1992-ben Christian Louboutin francia cipőtervező párizsi műhelyében üldögélve kicsomagolta legújabb kollekciója mintadarabjait, és nem tetszett neki, amit látott. Hamar rájött, miért: a fekete talpak miatt. Hirtelen jött az ötlet, hogy hogyan kéne ezen változtatni, és a rögtönzött megoldás hamar a védjegyévé vált, és élő legendává tette a tervezőt. Pedig egy apróságon múlt minden.
Christian Louboutin 1964-ben született Párizs 12. kerületében. Gyerekként kívülállónak érezte magát, legfőképp azért, mert egyáltalán nem hasonlított három nővérére és szüleire. Sötétebb bőre miatt azt gondolta, örökbe fogadták, és valójában – a fantáziája itt messzire repítette – egyiptomi fáraók leszármazottja. Már negyven felett járt, amikor 2014-ben az egyik testvére elmondta neki, hogy a gyermeki kitaláció nem is állt annyira messze a valóságtól: biológiai apja egy egyiptomi származású férfi, akivel az anyjának viszonya volt.
A kívülálló attitűd az iskolába is elkísérte, ahonnan háromszor is kicsapták, mire 12 évesen megelégelte az egészet, és megszökött otthonról. Egy barátjához költözött, és tanulmányok helyett már tinédzserként belekóstolt a párizsi éjszakai életbe. Első munkahelye egy kabaré volt, ahol a fellépők öltöztetője lett. Aztán (még mindig csak 16 évesen) megjárta Egyiptomot, és rövid ideig élt Indiában is, 1981-ben pedig visszatért Párizsba, és belevágott abba, amivel mindig is foglalkozni szeretett volna: cipőket tervezett. Tíz évig dolgozott szabadúszó cipőtervezőként, mielőtt megalapította a saját márkáját. Mire megnyitotta az első szalonját, már volt annyira ismert az elit körökben, hogy első vásárlója nem más volt, mint Caroline monacói hercegnő.
Az üzlet szépen beindult, a tervező sorra gyártotta a magas sarkú, elegáns cipellőket. 1992-ben egy új, Pensée fantázianevű kollekciót tervezett, amelyet Andy Warhol Virágok című képsorozata inspirált. A színes, játékos dizájnok papíron jól néztek ki, de amikor az első mintadarabok elkészültek, a tervező csalódott volt. A fekete talpak miatt a cipők nehézkesnek tűntek, és hiányzott belőlük az a könnyed elegancia, amit eredetileg elképzelt. A tanácstalan tervezőt váratlan helyről érkező inspiráció mentette meg. Ahogy körbenézett, meglátta egyik asszisztensét, aki (igazi párizsi nőként) éppen vörösre lakkozta a körmeit. Louboutin felkapta a körömlakkot, és befestette vele az egyik cipő talpát.
A piros talp egy csapásra átalakította a cipőt: légies, játékos és legfőképp szexi lett.
Louboutin rögtön tudta, hogy itt valami különlegesre bukkant, és nem tévedett: a piros talpú kollekció nagy siker lett, a tervező pedig ezen felbuzdulva nekiállt gyorsan levédetni a „Red Sole Mark”-ot. A legtöbb országban sikerrel járt, ma már nem festheti akárki pirosra – egészen pontosan 18-1663 TPX színűre – a cipője talpát.
A tervező azóta is ragaszkodik a színhez, állítása szerint azért, mert a ‘90-es években sok olyan francia nővel találkozott, aki kizárólag feketét volt hajlandó hordani. „Arra gondoltam, ha nem szereted a színeket, zöldet például biztos nem fogsz felvenni, a körmeidet vagy az ajkadat viszont biztos befested pirosra. Ezért úgy döntöttem, maradok a pirosnál” – magyarázta döntéséről később.
Piros talp = luxus
A piros cipőtalp mára a Louboutin összetéveszthetetlen ismertetőjele lett, a márka cipői pedig a vörös szőnyegek leggyakoribb koptatói. Előszeretettel visel Louboutint többek között Gwyneth Paltrow, Sarah Jessica Parker, Taylor Swift, Jennifer Lopez, Blake Lively, Madonna és Beyoncé is, de a sor a végtelenségig folytatható lenne.
A Louboutin cipők jellemzője a piros talp mellett a hegyes orr és a magas (akár 12 centiméteres) tűsarok, ami ellenére a viselői szerint a magassarkúk mezőnyében a Louboutin cipők kifejezetten kényelmesnek számítanak. Legismertebb modellje a „So Kate” fantázianevű cipő, amely a tervező barátjáról és múzsájáról, Kate Mossról kapta a nevét. „Egyszerű, mégis nagyon kifinomult”, így jellemezte a dizájnt a tervező, ami állítása szerint az angol szupermodellre is tökéletesen illik. Egy klasszikus, 12 centis sarokkal ellátott So Kate a márka honlapja szerint 845 dollárba, átszámítva nagyjából 280 ezer forintba kerül.
