„Semmi esélyem sincs a telefonom ellen”
– nyilatkozta nemrég egykedvűen a világ legjobb sakkozójának tartott norvég Magnus Carlsen. Jelenleg nem ő a világbajnok, miután 2023-ban önként vált meg a címétől, ám ő a sportág emblematikus alakja, kivételes képességű sakkozó.
A megállapítása sokkoló, mert a telefonján csak egy átlagos program fut, messze nem a legerősebb elemző szoftverek, amiket már minden lehetséges változatra felkészítettek. A számítógépek nagy előnye, hogy az emberrel szemben sohasem hibáznak. A gép az első nagy győzelmét 1997-ben aratta, Garri Kaszparov nem viselte jól az IBM Deep Blue nevű számítógépe elleni vereséget. Nagyjából 2000 óta a technikai fejlődés töretlen, a bajnokoknak nincs esélyük.
„Annyira ostobának és haszontalannak érzem magam velük szemben, ezért nem is játszom komoly programok ellen. Inkább eszközként tekintek rájuk, amik segíthetik a felkészülést” – mondta Carlsen. Azt is elmesélte, hogy egy egyetemista által a szabad óráiban összerakott, nem túl erős programot olyan lépésekkel megadásra tudott kényszeríteni, amik nem a legjobbak voltak, ezekkel összezavarta, a fejlettebb verziókkal szemben azonban már esélytelen.
Ha nem is iparág a régi játszmák elemzése a legkomolyabb mostani programokkal, de a legtöbb sakkozónak van egy kedvenc példája, amin keresztül a gép fejlettsége jól szimbolizálható.
A Hűvösvölgyi Sakkiskola (HÜSI) edzője, Szabolcsi János nemzetközi mester hívta fel rá a figyelmünket, hogy 1917-ben volt egy emlékezetes parti, amikor Breyer Gyula a német Johannes Esserrel szemben ült az asztalhoz. Breyer világhírű játékos volt, akinek a nevét egy kedvelt megnyitási változat is őrzi.
Az itt lépésenként végigkövethető játszma 14. lépésében váratlanul a királyával lépett egyet, f1-re. Ezt akkoriban briliáns húzásnak értékelték, és ennek megfelelően két felkiáltó jelet kapott a jegyzetekben. Ma már azt látjuk, hogy a zsenialitás csak látszat volt, és sötét minden próbálkozást hárítani tudott volna.
Az ötvenes években új színt hozott a játékba Mihail Tal, aki nem véletlenül kapta a rigai varázsló becenevet, és világbajnok is lett 1960-ban. Írtunk már róla, a kórházi ágyáról is kiszökött, hogy összemérje az erejét Garri Kaszparovval. Ráadásul meg is verte, de csak azért, mert a kor legjobb játékosa időzavarban volt.
Tal sok játszmáját elemezték újra, az egyiket 1958-ban játszotta, a tábla másik oldalán Tigran Petroszjan ül, aki 1963-tól hat éven át világbajnok lett. Ha ezen parti 48. lépésében Petroszjan sötéttel pontosabb, akkor megnyeri ezt a csatát, így azonban meg kellett elégednie a döntetlennel. A bástyájával Petroszjan a8-ra ment, ha viszont b5-re teszi, akkor nem marad el a sikere.
„A Bb5 után a Ve1-re lehet Kh7-et lépni, mert nem lóg a b4-gyalog. Utána pedig majd le lehet nyerni világos a gyalogját anélkül, hogy odaadnánk neki a b gyalogunkat” – adott szakmai magyarázatot Szabolcsi. „Nem látta a Ve1 ellenlépés erősségét. Látszólag ugyanaz a Ba8 és a Bb5, de mégsem. Sakkban, ha van két út, szinte biztosan az egyik sokkal jobb, mint a másik, ritkán egyformák” – tette hozzá levezetésként.
Szabolcsinak egyébként van még a tarsolyában egy másik Tal-parti, ahol Boriszlav Ivkov az ellenfél. A 22. lépésben Talt ünnepelték egy nagyszerű meglátás, egy d4-es vezérlépés miatt. Maga Tal is azt írja, hogy Ivkov „elnézte ezt a nyerő lépést”.
„A gép azonban azt is látja, hogy 22. – Bab8 23. Bb1 dxe5 24. Hxe5 c3! után sötét olyan végjátékba menekülhet, ahol világos kétségtelen előnyének érvényesítése még hosszú munkát igényel, maradnak sötétnek döntetlenesélyei” – szakmázott Szabolcsi. Vagyis a mai tudásunkkal egy döntetlen elérhető, Tal viszont 33 lépés után megadásra kényszerítette riválisát.
„A számítógép alaposan felforgatta a tanulmányok és feladványok világát, mivel könyörtelenül kiszúrta a bennük rejlő hibákat, pontatlanságokat. Az ismert végjátékkönyvek példáinak igen nagy százalékáról derült ki, hogy hibásak. A hiba persze nem az, hogy például nem nyer, hanem döntetlen vagy éppen veszít a megadott változat (ilyen is van persze), hanem mondjuk lenne rövidebb út vagy másik megoldás. Ebben az egzakt műfajban ez is hibának számít” – összegzett Szabolcsi.
És persze vannak állások, amikben hatalmas feszültség alatt kell jót lépni. A 2002-es bledi sakkolimpián emlékezetes partit váltott egymással Lékó Péter és Garri Kaszparov. Akkor nemcsak a gép, hanem Polgár Judit, a későbbi ezüstérmes csapat másik játékosa is észrevette, mit kell lépni. Ha Lékó az 53. lépésben, tehát már jócskán a végjátékban észreveszi, hogy a huszárral az f8-ról sakkot kell adnia, majd a gyalogot megtolnia c7-re, akkor biztosan lenyeri a futót. Hf8 után Kaszparov alighanem fel is adta volna a küzdelmet. Magyarország így is 2,5–1,5-re megverte a későbbi győztes oroszokat.
