Németország északi részén évszázadok óta létezik egy legenda Rungholtról, az Északi-tenger Atlantiszáról, aminek a lakói a bűneikkel magukra haragították Istent, aki ezért árvizet küldött a gazdag városra, és eltörölte azt a föld színéről. Hasonló történetek elég sok mitológiában és folklórban szerepelnek, olykor meg is találják a mítoszok elveszett városait (lásd például Trója esetét), máskor ott maradnak a mesék és konteók világában. Rungholtról először 1921-ben merült fel, hogy megtalálhatták a romjait, de csak 2023-ban igazolták ezt modern műszerekkel a régészek.
Rungholt a mai Németország északi részén feküdt, egy olyan területen, ami az évszázadok során hol a mai németek, hol a mai hollandok, hol a mai dánok őseinek kezén volt. A Strand nevű szigeten helyezkedett el, és az 1300-as évek közepén nagyjából háromezren élhettek ott, ami akkori mércével számítva elég soknak számított. Az akkoriban a Dán Királyság fennhatósága alá tartozó Rungholt fontos kikötő és kereskedelmi központ lehetett. Aztán jött 1362 januárja és az özönvíz, a Grote Mandrenke. Ez az időszak Európában az úgynevezett kis jégkorszak ideje volt, amikor nemcsak hidegebb volt az éghajlat a szokásosnál, de szélsőségesebbek is az időjárási jelenségek.
1362. január 16–17-én egy gigantikus trópusi ciklon söpört át a Brit-szigeteken, a mai Hollandia, Dánia, és Észak-Németország területén, romba döntve mindent, ami az útjába került, becslések szerint 25–40 ezer áldozatot szedve. A vihart brutális árvíz követte – ez a vihardagály egyébként az Északi-tenger partvidékein jellemző jelenség, az aránylag sekély víz miatt a vízszint akár 5 méterrel a normál dagály szintje fölé is tud emelkedni, ha egy ciklon éppen az árapály ciklusának legrosszabb pontján üt be.
A vihar és az áradás teljesen elmosta Rungholt városát, aztán 1634-ben egy újabb, hasonló áradás (meg persze az évszázadok eróziója) megsemmisítette magát Strand szigetét is, három apróbb szigetet, illetve apály idején a vízszint fölé kinéző zátonyokat hagyva csak maga mögött. Rungholt emléke innentől a helyi folklórban élt tovább, a legendák egyre vadregényesebbek lettek, a várossal együtt elsüllyedt mesés kincsekkel, a katasztrófa isteni eredetével és hasonlókkal. Az elsüllyedt szigetből Észak Atlantisza lett, ami fel-felbukkant a német irodalomban, és egészen változatos helyi legendákat szült, a leghíresebb talán az, hogy Rungholt templomában éjfélkor harangoznak a szellemek, és ezt csendes éjjeleken az arra vitorlázó hajósok is hallhatják.
Aztán 2023-ban a Kiel Egyetem régészei víz alatti drónokkal és mágneses elven működő 3D képalkotó műszerekkel feltérképezték az egykori város környékét, nagyjából tíz négyzetkilométert, és meg is találták, ami megmaradt belőle 661 év után – ez leginkább az egykori épületek alapozását jelentette. Megtalálták a várost védő gátak alapzatát, vízelvezető rendszereket és két templom maradványait is, az egyik közülük valószínűleg a város központi épülete volt, és a maga 40×15 méretes alapzatával egészen impozáns lehetett.
A kutatók szerint Rungholt története nemcsak történelmi érdekesség, de tanmese is a mai embereknek, akiknek a nagy része még mindig nem veszi komolyan a klímaváltozás veszélyeit.
