Megfutamodott az iskolából és a szocialista hazából, minden idők egyik legnagyobb teniszezője lett belőle
Martina Navratilova 1973. június 25-én, a wimbledoni bajnokság női egyesének első fordulójában – Fotó: McCabe / Daily Express / Hulton Archive / Getty Images

Ötven éve, 1975. szeptember 6-án a US Open elveszített elődöntője után a csehszlovák teniszező, Martina Navratilova besétált a New York-i Bevándorlási Hivatalba, és politikai menedékjogot kért. A sportolónak remek éve volt, januárban az Australian Openen döntőt játszott, Párizsban a nyáron szintén döntős volt, az első játszmát meg is nyerte az amerikai Chris Evert ellen, de végül veszített. (Párosban viszont együtt győztek.) A másik két nagy tornán, Wimbledonban és New Yorkban az elődöntőig jutott. Mindezt 18 évesen hozta össze, az egész teniszvilág azt találgatta, vajon meddig képes még bárki feltartóztatni.

Navratilova üstökösszerűen robbant be, de korántsem a semmiből, hiszen már 1972-ben, 15 évesen ott volt a mezőnyben a nagy tornák főtábláján, de 18 éves korára lett igazán markáns és domináns a játéka, ami a szervákra és a röptékre épült.

A karrierje kiteljesedése miatt döntött úgy, hogy az Egyesült Államokban marad, mert Prágában nem látott garanciát arra, hogy megfelelő ütemben tudjon fejlődni. Abból is elege lett, hogy mindig követik a csehszlovák biztonsági szolgálatok, és nem tud olyan szabadon mozogni, mint a legnagyobb riválisai.

A New York Times azt írta róla, nem tipikus menekültsztori az övé, hiszen 140 ezer dollárt keresett csak abban az évben, amikor elhagyta a hazáját. A bevándorlási hivatalba menet drága Gucci cipőt és táskát viselt, elegáns ruhában nyilatkozott a kamerák kereszttüzében, az ékszerei is azt a benyomást keltették, hogy komoly anyagi háttér van mögötte. A menedzsere, Fred Barman eleve Kaliforniában élt, ahová természetesen ő is nagyon vágyott.

Navratilova már akkor leszögezte a nyilatkozataiban, hogy a több pénz lehetősége nem motiválja, mert a nyereményeiből csak 20 százalékot vitt el a csehszlovák állam. A Clevelandi Egyetem azonnal adott neki 300 ezer dollárt, hogy az ő csapatukat képviselje. Azt is gyorsan jelezte, hogy nincs szerelme, és nem is fog névházasságot kötni senkivel, hogy egyszerűbb legyen a letelepedése.

„Az amerikaiaknak fogalmuk sincs, mijük van. Bárki, aki panaszkodik az itteni életre, menjen Európába, és ott megértené. Menjenek el egy kommunista országba, menjenek el egy szocialista országba. Akkor megértenék. Az összes itteni tüntető őrült” – idézte őt a New York Times.

Navratilova nagy kockázatot vállalt, mert 12 éves húgát Prágában hagyta, és értelemszerűen a szülei is ott maradtak, és ők retorzióra is számíthattak a disszidálása miatt. Előzetesen persze a jóváhagyásukat kérte, és meg is kapta: azt mondták neki, bárhogy döntsön is, ez a saját élete.

Martina Navratilova Johnny Carson show-műsorának vendégeként, 1977-ben – Fotó: Frank Carroll / NBCU Photo Bank / Getty Images
Martina Navratilova Johnny Carson show-műsorának vendégeként, 1977-ben – Fotó: Frank Carroll / NBCU Photo Bank / Getty Images

Navratilova az apja hatására választotta a teniszt már az óvodában, kezdetben az apja volt az edzője is, később vették át neves szakemberek a felkészítését, amikor látták a pontosságát a pályán. Nem a legideálisabb körülmények közt készült, mert fedett pályán például nem tudott edzeni, ami érezhető versenyhátrányt okozott a riválisaival szemben.

A magyar sajtó 1975 elején sokat foglalkozott vele, valósággal ajnározták, nemcsak a játéktudását, hanem az elszántságát is kiemelték. Úgy jellemezték, mint aki nem gyűjtögeti, hanem megnyeri a pontokat, utalva a nyerő ütéseire. „Hatalmas tenyereseivel valósággal lesodorja a pályáról az ellenfeleket” – számolt be a Képes Sport a stílusáról. Amikor disszidált, tíz napig egyáltalán nem írtak róla, még a tényt sem közölték, hogy az Egyesült Államokban maradt. Napokkal később jelenhettek csak meg a szocialista erkölcsnek megfelelő szellemiségű, olykor lejárató jellegű írások.

„Minden támogatást megkapott a versenyzéshez, tehetsége fejlesztéséhez, részt vett valamennyi jelentős csehszlovákiai és külföldi teniszviadalon. A sport azonban nem minden, tanulás nélkül egyetlen társadalomban sem lehet messzire jutni. Csehszlovákia érdekelt abban, hogy tehetséges fiatal sportolói sokoldalú képzést is kapjanak. Navratilova olyan utat választott, amelyben csak az anyagi cél lebeg a szeme előtt” – írták róla itthon.

