkozni a témával, pláne úgy, hogy a hidegháború kellős közepén a legnagyobb ellenfele, a Szovjetunió is végzett kutatásokat a területen, és a hírek szerint évente 60 millió rubelt költött rá. A szovjetek állítólag már a hatvanas években elkezdtek aktívan érdeklődni a parapszichológiai jelenségek iránt.
Az áltudományos hírszerzési módszerek iránti amerikai érdeklődés katalizátora a Psychic Discoveries Behind the Iron Curtain (Pszichikai felfedezések a vasfüggöny mögött) 1970-es publikálása volt. Sheila Ostrander és Lynn Schroeder szerzők szerint számos szovjet tudós érdeklődött a paranormális jelenségek különböző aspektusai iránt, beleértve a telekinézist, az extraszenzoros észlelést (ESP), a parapszichológiát és számos más pszichés jelenséget. Ezek a tudósok az országukban működő katonai és hírszerző ügynökségekkel dolgoztak együtt, hogy feltárják a paranormális képességek védelmi és hírszerzési célú bevetésének módszereit.
A Stanford Kutatóintézet médiumai elkezdtek együttműködni a CIA-vel, hogy megkíséreljék felkutatni a Szovjetunióban és más országokban érdeklődésre számot tartó célpontokat, amiknek a nukleáris képességei aggasztották az Egyesült Államokat. A távoli érzékelés egyébként is kifejezetten népszerű téma volt a hetvenes–nyolcvanas években, a Stanfordnál Russell Targ és Hal Putthof végeztek ezen a területen kutatásokat. Ők voltak azok, akiket a CIA felkért a projekt szakmai felügyeletére. A SCANATE-t később Gondola Wish, majd Sunstreak, Grill Flame és Stargate névre keresztelték át.
A CIA-projekt három alapvető programcélt követett: a művelet során távoli megtekintéssel gyűjtöttek hírszerzési információt külföldi célpontokról; a kutatás–fejlesztésben laboratóriumi tanulmányok segítségével új módszereket akartak találni a távoli szemlélés javítására a hírszerzés világában; valamint a külföldi tevékenységek elemzését próbálgatták a paranormális jelenségek felhasználásával.
Bár a Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) megállapításai már az 1980-as években túlnyomórészt negatívak voltak a paranormális jelenségek tekintetében, a távoli szemléléssel kapcsolatos munka különböző kormányzati programok égisze alatt tovább folytatódott.
A CIA projektje az 1972-es indulás után 1977-ben leállt egy kis időre, majd 1985-ben átvette a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA), és egészen 1995-ig működtette. A hetvenes évek végén is folytatódott azonban a távoli szemlélők alkalmazása: a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) 1979 szeptemberében az ő segítségüket kérte a szovjet tengeralattjáró-építési projektekkel kapcsolatban. Az egyik távoli szemlélő meglepően pontos eredményt produkált, és száz napon belül egy új alrendszer indulását jelezte előre. A hajót 120 nappal később látták is, de kevesebb fegyverrel volt felszerelve, mint a távoli szemlélő által megjósolt 18–20 rakétakilövő.
A távoli szemlélés szkeptikusai rámutattak arra, hogy a „találatok” gyakran a „szemlélőknek” adott támpontokon alapultak. Abban a húsz évben, amíg a program működött, az összes parapszichológiával foglalkozó kormányzati projektet erősen ellentmondásosnak és magas kockázatúnak tekintették, és különféle felülvizsgálatoknak vetették alá. Talán nem túl nagy meglepetés, hogy ezek a vizsgálatok jellemzően nem hoztak túl jó eredményt a parapszichológiára nézve.
Joseph McMoneagle egyébként később azt mondta: a távoli szemlélők tevékenységének célja nem a konkrét kémkedés, hanem a hagyományosabb eszközökkel megszerzett információk kiegészítése volt, ami kicsit árnyalja a képet arról, miért is alkalmazott a CIA ilyen áltudományos módszert információszerzésre.
1995-ben a CIA feloldotta korábbi parapszichológiai programjai titkosítását, hogy megkönnyítse az új, külső felülvizsgálatot. Ezenkívül a Védelmi Hírszerző Ügynökséggel (DIA) együttműködve folytatták a Csillagkapu programról szóló dokumentumok titkosításának feloldását, ami a DIA-nál addigra már elkezdődött. Az összes releváns CIA- és DIA-programdokumentumot összegyűjtötték és leltározták. 1995 júniusában a CIA Kutatási és Fejlesztési Hivatala (ORD) szerződést kötött az Amerikai Kutatóintézetekkel (AIR) a külső felülvizsgálatra.
A 23 évig futó projektet végül szakmai értékelés is követte, ekkor döntöttek úgy, hogy azt nem érdemes tovább folytatni. A szakmai panelt Jessica Utts, a Kaliforniai Egyetem statisztikusa és Raymond Hyman, az Oregoni Egyetem pszichológiaprofesszora vezette. Utts volt a pro-paranormális kutató, Hyman pedig szkeptikusabb álláspontot képviselt. A panel tagja volt még Lincoln Moses a Stanfordról, az AIR két tudósa, a koordinációért pedig David A. Goslin, az AIR elnöke felelt.
A panel a laboratóriumi távoli szemlélős kutatásokról azt állapította meg, hogy az eredmények ugyan statisztikailag szignifikánsak voltak, vagyis többször találták el a médiumok, mi található a megjelölt helyeken vagy képeken, mint amennyiszer a véletlennek köszönhetően kellett volna, de nem lehetett megállapítani, hogy a megfigyelt hatások egyértelműen a résztvevők paranormális képességének tulajdoníthatók-e, vagy a bírálók, a célszemély vagy az alkalmazott módszerek egyéb jellemzőinek, mivel mindegyik kísérletben ugyanazok a szereplők ugyanolyan környezetben és ugyanolyan módszertannal dolgoztak. Azt is megjegyezték, hogy nincs olyan bizonyíték, ami egyértelműen igazolná: a találatok paranormális jelenségek működésére vezethetők vissza.
Megvizsgálták azt is, hogy a távoli szemlélők mennyire voltak alkalmazhatók információszerzési, kémkedési tevékenységekben. Erről azt írták: bár a végfelhasználók (valószínűleg azok, akik le is ellenőrizték azt, hogy a távoli szemlélők valóban eltalálták-e, mi található a helyszínen) a tág háttérjellemzők tekintetében némi pontosságot figyeltek meg, konkrét, specifikus információkat a médiumok nem tudtak adni. „A közölt információk következetlenek, konkrétumok szempontjából pontatlanok voltak, és lényeges szubjektív értelmezést igényeltek. A közölt információkat soha nem használták fel hírszerzési műveletek irányítására” – írták.
Az 1995-ös értékelés után a projektet le is állították, de a története során is ide-oda passzolták a finanszírozó intézmények között. Persze mai fejjel már felmerül a kérdés, hogy a CIA miért is alkalmazott ilyen áltudományos módszereket komoly munkához, és miért költött rá ilyen sok pénzt, ez viszont részben magyarázható az Egyesült Államok akkori kulturális környezetével, vagyis azzal, hogy a hetvenes években a paranormális és okkult témák a virágkorukat élték, erre pedig a titkosszolgálat képviselői sem voltak immunisak. Elég belegondolni, hogy 1972-ben maga a sátán került a Time magazin címlapjára.
