Húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápa, aki az elmúlt évtizedben a szolidaritás, a társadalmi igazságosság és a humanitás élő szimbóluma volt világszerte. Halálával ismét reflektorfénybe került egy különös vatikáni szabály is, ami miatt hiába jelentkezik valaki szervdonornak, és hord akár évtizedeken át szervdonorkártyát, ha pápává választják, a teste tabuvá, érinthetetlenné válik ebből a szempontból is.
Ez a vatikáni szabály 2011-ben vált ismertté egyházi körökön kívül is, amikor XVI. Benedek pápa még javában aktív vezetője volt a katolikus egyháznak. Benedek, azaz Joseph Ratzinger bíboros 1970-es évek óta hordta magánál büszkén a szervdonorkártyáját, azzal a szándékkal, hogy halála után mások életét menthesse meg szervátültetéssel. A kártya azonban pápává választásával érvényét vesztette, ahogy azt személyi titkára, Georg Gaenswein nyilvánosan is megerősítette. Ugyanis a pápa teste a halála után már nem a sajátja, hanem a katolikus egyház tulajdonává válik.
A szabály gyökerei egészen az ókeresztény időkig nyúlnak vissza, amikor a mártírok és szentek testét különleges tisztelet övezte. A relikviák, szentek fennmaradt testrészei a középkori vallásosság fontos elemei voltak, zarándoklatok, rituálék középpontjai lettek – gondoljunk csak a Szent Jobbra és a körmenetre –, nem ritkán politikai hatalmat is szimbolizáltak. A pápaság szentségi aurája, ami a római katolikus egyház felfogása szerint Péter apostol utódait övezi, ennek a hagyománynak a csúcspontja. A pápa nem pusztán egyházi vezető, hanem, legalábbis potenciálisan, egy későbbi szent, akinek teste az egész katolikus világ számára különleges jelentéshordozóvá válhat.
A teológiai indoklás szerint az emberi test egysége nem csupán biológiai, hanem szakrális természetű is. A feltámadásba vetett hit értelmében a test integritása a halál után is fontos, mivel a dicsőségben való feltámadás gondolata szerint nem csupán a lélek, hanem a test is részesül majd az isteni jelenlétben. Ez különösen igaz azokra, akik az életszentség állapotában hunynak el – és még inkább, ha a pápai cím viselői voltak.
Ez a szabály messze túlmutat a jogi formaságok világán, mélyen beágyazódik a katolikus egyház vallási és kulturális hagyományaiba. Egy pápa teste, különösen, ha szentté avatják, nem egyszerű földi maradvány, és az az egész egyházat illeti meg. Az egyházi protokoll szigorúan ragaszkodik az érintetlen eltemetéshez, nem csupán hagyományból, hanem mélyen átélt szakrális meggyőződésből. A hívőknek meg kell adni a zavartalan lehetőséget a tiszteletadásra, az imádságra, az áhítatra, amelyhez a test fizikai jelenléte is nélkülözhetetlen. Valóban nehéz volna elképzelni a kultikus egységet, egy szentté avatott pápa szíve egy milánói kórház beteglapján, mája pedig egy párizsi donorlistán szerepelne.
Ez az álláspont persze nem mindenkinek tetszik, Vincenzo Passarelli, az olasz szervdonorszövetség vezetője például eléggé meg volt döbbenve XVI. Benedek pápa eseténél. Passarelli azzal érvelt, hogy egy pápa szervadományozása univerzális üzenetet közvetíthetett volna, ami átlépi a vallási és kulturális határokat: „Ha egy pápa egy muszlim vagy zsidó embertársának adományozta volna a szerveit, az olyan hatalmas szimbolikus tett lett volna, ami túlmutat minden valláson és ideológián.” Szerinte egy átültetett szerv azonnal a befogadó testévé válik, és többé nem lehetne úgy tekinteni rá, mint a pápa tulajdonára.
Maga XVI. Benedek pápa, amikor még nem Szent Péter trónján ült, hanem Joseph Ratzinger bíborosként szolgálta az egyházat, az egyik legnagyobb támogatója volt a szervadományozásnak. Egy 1999-es beszédében ki is emelte: „Ha segíthetsz valakin, hogy tovább éljen, miután te meghaltál, az a szeretet igazi cselekedete.” Ennek fényében még inkább ironikusnak tűnik, hogy éppen ő nem adhatta oda a szerveit a rászorulóknak.
Nem ez volt az első eset, amikor egy egyházi személy szervadományozáshoz kapcsolódó döntése morális hullámokat keltett. 2020-ban, a Covid legsúlyosabb szakaszában, Giuseppe Berardelli atya önként mondott le a számára biztosított lélegeztetőgépéről egy fiatalabb beteg javára, ami végül az életébe került.
De hogy van ez más vallásoknál? Az iszlám vallási jogi iskolái között nincs teljes egyetértés a kérdésben, de sok tekintélyes imám engedélyezi a szervadományozást életmentés céljából. A judaizmus egyes irányzatai szintén támogatják, különösen akkor, ha az életmentés parancsa – pikuach nefesh – érvényesülhet. A katolikus egyházi szabály viszont továbbra is egyértelmű: Ferenc teste érintetlenül várja majd a híveket a Szent Péter-bazilikában, és így marad emlék az egyház örökkévalóságának szolgálatában.
