1971-ben akkora száguldás volt az Olasz Nagydíjon, amit addig még nem látott a világ. Meg aztán további harminc évig sem. A körülmények tökéletes együttállása kellett ahhoz, hogy Peter Gethin első és egyetlen futamgyőzelme teljes őrület legyen – a végén egy század másodperc előnnyel nyert, és az első öt helyezettet 61 századon belül intették le.
54 évvel később Max Verstappen egészen kiváló hétvégét hozott össze a Forma–1-ben. Szombaton az F1 történetének leggyorsabb körével nyerte az időmérőt, vasárnap pedig a leggyorsabb futamot is összehozta, az előbbin 264,682 kilométer/órás átlagsebességet autózott, az 51 körös, valamivel több mint 73 percig tartó futamot pedig 250,706 kilométer/órás átlagsebességgel hozta le.
Az F1 persze technikai sport, ahogy haladnak az évek, folyamatosan fejlődik a technológia, gyorsulnak az autók. Ennek fényében elég meglepő lehet, hogy a mostani rekorddöntés csak a második volt a sorozat elmúlt 54 szezonjában, Verstappen ugyanis Michael Schumacher 2003-as csúcsát döntötte meg. A hétszeres világbajnok német klasszis akkor egy Ferrarit vezetve nyert 247,585 kilométer/órás átlagsebességgel, Verstappen tehát most elég sokat javított a rekordon. Schumacher előtt viszont több mint harminc évig élt az F1 sebességrekordja:
az 1971-es Olasz Nagydíj fényévekkel, de legalábbis évtizedekkel megelőzte a korát.
Nem véletlen persze, hogy mindhárom rekordot Monzában érték el, az olaszországi versenypályát a Sebesség templomának is szokás nevezni éppen azért, mert még az F1-en belül is itt a legnagyobb a száguldás. Az 1971-es rekordhoz, illetve annak több mint harmincéves fennmaradásához viszont több tényező összejátszása is kellett. Például az, hogy az 1971-es olaszországi verseny volt az utolsó, amit még a tempót lassító S kanyarok, az úgynevezett sikánok nélkül rendeztek meg Monzában.
A még a sikánok, de már a híres döntött kanyar nélküli futam az 5,79 kilométer hosszú pályán maga volt a szélvészgyors száguldás. A szeptember első hétvégéjén rendezett nagydíjra Jackie Stewart már világbajnokként érkezett. Neki tehát már nagyjából mindegy volt, mi történik a szezon utolsó három versenyén, különösen Monzában, ahol alapból hátrányból indult, hiszen az ő Ford versenyautóját egy V8-as motor hajtotta, a mezőny egy része viszont jóval nagyobb végsebességet tudott elérni a V12-es motorokkal.
Az időmérőt is az a Chris Amon nyerte, akinek a Matrájában egy V12-es duruzsolt – igaz, a mezőny és az olasz közönség jelentős része abban a tudatban érkezett ki vasárnap a pályára, hogy a Ferrari-pilóta Jacky Ickx indulhat az élről, a mai szemmel hőskornak számító hetvenes években ugyanis még előfordulhatott, hogy modern digitális eszközök nélkül a versenybírók későn vettek észre egy hivatalos köridőt. Így történt Amonéval is, aki 42 századmásodperccel gyorsabb volt mindenkinél szombaton, és bár ez csak később derült ki, végül ő indulhatott az élről.
A rajtnál aztán hamar felborult a sorrend, de ez tulajdonképpen a futam egészére igaz volt. Hivatalosan 25-ször változott, hogy ki autózik az élen, de a statisztikákba csak az kerül be, amit a rajt–cél vonalon rögzítenek, a valóságban ennél jóval több, legalább 44 helycsere volt az első helyen összesen 8 pilóta között. Az izgalmakat fokozta, hogy Jacky Ickx és Clay Regazzoni, a hazai közönség előtt versenyző Ferrari két pilótája már a 17. körre kiesett, de szintén elég gyorsan, a 15. körig búcsúzott Jackie Stewart is. Mindhármuknál a motor adta fel a küzdelmet az őrült tempóban.
A hajrára hat pilóta maradt nagyon együtt az élen, nem véletlenül – egymás szélárnyékában haladva és onnan előzgetve tulajdonképpen végig egymást húzták előre, egy pillanatra nem volt szünet, mindenki a maximumot hozta ki a saját versenyautójából. Sőt, néha még a maximumnál is többet: a későbbi győztes Peter Gethin a mérnökök által javasolt 10 000 percenkénti fordulat fölött, nagyjából 10 500-as fordulaton pörgette a BRM-jében a motort, hogy felzárkózhasson az élmezőnyhöz, a technika pedig bírta a sanyargatást, így sikerrel járt. A hatosból 10 körrel a vége előtt egy furcsa incidens miatt vált ki az eredetileg az élről induló Amon: az új-zélandi pilóta csak egy réteg műanyagot akart letépni a bukósisakja plexijéről, de véletlenül az egész plexit letépte, így alig látott, nem csoda, hogy jelentősen visszaesett.
Maradt Howden Ganley, Mike Hailwood, François Cevert, Ronnie Peterson és Peter Gethin ötöse – öt olyan pilóta, aki korábban még soha nem nyert a világbajnoki pontversenybe számító F1-futamot. Az utolsó körre is ők öten fordultak rá esélyesként. Gethin ekkor még negyedik volt, a pálya utolsó, nagy sebességű kanyarját, a Parabolicát még harmadikként kezdte meg, de pont az előtte haladó Cevert és Peterson szélárnyékát kihasználva annyi plusz tempót gyűjtött, hogy az utolsó métereken mindenki mellett elhúzott.
Gethin maga is érezte, hogy rettentő szoros volt a befutó. Egy későbbi interjúban úgy emlékezett vissza, hogy a célvonal felé haladva azon gondolkodott, hogy mivel nincs kifejezett célfotó, az olaszok azt hozzák majd ki győztesnek, akit akarnak. „Hogy meggyőzzem őket arról, hogy én vagyok a győztes, a célvonalon áthaladva felemeltem a kezem, hogy tudják, én nyertem!” – mondta.
Végül, ha csak hajszállal is, de Gethint hozták ki győztesnek, aki hivatalosan 1 századmásodperccel előzte meg a második Ronnie Petersont, 9 századmásodperccel a harmadik François Cevert-t és 18 századdal a negyedik Mike Hailwoodot. Howden Ganley az ötödik helyen már a többiekéhez képest tetemes hátránnyal, 61 századmásodperces különbséggel ért célba – ezzel az 1971-es Olasz Nagydíj máig a legszorosabb befutójú verseny az F1-ben. 2002-ben, az Amerikai Nagydíjon a befutónál szándékosan célfotóra törekvő Michael Schumacher és Rubens Barrichello 0,011 másodperces különbséget hoztak össze, míg 1986-ban, a Spanyol Nagydíjon Ayrton Senna 0,014 másodperccel verte Nigel Mansellt.
A meglehetősen szokatlanul alakuló történések nem értek véget a leintéssel. Ugyancsak ebben az interjúban elevenítette fel Gethin, hogy miután kiünnepelték magukat, a BRM-csapat tulajdonosa, Louis Stanley a saját limuzinjában vitte vissza a szállodába. Csakhogy a szálloda előtt nem sokkal defektet kapott a limuzin, és hogy, hogy nem, Gethint, a nap hősét kérték meg, hogy cserélje ki a lapos kereket.
