Olaszország bajnoka. Ez a kifejezés most itt kivételesen nem a Serie A legutóbbi győztesére, a Napolira vonatkozik, hanem egy alig 1700 fős olasz falura, amit úgy vesznek körbe svájci területek, ahogy Vatikánt vagy San Marinót olasz földek. Campione d'Italia története és helyzete azért is különleges, mert a település egyszerre svájci és olasz, egyszerre enklávé és exklávé, de valahogy mégis nagyon karakteres.
A település a kacifántos formájú Luganói-tó keleti partján fekszik úgy, hogy kizárólag svájci területek határolják, pontosabban Ticino kanton részei. Hiába van mindössze 600 méterre az olasz határtól, a hegyvidéki viszonyok miatt csak úgy lehet a faluból eljutni a legközelebbi, nagyjából 30 kilométerre található olasz városba, hogy az ember átutazik egy Bissone nevű svájci falun. És mivel a terület hivatalosan Olaszországhoz tartozik, az a bizarr helyzet áll elő, hogy tényleg csak Svájcon keresztül lehet eljutni ide.
Campionét az első században alapították a rómaiak a helvétek ellen védekező erődként, de egészen 777-ig nem történt semmi említésre méltó errefelé. Akkor viszont egy Toto von Campione nevű longobárd uralkodó úgy döntött, hogy a területet a milánói Sant’Ambrogio-kolostornak adományozza, a comói püspök legnagyobb bánatára. Pár száz évvel később kezdődtek a bonyodalmak, amikor II. Gyula pápa a Szent Liga háborújában mutatott támogatásuk elismeréseként a falut körülvevő Ticino tartományt odaadta Svájcnak. Az egyedüli kivétel Campione volt, ami maradt az apátság tulajdonában.
A különutasság pedig egészen napjainkig kitart.
- Amikor Ticino az 1790-es évek végén úgy döntött, hogy a Svájci Föderációhoz csatlakozik, Campione inkább a francia csatlósállamnak számító Ciszalpin Köztársaságot választotta;
- Ticino cserét ajánlott fel, hogy odaadják Indemini városát Campionéért cserébe az olaszoknak, de a helyiek ezt leszavazták;
- 1848-ban maga Campione kérte az észak-itáliai szárd–osztrák háború idején, hogy Svájc annektálja a területet, azonban a svájciak ettől elzárkóztak, mondván, semlegesek kívánnak maradni a háborúban;
- Olaszország egyesítése után a Luganói-tó nyugati részét és a tó felét Svájcnak adták, de Campione így is olasz terület maradt;
- végül a fasiszta diktátor, Benito Mussolini tett pontot az ügy végére azzal, hogy 1930-ban hivatalosan is átnevezte a települést Campione d'Italiára, ezzel is hangsúlyozva a falu olasz mivoltát.
A névválasztás azért is érdekes, mert így Olaszország bajnokát jelenti a település elnevezése, pedig a név eredetileg a latin campus szóból származik, még a római korból, amivel arra akartak utalni, hogy valaha nagy csaták földje volt a terület. A római korban egyébként az ottani katonai helyőrség miatt Campilonumnak hívták a települést. Mussolini volt az is egyébként, akinek a hatására megépítették azt a díszkaput, ami elválasztja Campionét a már Svájchoz tartozó Bissonétől.
Campione mindig is különleges elbánásban részesült, és a falu gyakorlatilag ennek köszönheti azt, hogy máig fenn tudott maradni. A II. világháború idején például a fasiszta rezsim nem tudta kontrollálni a falut, ennek köszönhetően megvetették a lábukat itt az amerikaiak, pontosabban a CIA elődje, az OSS. A svájciak ezzel a helyzettel egészen addig nem is akartak foglalkozni, amíg az amerikaiak csöndben állomásoztak a területen.
A különleges státuszának köszönheti a település azt is, hogy itt található Európa egykoron legnagyobb kaszinója, és erre épül gyakorlatilag a környék komplett gazdasága. Az 1917-ben épült Casinò di Campione eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy itt szerezzenek fontos információkat külföldi diplomatáktól az I. világháborúval kapcsolatban. A környék olyannyira kémfilmekbe illő volt már akkor is, hogy Mussolini egyik nagy ellenlábasát, Cesare Rossit itt kapták el, miután Svájcba menekült. Rossit egy titokban Mussolininek dolgozó nő vette rá, hogy utazzanak a faluba, és ahogy svájci területről olaszra lépett, már várták a diktátor emberei. De itt bujkált egy ideig minden idők legkeresettebb marihuánacsempésze, a walesi Howard Marks is.
