Ha valaki a tipikus amerikai szénsavas üdítőitalok rajongója, már jó ideje simán be tud szerezni minden ilyesmit Magyarországon a Coca-Cola meg a Pepsi alapkínálatán felül is. Már szinte minden sarkon lehet kapni Dr Peppert, mindenféle cream soda variációkat és gyömbérsöröket – és hasonló a helyzet az egyik legjobb és legikonikusabb amerikai üdítővel, a root beerrel, azaz gyökérsörrel is. Persze felmerülhet a kérdés, hogy ugyan milyen gyökér is adja a jellegzetes ízét, és miért sör, ha nincs benne alkohol, és söríze sincs. A válasz pedig az, hogy tényleg nincs, és a neve óriási átverés.
Ha valaki nem ismerné, a gyökérsör szénsavas, általában koffeinmentes, édes, kicsit vaníliás-gyógynövényes ízű, barnás, kólaszínű üdítő, a tradicionális és abszolút nem fogyókúrabarát amerikai fogyasztási módja az, amikor belepottyantanak egy gombóc vaníliafagyit, és még tejszínhabot is tesznek a tetejére, ez a root beer float. A gyökérsört az 1800-as években találták ki, eredetileg az amerikai orvosi babérfa (Sassafras albidum) gyökeréből főzött gyógytea volt, még szénsav nélkül, viszont forrón fogyasztották, ahogy a teát általában. Az 1830-as évek óta maradtak fenn receptek a készítéséről, az első szénsavas variáció az 1850-es évekből származik, de még ekkor sem élvezeti cikként, hanem egyfajta szirupként, egészségügyi problémákra fogyasztották.
A nagy áttörés 1876-ban jött el, amikor egy Charles Elmer Hires nevű gyógyszerész a philadelphiai világkiállításon bemutatta a saját verzióját, ami már szénsavas és cukrozott volt, és tea helyett sörnek hívták. Ennek egyszerű marketinges oka volt, úgy gondolta, hogy a pennsylvaniai bányászok között jobban el lehet adni egy italt, ha azt sörnek hívják, mint ha teának. Ez nem is volt olyan nagy átverés, hiszen akkor már léteztek a gyömbérsörök, amelyek jellemzően szintén alkoholmentesek voltak, és nem sörízűek.
Akárhogy is, a gyökérsör nagy siker lett, hamarosan már dobozolva árulták egyre több helyen Amerikában, 25 centes egyenáron, az alkoholtilalom pedig még jobban megdobta a népszerűségét. Eddigre már ott lihegett Hires nyakán a konkurencia is, kicsit más recepttel készülő, de egészen hasonló ízű gyökérsörökkel, ilyen volt a Barq’s (ma már a Coca-Cola márkája), a Mug (ma már a Pepsi márkája), illetve az A&W, ami máig piacvezető Amerikában, de a gyökérsörbizniszre sikeres gyorsétteremláncot is épített, ami az 1970-es években Amerikában nagyobb volt még a McDonald'snál is (és ma már a Dr Pepper márkája).
A gyökérsör mindig is Amerikában volt igazán népszerű, és a kólával ellentétben sosem tudott betörni a nemzetközi piacra. Az 1960-as években aztán jött a nagy fordulat: a tudósok kimutatták, hogy a babérfa gyökerében megtalálható vegyület, a szafrol, ami a gyökérsör jellegzetes ízét adja, rákkeltő (pontosabban a szervezetben rákkeltő vegyületekké bomlik le), és az amerikai élelmiszer-biztonsági hivatal betiltotta a használatát. Azóta a gyártók mindenféle szintetikus megoldásokkal igyekeznek a lehető legjobban utánozni az eredeti ízt – vagyis a gyökérsör, ami sör soha nem is volt, már bő hatvan éve nem is gyökérből készül.
Hires családja 1960-ban eladta a gyökérsörbizniszt, a márkanév több tulajdonosváltás után végül a Dr Pepperhez került, ami szép csendben ki is vezette a piacról.
(Források: Mental Floss, Britannica, Thought Co.)