A csehszlovákok azt szerették volna, ha a gimnáziumi érettségije után továbbtanul, és csak az egyetem mellett, másodállásban teniszezik, ő viszont mindent a játékra tett fel.

A Pozsonyban megjelenő Új Szó markánsabb véleményt mondott. „Minden tisztánlátó ember tudja, hogy műveltség nélkül sokra nem viheti, bármelyik társadalomban éljen is. A mi társadalmunk is azt kívánja, hogy a fiatal tehetséges sportolók minden téren fejlettek legyenek, így készülődnek szocialista hazájuk méltó képviseletére sportolóink ezrei. Navrátilová a másik utat választotta. A teniszkarrier szerinte egyedül azt jelenti, hogy teniszezzen, egyik tornáról a másikra menjen, saját bankszámlája legyen, és azután nem törődik tovább azzal, mi lesz, ha elmúlik a dicsőség. Megfutamodás az iskolapadból, a szocialista hazából, amely neki minden lehetőséget megadott, a hivatásos sportarénába való menekülés e fiatalember számára vereséget jelent a társadalom és önmaga előtt is. Ez Martina Navrátilová egész esete.”

Míg a futballban kötelező szabályként két évet ki kellett hogy hagyjon egy disszidens, a teniszben lazábbak voltak a szabályok, és Navratilova rögtön versenyezhetett amerikaiként. Az átállás azonban érzelmileg megviselte, a győzelmei elmaradtak, egy kisebb sérülés és kihagyás is hátráltatta. 1976. szeptemberben arról tudósított a Times, hogy könnyek közt hagyta el a US Opent, mert az első fordulóban kiesett – ott, ahol egy évvel azelőtt a legjobb négy közé jutott.

„Kerülte az edzéseket, a tehetségével, nem pedig a benne rejlő lehetőségekkel játszott” – jegyezték meg róla a teljesítményét látva. Menedzsere is kritikus volt vele, és azt nyilatkozta, hogy el kell beszélgetniük a folytatásról, mert ennél több van benne.

Eközben más csehszlovák játékosok (Tomanová, Holubová, Marsiková) sikerei nem maradtak el – elsősorban salakon –, így persze nem volt nehéz kárörvendő cikkeket találni a sajtóban, hogy lám-lám, mégis csak az a jó út, amin ők járnak, nem a nyugati szabadságot választó egykori társuk.

Az első nagy egyéni sikerére 1978-ig kellett várni, akkor az angol nyílt bajnokságon tudott nyerni Evert ellen. Rivalizálásuk több mint egy évtizeden át tartott. „Martina forradalmasította a játékot kiváló atletikus képességeivel és agresszív, támadó stílusával. Az edzéstechnikáival – különösen azzal az elképzeléssel, hogy edzőterembe vagy kosárlabdázni járva is formába lendülhetsz a teniszhez – teljesen új szintre emelte az atletikusságát” – méltatta őt Evert, akivel jó barátnők lettek.

1975 novemberében vezették be azt a világranglistát, amit ma is használnak, és innentől kezdve tizenkét éven át mindössze 23 olyan hét volt, amikor nem kettőjük közül állt valaki az élen. Navratilova 332 héten át volt az első, Evert nevével 260 héten keresztül kezdődött a rangsor.

Chris Evert-Lloyd és Martina Navratilova 1985. június 8-án, a Roland Garros eredményhirdetésén – Fotó: Philippe Bouchon / AFP
Chris Evert-Lloyd és Martina Navratilova 1985. június 8-án, a Roland Garros eredményhirdetésén – Fotó: Philippe Bouchon / AFP

Nemcsak emblematikus alakjai lettek a sportágnak, hanem sporttörténeti meccseket is játszottak egymással. Egyik ilyen az 1985-ös párizsi döntő, amire azóta is minden idők egyik legszínvonalasabb teniszmeccseként tekintenek. Navratilova 18-szoros Grand Slam-bajnokként fejezte be, az utolsót 1990-ben nyerte egyéniben, Wimbledonban, ez volt a kilencedik trófeája ott. 1994-ben vonult vissza, de nem sokáig bírta tenisz nélkül. Visszatért, párosban és vegyes párosban még nagy tornákat nyert. 2006-ban, vegyes párosban nyerte az utolsót, és így összesen 59 Grand Slam-győzelem van a neve mellett.

1981 fontos dátum volt még az életében, mert nemcsak megkapta az amerikai állampolgárságot, hanem nyíltan vállalta leszbikusságát, és onnantól küzdött a melegjogokért. Első önéletrajzi könyvét néhány évvel később a magyar származású újságíróval, George Vecseyvel írta. Próbálkozott edzőként, a lengyel Radwanska felkészítéséből vette ki a részét, de az nem az ő világa volt.

2023-ban derült ki róla, hogy daganatos betegséggel küzd, két év múlva jelentette be, hogy felépült belőle.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!