A brit pilóták sorra szedték le éjjel a náci gépeket, és azt próbálták elhinteni, hogy mindez a répazabáláson múlik

A megtévesztés, a pszichikai hadviselés mindig is fontos elemei voltak a háborúknak, és ehhez természetesen sokszor a propagandát is csatasorba állították. A második világháborúban a britek például azt próbálták elhitetni, hogy a Királyi Légierő (RAF) sikerei annak is köszönhetők, hogy a sárgarépaevés miatt pilótáik látnak jobban a sötétben, és ezért szednek le éjjel sok német bombázót. A sikerek mögött valójában egy új fejlesztésű radar állt, de ezt nem akarták nagy dobra verni.

A magyar gyerekek legtöbbször azt hallhatják, hogy ha megeszik a sárgarépát, akkor jobban tudnak majd fütyülni. Abban nem vagyok biztos, hogy ez olyan képesség, amit gyerekek tömegei akarnának megszerezni, mindenesetre jó példája annak, hogy a sárgarépa nemcsak a konyhában felhasználható alapanyag, hanem akkor is, ha tévhiteket kell terjeszteni.

Sok helyen az a mítosz is él, hogy aki sok sárgarépát eszik, az jobban lát a sötétben. Az igaz, hogy lehet kapcsolatot találni a répa és a látás között, de szuperképességet nem lehet vele szerezni. A sárgarépa egy béta-karotin nevű pigmentet tartalmaz, amit a szervezet A-vitaminná képes átalakítani. Az A-vitamin-hiány valóban okozhat látási problémákat, de ha több béta-karotint viszünk be a szükségesnél, akkor sem erősíti a látást, főleg nem a sötétben.

John Stolarczyk, a virtuális Világ Répamúzeum kurátora szerint az éjjellátó mítosz elterjedéséhez nagyban hozzájárult az Egyesült Királyság tájékoztatási minisztériuma a második világháború alatt.

A nácik 1940 szeptembere és 1941 májusa között rendszeresen bombázták az Egyesült Királyságot. A légitámadások gyakran éjjel zajlottak, amire a britek elsötétítéssel válaszoltak. Azt remélték, hogy ha nincs földi fényforrás, akkor kevesebb célt találnak el bombáikkal a németek.

A Királyi Légierő persze nemcsak erre az egyszerű módszerre bízta a védekezést, egy új, titkos radartechnológiát is kifejlesztett. A RAF 1940-től kezdte alkalmazni a gépekbe épített fedélzeti repülőgép-elfogó radart, amivel már a La Manche csatorna elérése előtt meg tudták határozni az ellenséges bombázók helyzetét a levegőben, és ezek után már egyszerűbb volt leszedni a gépeket.

Az egyik legsikeresebb brit vadászpilóta John Cunningham volt, aki először lőtt le ellenséges repülőt a fedélzeti radar segítségével. Összesen 20 német gépet szedett le, ebből 19-et éjszaka. A kormány az újságokban azt a sztorit hintette el, hogy a RAF sikerei annak tulajdoníthatók, hogy Cunningham, és a többi pilóta is rengeteg sárgarépát töm magába.

Stolarczyk megfellebbezhetetlen bizonyítékokat nem talált erre, de találkozott olyan történetekkel, hogy ezek után a németek is sárgarépával kezdték etetni a pilótáikat, mert úgy hitték, van igazság a britek állításában.

Bryan Legate, a londoni Királyi Légierő Múzeumának segédkurátora szerint a répa látásjavító hatásáról valóban beszéltek a britek, de nem azzal a szándékkal, hogy átverjék a németeket. A kutató azt sem tartja kizártnak, hogy a nácik tudhattak a fedélzeti radarokról, és ilyeneknek ők is a birtokában lehettek.

Ha a németek nem hittek is a répa csodálatos hatásában, a briteknél afféle szuperélelmiszer státuszba került, az állam is úton-útfélen népszerűsítette, ami annyira jól sikerült, hogy 1942-re már százezer tonna felesleget termesztettek belőle. A New York Timesban már arról írtak, hogy az élelmezésügyi miniszter, Lord Wolton megpróbálta leszoktatni a briteket a káposztáról és a kelbimbóról, és állítólag azt találta mondani, hogy a répában annyi A-vitamin van, hogy még a vakondok is látnak tőle a szénbányában. Készültek olyan plakátok is, amik arról győzködték az állampolgárokat, hogy jobban látnak majd az elsötétítések ideje alatt.

A háború miatt kialakult hiánygazdaságban, amikor olyan alapélelmiszerek, mint a zsír, a cukor vagy a vaj szinte elérhetetlenné váltak, létfontosságúvá volt, hogy a lehető legtöbbeket rávegyenek az önellátásra, a kiskertek művelésére. Erre olyan kabalafigurák is biztatták a népet, mint Doctor Carrot és Potato Pete (Doktor Répa és Krumpli Peti).

Az A-vitaminos aktatáskás, szemüveges, cilinderes Doctor Carrot minduntalan feltűnt újsághirdetésekben és plakátokon is. Figurája a Walt Disney stúdió karikaturistáját is megihlette és egy egész családot rajzolt köré, plakátok, receptfüzetek, szórólapok készültek velük. Ezeket aztán a brit kormány nem terjesztette széles körben, mert úgy vélték, hogy Doctor Carrot elég a munkához, jól bevésődött mindenki fejébe.

Ha már volt elég répa, a kormány annak felhasználásához is nyújtott segítséget. A BBC-n futó szakácsműsorban sorra jelentek meg az olyan receptek, amelyekben a répa valamilyen alapvető hozzávaló helyettesítőjeként jelent meg. A répában, leszámítva az éjszakai látáséleség-fokozó kamut, a cukortartalma volt vonzó. Így aztán készülhettek az édes hatású répapudingok, répatorták, répalekvárok, répaflanek vagy a karrolád nevű ital, ami sárgarépából és karórépából készült. Ez utóbbinak állítólag szörnyű íze volt.

Forrás: Smithsonian Mag