Akármilyen büdös és visszataszító legyen is, a székletét figyelni mindenkinek a saját érdeke. A szokásostól eltérő formájú vagy színű ürülék árulkodhat belső bajokról, néha akár komoly betegségekről. Az ezzel kapcsolatos cikkek mind kiemelik, hogy ha a fekália pirosas árnyalatú, ajánlott orvost felkeresni, mert akár vér is kerülhetett bele. Nem csoda tehát, hogy a hetvenes évek elején több amerikai anyuka aggódva vitte az ügyeletre a gyerekét, amikor az rózsaszínes árnyalatút kakilt. A jelenségnek később neve is lett: „Franken Berry stool”, azaz „Franken Berry-széklet” – a nevet egy gabonapehelymárka után kapta, amiről utólag kiderült, hogy az felelős a porcelánba pottyantott furcsa árnyalatért.
A gyerekeknek szánt terméket a General Mills vállalat dobta piacra 1971-ben. A koncepció szerint minden ízhez egy-egy, a popkultúrában általában ijesztő, de esetünkben inkább aranyos kabalafigura tartozott. Az első két íz a csokis volt, amit Chocula gróf népszerűsített, illetve az epres, amit Franken Berry ajánlgatott, aki úgy nézett ki, mint egy pillecukrokból összetákolt Frankenstein-szörny. Ennek volt értelme, hiszen a reggeli édességbe – mert a magas cukortartalom miatt nyugodtan nevezhetjük annak – az ízesített kukoricapehely mellé szórtak apró pillecukrokat is.
A kakikalamajkát az epres kukoricapehelyben található mesterséges színezék okozta. A Franken Berry gyártásakor az élelmiszeriparban a „2-es számú piros” és a „3-as számú piros” néven jegyzett színezékeket használták, a rózsaszín kakiért főleg az előbbi volt a felelős. Az amaranth néven is ismert színezőanyag nagy részét a szervezet nem tudta lebontani, ezért kiürült a széklettel, és halványpirost kevert a barnához.
A történteknek tudományos szakfolyóiratban is nyomuk van John V. Payne gyerekorvosnak köszönhetően, aki 1972 elején a Pediatrics című lapban publikált egy esetleírást Új reggeli gabonapehely ételszínezéke miatt kialakult jóindulatú piros pigmentáció a székletben (a Franken Berry széklet) címmel. Eszerint egy 12 éves marylandi gyereket vitt az anyukája az ambulanciára, és a fiút több napra kórházi megfigyelésre rendelték, tartva attól, hogy komoly belgyógyászati problémája van. De a gyerek az altáji színkavalkádon kívül semmilyen tünetet nem mutatott, és pár nap kórházi koszt után a széklete is normális színű lett. Payne közben kikérdezte az anyukát arról, mit eszik otthon a fiú, és már sejtette, hogy a Franken Berry lehet a ludas. Hogy ezt igazolja, a negyedik kórházi nap Franken Berryt etetett a gyerekkel, és hamarosan meg is érkezett az újabb rózsaszínes csomag az ágytálba. Payne azért írta a cikket, hogy figyelmeztesse kollégáit a jelenségre, ami sejtése szerint országszerte előfordulhatott.
Azt, hogy mekkora pánikot okozott a rózsaszín gyerekkaki, utólag nehéz megállapítani a híradásokból (a média vélhetően kicsit eltúlozta a dolgot), de több százan keresték fel a kórházakat. A Franken Berry népszerű termék volt, így valószínűleg tényleg tömegek ámultak el a mellékhelyiségben, amikor hívta őket a természet. De talán sokan maguktól is összekötötték a pontokat a Franken Berry és a vécécsésze között, hiszen a jelenség, hogy egy étel megfesti a székletet, nem ismeretlen. A cékláról például köztudott, hogy színezékanyagát, a betanint nagyrészt nem emészti meg az emberi szervezet, ezért a vizelettel vagy a széklettel ürül ki, ijesztően pirosra festve mindkét anyagcsere-mellékterméket.
Az amerikai gyerekorvosoknak kevesebb felesleges körük volt, miután a General Mills pár év elteltével lecserélte az amaranthot. Ennek oka az volt, hogy tanulmányok kimutatták a színezék esetleges rákkeltő hatását, és az amerikai élelmiszer-felügyelet 1976-ban betiltotta a 2-es számú pirosat. Erről is sokat cikkezett a sajtó, a közvéleményt annyira foglalkoztatta a téma, és olyan rossz hírük lett a rikító piros ételeknek, hogy az M&M’s egy évtizedig nem gyártott piros bogyókat (annak ellenére, hogy nem használta az amaranthot). Mindezek ellenére a Franken Berry okozta felzúdulás egy évtizeddel később megismétlődött: 1982-ben egy Hupikék törpikékkel reklámozott gabonapehely, a Smurfberry Crunch Cereal kevert sejthető, hogy milyen színt a gyerekek kakijához, amíg a gyártó Post Foods meg nem változtatta a receptet.
A General Mills a későbbi években piacra dobott még a gabonapehelyből többek közt áfonyás ízűt (a hozzá tartozó figura egy Boo Berry nevű szellem volt), vegyes gyümölcsöst (egy Fruit Brute nevű vérfarkassal) és karamellás-almásat is (és ezzel bemutatkozott egy zombi, Carmella Creeper). A termékvonal ma is létezik Franken Berryvel együtt, de a cég ma már egy – mai tudásunk szerint – egészségre ártalmatlan színezékkel, a 40-es számú pirossal kezeli a gabonapelyheit. Állítólag a Boo Berryvel még ma is lehet meghökkentő színeket alkotni, mert a benne található 1-es számú kék kékeszöldes árnyalatúvá festi azt, amit igazából semmivel nem kellene festeni.
