610 évvel ezelőtt, 1415. július hatodikán végezték ki a svájci határ mellett lévő Konstanz városában Husz János cseh papot, akit eretneknek nyilvánítottak, és az egyházi törvényeknek megfelelően máglyán égették meg. Husz tevékenységének jelentőségét jelzi, hogy halála után hatszáz évvel a negyedik legnagyobb cseh történelmi alaknak választották 2015-ben.
Jan Hus 1369-ben született a Prágától 140, České Budějovicétől 40 kilométerre lévő Husinecben. Szegény család sarja volt, a prágai egyetemen tanult, 1400-ban szentelték pappá, két év múlva pedig már a Betlehem kápolnában prédikált, itt ismerte meg a város, a királyné gyóntatója lett. Nagy hatással voltak rá John Wycliff oxfordi teológus gondolatai, amikkel azok után ismerkedett meg, hogy az Angliában tanuló cseh diákok visszatértek hazájukba. Legtöbbször a dőzsölés és az egyházi hierarchia ellen emelt szót, ezeket be is építette igehirdetéseibe, emiatt a tanaival kivívta az egyházi vezetők ellenszenvét.
Leleplezte az egyház gazdagságát, mint az erkölcsi züllöttség okát, szólt kanonokokról, papokról, akik a templomból egyenesen a kocsmába és táncmulatságokba sietnek. A tízparancsolat magyarázata című írásában a szegényektől pénzt kicsikaró, ágyast tartó papokról írt. Ördögi körnek nevezte, hogy a pápai udvarnál aranyért hivatalhoz lehetett jutni. Leginkább az tölthette el gyűlölettel és félelemmel az egyházi vezetőket, hogy Husz a vagyonukkal visszaélők birtokainak elvételét kívánta.
Kiközösítése már 1409-ben elkezdődött, a legnagyobb vétkét viszont akkor követte el a pápa szemében, amikor 1411-ben azt állította, hogy az egyházfő nem jogosult szent háború kihirdetésére a nápolyi uralkodó ellen, és felesleges emiatt pénzt behajtania a szegényektől.
Ennek hatására már nemcsak az ő személye került célkeresztbe, hanem Prága városára is átkot mondtak ki, így Husz távozott a városból, önkéntes száműzetését a hozzá hű nemesek birtokain töltötte. Nem tétlenül, hanem elkezdte írni művét arról, hogy milyen az általa megálmodott egyház.
Az egyházi vezetők 1415-ben szerették volna megtárgyalni, és egyben lezárni az ügyét. Luxemburgi Zsigmond magyar király menlevelet adott neki, hogy nem eshet bántódása a konstanzi meghallgatásán. Poggio Bracciolini író jelen volt ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson, és pontosan dokumentálta az egyenkénti szavazás eredményét.
A zsinat tagjai közül ötvenegyen nyilatkoztak úgy, hogy Husz eretnek, míg harmincheten nem tartották annak. Amikor a büntetéséről kellett szavazni, már csak negyvenöten nyilatkoztak úgy a bíborosok közül, hogy a halálbüntetés elkerülhetetlen. Tízen elegendőnek tartották volna az egyházi vezeklést, harminchárman pedig engedékenyek voltak, és semmiféle büntetést nem tartottak jogosnak.
Az egyik bíboros így érvelt: „Ha holnap meg nem égetjük Huszt, holnapután a nép éget meg mindannyiunkat, akik itt vagyunk. Haljon meg.”
Husz eközben azt mondta, kész elismerni hibáit, ha azokat a Biblia alapján bebizonyítják neki. Megingathatatlanul kitartott az álláspontja mellett, ezért nem tudta elkerülni a máglyahalált. Az ítélet hallatán dulakodás támadt Husz szimpatizánsai és ellenfelei közt. Az ítéletet végül július hatodikán hajtották végre Konstanz határában.
Előtte papi öltözékétől megfosztották, haját leborotválták, papírcsákót adtak rá „főeretnek” felirattal. A máglyára ültették, és amikor utoljára felszólították, vonja vissza a tanait, akkor sem tette meg. Valószínűleg ekkor hagyta el a száját a híres mondat: „O, Sancta simplicitas” vagyis „Ó, szent együgyűség”. Az viszont biztos, hogy élete utolsó perceiben is folyamatosan imádkozott.
Miután meggyújtották a tüzet, és Husz meghalt, a kirendelt hóhérok meggyalázták a holttestét. Karókkal darabokra zúzták a koponyáját, majd parazsat szórtak rá. Az igazán horrorisztikus beszámolót egy 1972-ben megjelent könyvben, Joszif Romualdovics Grigulevics kutatásai nyomán olvashattunk. „Belső részei között megtalálták a szívét: hegyes botra szúrták és azt is elégették. A már elszenesedett testet harapófogókkal széttépték.” Miután a lángok kihunytak, a hóhérok összegyűjtötték a hamut, és a kivégzés helyéről a földet is, majd a Rajnába szórták.
Husz halála csak fokozta a csehek ellenállását, híveit üldözték, de munkásságával így hozzájárult a reformáció elterjedéséhez.
