A One Froggy Evening (mondjuk legyen magyarul Egy varangyos este) című 1955-ös Bolondos dallamok-epizód arról szól, hogy egy építőmunkás egy felhőkarcoló építése közben, egy lezárt dobozban rátalál egy békára. A béka, amint kiszabadul a dobozból, rádurrant a „Hello! Ma Baby” című, előző század végén írt dalra, közben felkap egy cilindert, egy sétapálcát, és táncol is hozzá. A munkásnak szó szerint dollárjelek jelennek meg a szeme előtt, és viszi is a békát egy ügynökhöz, aki előtt az már nem hajlandó produkálni magát. A munkás tudja, hogy a béka egy istenadta tehetség, kibérel neki egy színházat, de ott is leég vele. Elmegyógyintézetben végzi, ahol a béka szüntelenül dalol neki, majd miután kiszabadul, visszaviszi oda, ahol találta – hogy aztán 2056-ban valaki megint megtalálja, és dollárjeleket lásson a szeme előtt, és kezdődjön minden elölről.
Hogy a fenébe lehetne ez igaz történet? Illetve: csak harmincegy évre vagyunk attól, hogy valaki megint találjon egy békát, ami aztán majd rázendít arra, hogy I'm Just Wild About Harry?
A megoldás az, hogy a nótázás nem, de az évtizedekig befalazott hüllő története nagy valószínűséggel igaz, bár talán jobb lenne úgy fogalmazni, hogy senki sem tudta eddig még megcáfolni.
A legenda szerint 1897. július 29-én a texasi Eastland megyében a négyéves Will Wood talált magának egy arrafelé honos tüskés békagyíkot. Wood apja jegyzőként dolgozott a megyei bíróságon, és úgy döntött, hogy nem foglalkozik sokat a fia érzelmeivel, inkább letesztel egy elméletet. Ernest E. Wood ugyanis korábban olvasott arról, hogy a tüskés békagyíkok képesek akár száz évig is élni.
Wood fogta az amúgy Binky névre keresztelt hüllőt, dobozba rakta, mellé pakolt egy magyarázó szöveget, egy Bibliát és egyes leírások szerint egy üveg piát is, és befalazta az újonnan épülő bíróságon. Amikor évtizedekkel később a bíróság már nem volt elég nagy Eastland megye ügyes-bajos dolgait intézni, a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy kibővíti az épületet, Wood pedig rögtön elmondta másoknak is, hogy annak az épületnek a falában ott van egy béka.
Az információ egyre csak terjedt, és legalább ezerfős tömeg gyűlt össze, hogy megnézze, valóban találnak-e békát a falban, ahogyan Wood mondta. Találtak. A feltáráson nemcsak munkások voltak, hanem egy metodista lelkész is, aki a magasba emelte a tömeg láttára az állatot. A lelkész később azt nyilatkozta a sajtónak, hogy egészen biztosan nem történt szélhámosság. A szélhámosság azért is lett volna nehéz, mert februárban ezek a gyíkok téli álmot alszanak a föld alatt, nem lehetett volna csak úgy beszerezni egyet a műsor kedvéért.
A szerencsétlen állatot – ami valóban élt, bár a lába eltört, illetve külsőleg azért elég megviseltnek tűnt – Old Ripnek nevezték, Washington Irving legendás irodalmi karaktere, a hétalvó Rip van Winkle mintájára. Ripet kirakták Eastland egyik kirakatába, a története pedig egyenesen a New York Times címlapjára került. Nem kellett sokkal több, hogy Old Rip aztán országos híresség legyen. Will Wood, aki négyéves korában megtalálta az állatot, amerikai körútra vitte, aminek a csúcsa az volt, hogy 1928 májusában az amerikai elnök, Calvin Coolidge is megtekintette. Coolidge nem akart hozzáérni, de a szemüvegével megsimogatta.
A tüskés békagyík slágerállat lett az országban, az 1928-as, Houstonban tartott demokratikus konvención például kabalaként árulták a szerencsétlen állatokat, ami miatt jelentősen megcsappant a számuk Texas nyugati részén. Old Rip sem húzta sokáig, 1929-ben tüdőgyulladást kapott, és elpuszult. A tetemét az eastlandi bíróság épületében állították ki – egy bársonykoporsóban, ami még a kétezres években is ott volt.
A békának halála után sem volt nyugta, több alkalommal is ellopták onnan, váltságdíjat követeltek érte, egyszer egy demokrata szenátor pedig olyan szerencsétlenül nyúlt hozzá, hogy az egyik lába leesett.
Ez nem történik meg a One Froggy Eveningben, de nem is csak ez volt a rövid animációt alkotó Michael Maltese egyetlen inspirációja: 1944-ben mutatták be a Once Upon A Time című filmet Cary Grant főszereplésével, amiben nagy szerepe van egy táncoló hernyónak, amiből szintén merített bőven.
Itt egy részlet a One Froggy Eveningből:
(Források: AV Club, TPW Magazine)