A So Kate nagy rajongója Zendaya is, aki 14 éves kora óta hű a márkához. Olyannyira, hogy bár a színésznő az évek során igazi stílusikonná nőtte ki magát, és számtalan divatmárka ruháját viselte már, a cipői változatlanok, kizárólag So Kate-et hord. A celebvilágban viszonylag szokatlan, hogy egy sztár fizetett együttműködés nélkül is ennyi éven át hű legyen egy tervezőhöz, és Louboutin a maga módján meg is hálálta a színésznő ragaszkodását, 2025-ben piacra dobta a Zendaya által inspirált Miss Z kollekciót. Egy 12 centiméteres sarkú Miss Z 352 ezer forintba kerül.
A piros talp egyébként nemcsak a márka női cipőnek kiváltsága, a 2010 óta forgalmazott, férfiak számára tervezett darabjaik talpa is piros. A férfi cipők a márka eladásainak 24 százalékát teszik ki, idén szeptember 17-én jelentette be a tervező, hogy a következő férfi kollekciót nem ő, hanem Will Smith fia, Jaden Smith fogja tervezni.
Egy piros talp mind felett? Hát nem
Louboutin nem hagyja szó nélkül a koppintási kísérleteket, igaz, nem mindig sikerül jogi úton bizonyítania, hogy a piros cipőtalp kizárólag hozzá tartozhat. A kilencvenes és kétezres években sorra jegyeztette be rá a védjegyet többek között az Egyesült Államokban, Mexikóban és Ausztráliában, ennek ellenére azóta több peres eljárásban is alulmaradt.
2011-ben például pert indított a legendás francia divatház, az Yves Saint Laurent ellen, mert – állítása szerint – az YSL monokróm piros cipője (amelynek a felső része és a talpa is piros volt) sértette a védjegyét. Az amerikai bíróság végül alapos megfontolás után úgy döntött, a Red Sole Mark csak azokra a cipőkre vonatkozik, amelyeken a piros talp erős kontrasztot képez a felső résszel – és mivel az YSL cipője egyszínű, az nem sérti a Louboutin védjegyét. A döntés után érdekes módon mindkét fél győzelmet hirdetett. Az YSL értelemszerűen örült, mert nem kellett levennie a boltok polcairól a cipőit, de a Louboutin ügyvédje sem volt csalódott. Érvelése szerint a perrel egy dolgot szerettek volna csak bizonyítani: hogy igenis le lehet védetni egy színt a divatiparban, és ezt a védjegyet, ha csak korlátozottan is, de lehet érvényesíteni.
De Japánban például hiába próbálták bejegyeztetni a védjegyet, a japán hatóságok nem találták eléggé megkülönböztethetőnek a Louboutin piros talpait. 2018-ban aztán egy japán cég, az Eizo Collection Company a Louboutinre megszólalásig hasonló cipőket kezdett el forgalmazni. A francia cég azonnal perelt, a sérelmet pedig olyan felmérésekkel próbálta alátámasztani, amelyek azt mutatták, hogy a vásárlók a piros talpakat a Louboutinnel azonosítják. Hiába, a japán hatóságokat nem győzték meg, az Eizo azóta is gond nélkül árusíthatja a francia márka árfekvésénél jóval olcsóbb, piros talpú cipőit.
Franciaországban 2000-ben jegyezték be a Red Sole Markot, alig tíz év múlva a Zara is piros talpú cipőket kezdett árusítani, ami természetesen nem tetszett a Louboutinnek. A cég pert indított, amit a francia bíróság arra hivatkozva utasított el, hogy a fast fashion márka cipőjének ára tízszer alacsonyabb, mint a Louboutin cipőké, és emiatt „egyértelmű, hogy a két érintett vállalat valójában két teljesen különálló piacon működik”, vagyis kizárt, hogy a vásárlók csak a piros talpak miatt összetévesztenék őket. Sőt miután a bizonyítási eljárásban több Louboutin cipőt is megvizsgáltak, arra jutottak, hogy a cipők talpai valójában különböző árnyalatúak, ezért az eredeti védjegyet is visszavonták. A cégnek végül újabb védjegykérelmet kellett benyújtania – ami már a Pantone-színskála által pontosan meghatározott piros árnyalatra vonatkozott.
A Louboutin sorozatos jogi csatái napirenden tartják a kérdést, hogy vajon mennyire sajátíthat ki magának egy divatmárka egy színt, az viszont tagadhatatlan, hogy ügyvédi okoskodások ide vagy oda, a francia tervező neve egybeforrt a piros cipőtalppal, a piros cipőtalp pedig ugyanazt jelenti minden halandó szemében: luxust, eleganciát és mindenekelőtt: szexi női lábakat.
