A hot dog az amerikai gasztronómia egyik legalapvetőbb étele, nem egy szofisztikált és agyonbonyolított kaja, de hát nem is kell annak lennie. A hot dogot mindenki szereti, Amerikában elképzelhetetlen bármilyen sportesemény ipari mennyiségű hot dog evés nélkül, ahogyan a nagyvárosok (főleg New York) utcái is a hot dogos bódék nélkül. Na de mitől dog, azaz kutya? A kérdés nyilván felmerül mindenkiben gyerekként, amikor először találkozik az étellel, de korunk olyan nagy gondolkodóit is foglalkoztatta, mint például Orbán Viktor, aki pár éve egy Facebook-posztban forró kutyázott egyet New Yorkban.
A hot dog név eredetével kapcsolatban népszerű legenda, hogy az 1900-as évek elején egy karikaturista próbált azzal viccelődni, hogy a tacskónak mennyire virsli formája van, de nem volt biztos a „dachshund” szó helyesírásában, és ezért a New York Journalban megjelent rajzában inkább simán csak a dog, azaz kutya szót használta. Vicces sztori, de sajnos nem igaz – legalábbis máig egyetlen archívumban nem sikerült a nyomára bukkanni az említett karikatúrának. Arról viszont vannak korabeli dokumentumok és sajtómegjelenések, hogy a hot dog kifejezés már korábban létezett az amerikai angolban. Nem is csak a virsli–kifli kombóra, a 19. század végéről vannak olyan feljegyzések, hogy a jól öltözött férfiakat nevezték így a szlengben, ezzel tulajdonképpen bő száz évvel megelőzve a közismert Yo dawg mémeket.
A virslit német bevándorlók vitték be magukkal az Egyesült Államokba, és tették népszerűvé. A neve eleinte vagy frankfurter, vagy wiener volt, a származási helyre, Frankfurt vagy Bécs városára utalva. Hamar elkezdték utcai árusok is árulni, és a 19. század második felében megjelent a kényelmesebben fogyasztható, laktatóbb, kiflibe csomagolt változata, amire végül ráragadt a hot dog név. Az ok valószínűleg az volt, hogy elterjedt az a pletyka, hogy az olcsó virslikbe mindenféle szörnyű dolgokat darálnak bele, például elhullott kutyák húsát is.
Az ilyen vágóhídi rémtörténetek elég általánosak, valamiféle modern civilizációs szorongás kivetülései lehetnek, gondoljunk csak bele, milyen sztorikat lehet hallani arról, hogy mi minden kerül bele a parizerbe vagy bármilyen kínai kajába. A kutyahús fogyasztása ráadásul egyes német területeken a 19. században bevett szokás volt Szászországtól Bajorországig, szóval akár lehetett valamennyi alapja is annak, hogy az amerikai-németek sem hagytak fel mind ezzel a kivándorlás után. Svájc német nyelvterületein a mai napig sem kopott ki teljesen a kutyaevés egyébként.
Az olcsó virslit emiatt kezdték el az amerikai szlengben dognak, azaz kutyának nevezni, ami egyenesen vezetett a hot dog névhez. Ettől függetlenül alakult úgy a szlengben, hogy a tacskót a jellegzetes testformája miatt wienerdognak, azaz virslikutyának becézik, még a virsli korábbi nevét használva – hiszen, lássuk be, a dogdog elég hülyén hangzott volna.
(Mental Floss, Nyest, Snopes)
