Ha valaki odafigyelt az iskolai bioszórákon, alighanem van némi fogalma arról, hogy a legtöbb állat időszakosan szokott párosodni. De még ez sem kell hozzá, elég ha valakinek van egy nem ivartalanított nőstény kutyája, ha kertes házban él, tutira észre fogja venni, hogy évente kétszer hirtelen kan kutyák kezdik átugrálni a kétméteres kerítést, vagy vadul ássák ki a betontalapzatot, hogy bejussanak hozzá. Más állatoknál is megfigyelhető az, hogy csak egy bizonyos időszakban párzanak, az embereknél viszont nem, nálunk az év bármelyik pontján előfordulhat a szex.
Ebben nem is vagyunk egyedül, más főemlősökre, sőt a delfinekre és a nyulakra is jellemző ugyanez, nem véletlenül szokták utóbbiakhoz hasonlítani azokat, akik rengeteget szexelnek. A delfinekről azt is lehet tudni, hogy a legtöbb főemlőshöz hasonlóan szoktak puszta élvezetből szexelni, nem csak a fajfenntartás parancsának engedelmeskedve. De ettől még abszolút nem ez a jellemző, szóval így is érdemes megnézni, hogy ha a legtöbb állat egy bizonyos időszakban szokott párzani, akkor az embernél miért hiányzik ez a belső késztetés.
Különösen azért, mert az emberek ebből a szempontból még a többi főemlőshöz képest is egészen más helyzetben vannak.
Az állatvilágban jellemzően két dolog szokta meghatározni, hogy egy, az utódait valamilyen szinten nevelő állat mikor vállalkozik a szülésre. Az egyik az, hogy a nőstény az év melyik időszakában tudja a legtöbb energiát felhalmozni. A fókák például kizárólag a magukra felhalmozott zsírréteget felhasználva táplálják a kicsinyeiket, azaz számukra akkor ideális szülni, amikorra a legtöbb zsírt tudják magukra pakolni. Más állatok, például a kék cinegék akkorra időzítik a tojásaik kikelését, amikor a legtöbb a hernyó, ami a fiókák elsődleges tápláléka.
A főemlősöknél ez az egész sokkal nehezebben definiálható. Az emberszabású majmok és az emberek esetében az utódok is aránylag nagy méretűek, a gondozásuk rengeteg időt és energiát emészt fel, így nem tudnak a nőstények egyetlen, táplálékban gazdag időszakra támaszkodni, vagy elegendő zsírt felhalmozni ahhoz, hogy csak az elég legyen a folyamat végéig. Ezek a fajok inkább a saját egyéni helyzetükhöz kötik azt, hogy mikor vállalnak utódot. És bár ezt befolyásolhatja akár a rendelkezésre álló élelem mennyisége is, a modern világban ennek nincs akkora szerepe, mint, mondjuk, akkor, amikor az emberek még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak.
Konkrétan az embereknél azt is meg kell említeni, hogy szerte a bolygón, a lehető legkülönfélébb helyeken élünk, teljesen más klímákban, teljesen más ételeken. Ez még inkább feleslegessé teszi, hogy az egész faj egy bizonyos környezeti tényezőhöz, vagy erőforráshoz kösse azt, hogy mikor vállal utódot ahelyett, hogy megnézné a saját egyéni helyzetét, és ez alapján hozna döntést arról, hogy akar-e gyereket vállalni. Miután pedig az emberek gondolkodása nagyon összetett, még azonos feltételek mellett sem biztos, hogy két egyén ugyanúgy döntene, szóval semmi szükség arra, hogy biológiai késztetésük legyen a szinkronban szaporodásra.
A nők más főemlősök nőstényeihez képest nehezebben is esnek teherbe, átlagosan hat ciklus kell ehhez, míg az emberszabású majmoknál 2-3. Az emberi társadalmi struktúrák és tudományos vívmányok ugyanakkor lehetővé teszik a gyakoribb gyerekvállalást – a nők sokkal energiadúsabb ételeket ehetnek, és nem is kell addig szoptatniuk, amíg a gyerekeik képessé válnak az önálló élelemszerzésre. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy az emberi reprodukciós szervek érzékenyek a változásra, így egy rakás tényező tudja befolyásolni a termékenységet a súlyunktól a megerőltető testmozgáson át egészen odáig, hogy mennyire van meleg.
Ez pedig, ha nem is jelenti azt, hogy az embereknél is létezik párzási időszak, erre utaló trendeket azért tud előidézni.
Nomád törzseknél például továbbra is megfigyelhető, hogy a legtöbb gyermek március és június között születik, azaz éppen azokban a nyári, kora őszi hónapokban fogantak, amikor a legtöbb ételhez fér hozzá az adott törzs. Egy korábbi tanulmány arra is rámutatott, hogy amikor a nap több mint 12 órán át süt, és a hőmérséklet 10 és 21 fok között van, akkor a nőknél gyakoribb az ovuláció – ami kutatások szerint gyakran együtt jár a libidó növekedésével –, a férfiak pedig több spermát termelnek. Egy másik kutatás szerint nyáron rosszabb minőségű lehet a férfiak spermája, mint télen, és azt is kimutatták egyszer, hogy a durva hőhullámokkal járó hónapokban kevesebb gyerek fogant Amerikában – bár ez a jelenség egyből kevésbé lett jelentős, amikor a légkondicionálás elterjedt, szóval ezt is lehet befolyásolni.
Csehországban olyan kutatás is készült, amely a szocioökonómiai hatásokat vizsgálta, ez alapján a 25 és 34 év közötti, tanult, házas nők legnagyobb része tavasszal szült, míg a tanulmányban részt vevő, 19 évesnél fiatalabb vagy 35 évesnél idősebb, nem házas és alacsony iskolai végzettségű nőknél nem volt megfigyelhető ilyen trend. Általánosságban pedig az látszik, hogy arányaiban kifejezetten sokan születnek a nyári hónapokban, vagy kora ősszel – a KSH adatai szerint Magyarországon is ez a helyzet –, szóval a jelek szerint belső késztetés híján is aránylag sokan esnek teherbe egy bizonyos időszakban.
Források:How Stuff Works, Discover Magazine
