Ki lehet lyukasztani, bevállalósaknak akár tágítani, morzsolgatni, ha idegesek vagyunk, meghúzni a másikét, ha szülinapja van, vagy csak úgy – mi értelme van valójában a fülcimpának?
Egyes tudósok úgy gondolják, hogy javítja a hangérzékelést, mivel a fül ezen húsos alsó része segít a hanghullámokat a hallójáratba terelni. Vannak elméletek, amelyek szerint a hőmérséklet-szabályozásban van szerepe, míg mások szerint nincs valódi biológiai funkciója, sokkal inkább kulturális vonatkozásban van jelentősége. A hinduizmusban például Karnavedha néven szent rítusa is van a füllyukasztásnak, egyes ősi civilizációkban pedig a státuszt, gazdagságot szimbolizálta a fülcimpa tágítása.
Mielőtt azonban mélyebben belevetnénk magunkat a fülcimpa értelmének feszegetésébe, csapjuk fel a bioszkönyvet, és nézzük meg, hogyan működik a fül. Három szakaszát különböztetjük meg: a külső fül a dobhártyáig tart, amögött található a középfül, a hallás és az egyensúly-érzékelés érzékszervei pedig a belső fülben helyezkednek el.
A külvilágból érkező hanghullámokat a porcos szerkezetű fülkagyló továbbítja a hallójáraton keresztül a középfülbe. A hanghullámok a dobhártyának ütköznek, amely ettől rezegni kezd, ezeket a rezgéseket a kis hallócsontocskák adják tovább a csigának. Itt jön létre az ingerület, és ez jut idegi impulzusként a hallóidegen keresztül az agy hallóközpontjába.
Egy ilyen komplex rendszerben kézenfekvő lenne a következtetés, hogy a fülcimpa sem kerülhetett oda véletlenül, kell, hogy legyen valami funkciója. Arról azonban, hogy pontosan mi ez a funkció, a Popular Science-nek nyilatkozó Mark Coleman biológus szerint továbbra sincs egyértelmű konszenzus, különböző elméletek viszont annál inkább.
Ahány fül, annyiféle fülcimpa
Mivel a fülben rengeteg ér található, emiatt lehetséges például, hogy a fülcimpának a hőmérséklet-szabályozásban van szerepe – valahogy úgy, mint az elefántok fülénél, amely a hűtőfunkciója miatt nőtt ilyen méretesre.
A fülcimpában emellett nagyon sok az idegvégződés, emiatt rendkívül érzékeny az érintésre. Desmond Morris brit zoológus korábban azt is felvetette, hogy a fülcimpa erogén zónaként a párkapcsolatok megkönnyítésére fejlődött ki, egyelőre azonban kevés közvetlen bizonyíték van erre az eredettörténetre.
Azt már gyerekként észrevehettük, hogy nem mindenki ugyanolyan fülcimpával születik. Én például, aki babakorom óta notórius cimpaszorongató vagyok, másodikosként őszinte döbbenettel konstatáltam, hogy egyes osztálytársaimnak gyakorlatilag nincs fülcimpájuk, pontosabban nem különül el úgy, ahogy a tradicionális fülcimpák.
Annak, hogy kinek milyen fülcimpája alakul ki, elsősorban genetikai okai vannak. Az viszont, hogy ennyire különbözhetnek, azt is mutatja, hogy nem kell szigorúan megfelelniük egy adott formának és célnak – szemben a fül más alkotórészeivel, mint például a középfül csontjaival.
Bridget Alex, a Harvard Egyetem paleoantropológusa szerint a fülcimpa kialakulása jól példázza, hogy az evolúció nem előre pontosan megtervezett folyamat: a fejlődés közben különböző, nem adaptív jegyek, melléktermékek is kialakulnak. Az pedig, hogy a fülcimpa ilyen melléktermékként mégis dominánssá vált az embereknél, az úgynevezett genetikai sodródás formájában gyakorlatilag a véletlennek köszönhető.
Nem a fülcimpa egyébként az egyetlen ilyen evolúciós maradvány az emberi fülben: találhatók benne például olyan, az evolúció során elcsökevényesedett izmok is, amelyekkel az emlősök a fülkagylójukat tudták mozgatni – ez mostanra az emberek közül már csak néhány kiválasztottnak sikerül.
(Források: BBC Science Focus, Popular Science)