Az olaszok két évig üzemeltették a kaszinót, amiből az egész települést el tudták tartani, aztán bezárták, és csak a '30-as években, Mussolini közbenjárása után nyitott újra. 2007-ben végül egy egészen extravagáns, a helyi építészettől merőben eltérő épületet kapott a kaszinó. A ticinói származású sztárépítész, Mario Botta Európa legnagyobb kaszinóját tervezte a faluba: 55 ezer négyzetméteren, kilenc emeleten, 56 asztalnál és 500 félkarú rablónál veszíthette el a pénzét mindenki, aki akarta.
Olaszországban nagyon szigorúan szabályozzák a kaszinókat, mindössze négy ilyen üzemelhet az ország területén belül: a Monacótól nem messze található San Remóban, Velencében, illetve a Svájchoz közeli Saint-Vincentben – és a negyedik az, ami Campionében épült.
2018-ban azonban csődöt jelentett a kaszinó. Ez azért is volt rossz hír, mert nemcsak a falu teljes gazdasága alapult rá, hanem közel 500 munkahelyével ez volt a térség legnagyobb foglalkoztatója is. A kaszinó bezárása láncreakciót indított el, a csőd miatt anyagi nehézségekbe ütközött az önkormányzat, nem tudták kifizetni a dolgozóikat, be kellett zárni a helyi óvodát és az idősek otthonát is. A fiatalabbak elkezdtek elszivárogni a városból, miközben drasztikusan lecsökkent a turisták száma is. Végül az olasz kormány rendezte a kaszinó adósságát a svájci állam felé, és 2022-ben újranyitották.
Ez az egyszerre két országhoz való tartozás egészen sajátos helyzetet eredményezett a faluban. A hivatalos fizetőeszköz a faluban az euró, de alapvetően az árakat svájci frankban írják ki, és frankban kapják a helyiek a fizetésüket is. A helyiek akarata ellenére (a lakosok háromnegyede aláírt egy formális petíciót az EU-nak címezve, hogy svájci terület szeretnének maradni) a terület 2020 óta az Európai Unió vámszabályozása alá esik, és a helyiek az olasznál jóval alacsonyabb svájci adózás után megmaradt pénzükből fizetik az olasz áfát. Előtte a falu nagyon erős adókedvezményeket és áfamentességet kapott Svájctól, és a rendőrségen a svájci állam intézte a település gépjármű-regisztrációját, üzemeltette a telekommunikációs hálózatát vagy akár a tűzoltókat és a mentőket is. A helyieknek jár az a kiváltság is, hogy olasz állampolgárként használhatják a svájci állami egészségügyi intézményeket és szolgáltatásokat, viszont nekik nem jár a svájci munkanélküli segély és más állami támogatások. Az egyedüli kivételt a rendvédelmi szervek jelentik, a faluban van saját olasz rendőrállomás, illetve az olasz katonai rendőrség, a carabinieri biztosítja a helyiek biztonságát.
Mióta hivatalosan az EU részévé vált a település, a nem EU-tag Svájc és Olaszország közti eltérések egészen bizarr helyzeteket hoztak létre. Például azt, hogy mivel egy ideig senkinek nem volt a faluban olasz engedélye dohányárusításra, a helyiek csak Svájcban tudtak cigarettát venni. Hasonló módon a svájci rendszámtáblákat is le kellett cserélniük EU-sra, és az autók papírjait már Olaszországban, Comóban kell intézni. Ráadásul bevezették a faluban a határellenőrzést is, ami további kényelmetlenségekkel járt.
Érdekesség még, hogy a helyi focicsapat, az AP Campionese nem az olasz, hanem a svájci futballbajnokságban indul. Ez egyébként nem kirívó eset a svájci futballban, a lichtensteini FC Vaduz például jelenleg a svájci másodosztályban játszik.
Források: BBC, Together in Switzerland, The Travel, Global Niko Travel, The Tim Traveller
