Ma Dubajban, de lehetne sorolni az Arab-öböl más államait és városait is, elképzelhetetlen az élet légkondicionáló gépek nélkül. Az akár 40-50 fokos nyári hónapokat szinte mindenki mesterségesen lehűtött terekben akarja átvészelni. Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedekben melegszik a klíma, de pusztító hőség évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt is volt, akkor pedig nem lehetett bedugni a konnektorba a légkondikat. Okos építészeti megoldásokkal viszont hűvösen lehetett tartani az épületeket, és ezeket a módszereket a modern kor is újra elkezdte használni.
Úgy tartják, hogy Dubajban az Al-Fahidi történelmi negyed szinte az egyetlen olyan kültéri helyszín, ahol nyári melegben is meg lehet maradni. Az 1700-as években épült erődöt általában hűs szél járja át, és árnyékot is találni. Az erőd is azt a hagyományos és passzív hűtési technikát használja, ami az épületek árnyékolásán és a légáramlás irányításán alapul, amivel a magas villanyszámlákat is meg lehet úszni. Dubajban persze nem biztos, hogy erős hívószó a rezsicsökkentés, még akkor sem, ha a nyári hónapokban a havi áramfogyasztás 70 százalékáért a légkondicionálók felelnek.
A sivatag forróságában oázisként is felfogható erődben egyszerű módszerekkel biztosították a kellemesebb hőérzetet. A szűk sikátorok az azokat övező magas falakkal a nap nagy részében árnyékban maradnak, a lecsökkentett keresztmetszetű utcákon pedig a szél is rendszeresen átsüvít.
Ma várostervezők is követik ezeket az alapelveket. Miután az emberiség már rengeteg területet kihasított a természetből, több szakember szerint is érdemes inkább felfelé törekednünk. Ezzel megmaradhatnak biológiailag aktív felületek, miközben a toronyházak maguk is segíthetnek a jobb hőérzetben. A magas házak le tudják árnyékolni egymást, így védik a lakásokat a felmelegedéstől, másrészt a magas épületek turbulenciát és feláramlást is generálnak, ami körültekintő tervezéssel segítheti városrészek átszellőztetését és hűtését is.
Az arab világban a belső terek lehűtéséhez szintén a szelet használták ki úgynevezett szélfogókkal vagy széltornyokkal. A széltornyokon általában az uralkodó széliránnyal szembeni oldalon helyeztek el nyílásokat, de ha több jellemző szélirány van, akkor több oldaluk is nyitott. A nyílásokon beömlő levegőt először egy aknában lefelé terelik, kiülepítve belőle a port, majd a hideg levegőt az épületen belül áramoltatják, miközben a meleg levegő felemelkedik és más nyílásokon vagy a torony egy másik rekeszéből távozik.
Az áramoltatás a hideg és a meleg levegő sűrűségén és nyomáskülönbségén alapszik. A hidegebb levegő sűrűbb, nagyobb a nyomása, ezért lefelé áramlik, míg a kisebb nyomású meleg levegő megfelelő terelőelemekkel kijuttatható az épületből. A tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel akár 10 Celsius-fokkal is csökkenthető a belső hőmérséklet. A sivatagos területeken az éjszakai hűtőhatás még jelentősebb, hiszen akkor a külső hőmérséklet akár fagypont közelébe is süllyedhet, és vannak olyan tornyok, amik nyílásaiba vizes rongyot is feszítenek, ami hőcserélőként működik, és hűti az áthaladó levegőt.
Ilyen szélfogókat Észak-Afrikától kezdve az Öböl-államokon és Nyugat-Ázsián át Indiáig számos helyen használnak, és a mai napig vita van arról, hogy hol is találták ki. Egyiptom, Irán és az Egyesült Arab Emírségek is a magáénak tudja az elsőséget. Egyes kutatók szerint pedig már több ezer évvel ezelőtt is léteztek hasonlók.
A szélfogókat több más elemmel is kombinálják a hűtőhatás érdekében. Például olyan, épületekkel körülölelt belső udvarokat alakítottak ki, ahová a hűvös levegő éjszaka leereszkedett, és onnan a becsapdázott levegő a környező helyiségekbe áramlik. Az udvarok emellett árnyékot is biztosítanak, a bennük elhelyezett növények pedig védenek a napsugárzás és a homok, por ellen is. Egy spanyolországi tanulmány szerint ez az építészeti kialakítás akár 18 százalékkal is csökkentheti egy lakóház hűtési igényét és ezzel a fosszilisenergia-felhasználását is.
Szintén a hűtést is szolgálja az arab világban elterjedt, díszes kialakítású áttört ablakrács, a masrabija, ami valamennyi fényt ugyan beenged, de azért árnyékol is, és ha vízzel teli edényeket is elhelyeznek benne, akkor párolgással is hozzájárul a hűtéshez. Egy 2024-ben készült tanulmány szerint ez a trükk körülbelül 3 Celsius-fokkal csökkentheti a beltéri hőmérsékletet.
Néhány fokot az építőanyagokkal is lehetett nyerni. Dubajban előszeretettel raktak falat tengerfenékről kinyert korallkőből, ami fehér színével csökkentette az épület hőelnyelését, és visszaverte a fényt. A korallzátonyok védettsége miatt már nem használható ez az anyag, de világos burkolatok használatával elérhető ugyanaz a hatás.
A hagyományos építészeti megoldásokat vagy azok modernizált változatait a 21. században kezdték újra alkalmazni az Emírségekben. Az Abu-Dzabi külvárosaként működő Masdar City, a fenntarthatóságot szem előtt tartva, szorosan egymás mellett álló épületekből és keskeny utcákból áll, maximalizálja az árnyékolást, és az uralkodó szelet használja ki a természetes szellőzéshez. Az épületeknél széltornyokat használnak, a homlokzatok pedig a masrabijákat idézik. Mindezzel 40 százalékkal kevesebb energiát fogyasztanak, mint a hagyományos épületek, a városrész pedig 10 Celsius-fokkal is hűvösebb közvetlen környezeténél.
De az Emírségek más részein is visszaköszönnek régi megoldások, a Madinat Jumeirah luxus lakó- és üzleti negyedben is építettek több széltornyot, és olyan sikátorokat alakítottak ki, amiken jobban áramlik a levegő, ezáltal hűvösebb a mikroklíma. A Kalifa al-Tajer mecset tetején is olyan beömlő nyílásokat alakítottak ki, amik segítik a függőleges légáramlást, így passzív hűtést is tudnak alkalmazni.
