Az orosz társadalom történetét szinte végigkíséri az alkohol, különösen a vodka fogyasztása: a cári korszakban, a szovjet időkben és a rendszerváltás után is ugyanúgy jelen volt. Hiába próbálkozott többször is az állam szigorú reformokkal, minden kampány után még nagyobb lett a mértéktelen alkoholfogyasztás. Már a 16. században, IV. Iván idején megjelentek az államilag működtetett kocsmák, ahol a parasztok gyakran adósodtak el, aki pedig Péter cár idején süllyedt adósságba, 25 év hadi szolgálattal kerülhette el a börtönt.
A vodka nemcsak társadalmi jelenséggé vált, hanem az állam egyik legfontosabb bevételi forrásává is. A 19. század közepére már odáig jutott a helyzet, hogy az orosz állam bevételeinek csaknem felét a vodkára kivetett adók tették ki. Ez nemcsak a lakosság széles körű alkoholizmusát mutatta, hanem azt is, hogy a hatalomnak közvetlen pénzügyi érdeke fűződött a lakosság széles körű alkoholizmusához. Lenin 1917 után betiltotta ugyan a vodkát, de Sztálin ismét engedélyezte, hogy finanszírozza az iparosítást, a hetvenes évekre pedig újra az állami bevételek harmadát adta az alkohol.
Az orosz alkoholistáról szóló sztereotípia – vodkásüveg a kézben, ruszli az asztalon, dalolás a mámorban – nem alaptalan. Az Egészségügyi Világszervezet szerint ma minden ötödik orosz férfi, azaz nagyjából 20 százalék alkoholhoz köthető ok miatt hal meg, miközben a világátlag mindössze 6,2 százalék. Egy 2000-es becslés szerint a 144 milliós országban 20 millió fő alkoholista.
A Szovjetunióban mindössze két átfogó antialkohol-kampány volt: a már említett lenini időkben, majd Mihail Gorbacsov alatt az 1980-as években. Utóbbi ideiglenesen növelte a születésszámot és a várható élettartamot, de gyorsan visszaütött: a drága és ritka állami ital helyett sokan cukrot halmoztak fel házi párlatra, vagy mérgező folyadékokat ittak. A bevételek visszaestek, a népszerűtlen intézkedés pedig meggyengítette Gorbacsov pozícióját. A Szovjetunió összeomlása után az állami monopólium megszűnt, az alkoholfogyasztás 1993-ra rekordmagasságba emelkedett. A kétezres években egy üveg vodka akár egy dollárért is kapható volt, miközben a piacon rengeteg volt a feketén vagy féllegálisan gyártott ital.
Bár Vlagyimir Putyin bírálta a túlzott ivást, Dmitrij Medvegyev pedig „természeti katasztrófának” nevezte az orosz alkoholizmust, átfogó állami program nem született annak visszaszorítására. Oroszországban a hivatalos kezelési módszer a „kódolás”: pszichiátriai szuggesztiós technikák, amik az ivástól való tudat alatti irtózást célozzák. Ennél extrémebb „terápiák” is előfordultak, például a test felhevítése vagy agyi tűs beavatkozás az elvonási tünetek enyhítésére. A nyugati mintára működő Anonim Alkoholisták alig vannak jelen, nem kapnak állami támogatást, sőt a pravoszláv egyház sokáig bizalmatlanul tekintett rájuk.
Oroszország Ukrajna elleni háborúja is látványosan felerősítette az alkoholizmust és az erőszakos bűncselekményeket az országban. 2023-ban az oroszok 2,3 milliárd liter tömény szeszt vásároltak, amivel megdőlt a 2022-es 2,2 milliárdos rekord. A szakértők szerint ez a trend a Szovjetunió hetvenes-nyolcvanas évekbeli „elveszett évtizedét” idézi, amikor a társadalmi apátia és a gazdasági válság széles körű alkoholfüggőséggel párosult. Az állami statisztikai hivatal adatai azt mutatják, hogy 2022 óta meredeken nő az alkoholizmus és az alkoholos pszichózis miatt kezelt betegek száma, megtörve az előző évtized folyamatos csökkenését.
Az alkoholfogyasztás nem társadalmi státusztól vagy jövedelemtől függ. A háború kezdete óta a politikai elitben is látványosan nőtt az alkoholfogyasztás, ami állítólag Putyin elnök belső köreiben is érzékelhető. A leginkább érintett régiók között van Burjátföld, a Csukcsföld, Kurgan és Szahalin megye, illetve az Altaj Köztársaság, vagyis több olyan térség, ahonnan a hadsereg nagyszámú katonát toboroz a frontra.
Az alkoholizmus erősödése együtt jár a bűnözés növekedésével. 2023-ban több mint 589 ezer bűncselekményt regisztráltak Oroszországban, ami a legmagasabb szám 2011 óta. A gyilkosságok és a gyilkossági kísérletek aránya is emelkedett, és sok esetben ittas katonák vagy a frontról hazatérő, korábban börtönbüntetésüket töltő, de a háború miatt elengedett elítéltek követtek el erőszakos tetteket. Egy veterán például részegen szúrta le a feleségét két kisgyereke előtt, másutt egy Wagner-zsoldosként harcoló egykori rabot italozás közben vertek halálra.
A hivatalos statisztikák szerint a legtöbb bűncselekmény a Komi Köztársaságban, Karéliában és az Altajban történt. A hatóságok a növekvő erőszakot hivatalosan „ukrán alakulatok által elkövetett támadásoknak” tulajdonítják, ám valójában a háború kétféleképpen is növeli a bűnözést: a társadalmi megosztottság részeg verekedésekhez vezet, és egyre több, korábban gyilkos vagy erőszaktevő bűnöző tér vissza a frontról, hogy újra bűncselekményeket kövessen el.
A Wagner-csoport alapítója, a 2024-ben meghalt Jevgenyij Prigozsin nagyban hozzájárult ehhez a folyamathoz, amikor a börtönökből kezdett fegyenceket toborozni a háborúba. Az általa terjesztett erőszakos módszerek és szimbólumok, köztük a hírhedt kalapács, amivel nyilvános kivégzéseket hajtottak végre, ma már a társadalomban is terjednek. Az erőszak kultúráját ráadásul a média is erősíti: a Szlovo pacana. Krov na aszfaltye című népszerű sorozat például a szovjet idők alvilági világát és börtönértékeit romantizálja, amit sok szakértő az orosz társadalom mélyen gyökerező „börtönközpontú” mentalitásának újabb bizonyítékaként értékel.
Bár a statisztikák egyes években javulást mutattak, összességében kijelenthető, hogy a helyzet alapvetően nem változott: az alkohol továbbra is meghatározó tényező az orosz társadalomban. A vodka Oroszországban egyszerre volt jövedelmi forrás és társadalompolitikai eszköz: a mindenkori vezetésnek kényelmes biztonsági szelep, ami a tömegek elégedetlenségét a pohár fenekére szorította, miközben feltöltötte az államkasszát. Ez a kettősség – az alkohol mint állami bevételi pillér és mint a társadalmat bénító függőség – az orosz történelem egyik legmeghatározóbb és legnehezebben felszámolható öröksége.
(Források: The Atlantic, The Jamestown Foundation, Nature)
