Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben. 1992 áprilisában, vagyis bő másfél évvel Németország újraegyesülése után azt a látszólag hálátlan feladatot kapta, hogy a légi felvételek alapján keressen öntözéshez használt csöveket, árkokat Uckermark régióban, amiket újra lehet hasznosítani.
Azt, hogy ki volt a tereprendezéssel foglalkozó cég gyakornoka, a mai napig homály fedi, de a legenda szerint, amikor elé került egy fotó, meghűlt az ereiben a vér. Rögtön mutatta a főnökének, Günter Reschkének, mire bukkant Neubrandenburgtól negyven kilométerre, Zernikow határában.
A mérnöki végzettséggel rendelkező Reschke a környéken született, az NDK-ban nőtt fel. Ő is dörzsölte a szemét, amikor meglátta a fák között tökéletesen kirajzolódó horogkeresztet. Gyorsan behatárolták azt a 60×60 méteres területet, ahol a körülbelül 140 darab vörösfenyő alkotta horogkereszt látható. Ha nem ősszel készítik ezeket a felvételeket, amikor a vörösfenyők a többivel ellentétben színt váltanak, valószínűleg nem is bukkannak rájuk, így azonban jól láthatóan elkülönültek az erdőalkotó fenyőfáktól.
A lokálpatrióta Reschke bérelt egy repülőt, hogy a magasból a saját szemével győződhessen meg, milyen pontos mértani alakzat formálódik ki, és hogy milyen pedánsan ültették el ezeket a fenyőket. Ősszel igazán szembetűnő a mintázat, október végén és november elején, amikor a fák megszabadulnak a lombjuktól. És mivel csak bizonyos magasságból lehetett látni, a Berlinből északra tartó repülők már túl magasan voltak ahhoz, hogy az utasok észrevegyék a náci jelképet, ha kitekintettek a gép ablakain.
Reschkének egy helybéli erdész azt a választ adta, hogy több évtizedet végigéltek már a fák az NDK sűrű erdejében. A szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a harmincas évek végén kerülhettek a talajba, jó eséllyel 1938-ban vagy egy évvel később. Amit 1992-ben botanikai gyűlöletkeltésnek lehetett gondolni, az a harmincas években inkább tiszteletadás volt. Noha arra, hogy ki volt az értelmi szerző, a mai napig nincs egyértelmű magyarázat, csak találgatások.
Egy helyi gazda az állította, hogy gyerekkorában ő ültette el a fákat, de csak feladatot teljesített. Egy másik verzió szerint egy náci vezető rendelte a fák ültetését, aki Adolf Hitler előtt akart tisztelegni. Az is szárnyra kapott, hogy ez a horogkereszt valójában a hűséget szimbolizálta, mert egy helyi embert kiközösítettek, aki titokban a valódi híreket hallgatta a háború elején, és koncentrációs táborba vitték. A falu azonban szerette volna igazolni, hogy elkötelezetten bíznak a nemzeti szocialistákban, nem mindenki olyan, mint az az egy renitens.
De a legvalószínűbb magyarázat talán az, amit a Berliner Zeitung nyomozott ki, eszerint a fákat hálából ültették a Birodalmi Munkaszolgálatnak, amiért egy fontos utca megépült Zernikowban.
Mindenesetre miután a fotó előkerült, a fák nem maradhattak a helyükön. A francia miniszterelnök François Mitterand maga hívta fel német kollégáját, hogy irtsa ki az erdőnek ezen részét, vagy legalábbis olyan legyen a látképe, amiben a horogkeresztforma nem fedezhető fel. 1995-ben ki is vágtak negyven fát. 2000-ben egy Reuters-képen viszont megint kivehető volt a náci szimbólum, és még abban az évben, december negyedikén kivágtak újabb 25 fenyőt, amivel így végleg megszűnt a tiltott jelkép.
