Bár manapság már inkább arról szólnak a hírek, hogy az orosz–ukrán háború miatt a Pepsi is leállítja a működését Oroszországban, valaha a cégnek és az országnak igencsak furcsa kereskedelmi megállapodásai voltak. A Pepsi 1989-ben például hadihajókat barterezett a Szovjetunióval kólakoncentrátumért cserébe, amivel egyes források szerint a hatodik legnagyobb hadiflottát birtokolta a világon.
A hír ugyan technikailag igaz, de árnyalja is pár dolog. A szokatlan szituáció alapja egy kiállítás volt: 1959 nyarán a Szovjetunió felvonult a termékeivel New Yorkban, majd az Egyesült Államok is Moszkvában. Utóbbi kiállításon olyan termékek jelentek meg, mint az amerikai autók, művészet, divat, és egy teljes amerikai ház modellje is. Számos márka is képviseltette magát, köztük a Disney, a Kodak, az IBM és a Pepsi is.
Az oroszok ilyenkor csúszhattak rá a Pepsi ízére, egyikük legalábbis biztosan megérezte benne a potenciált: Nyikita Hruscsov. Richard Nixon amerikai elnök kóstoltatott a szovjet kormányfővel kólát, és készült fotó is arról, ahogyan Nixon és Hruscsov, illetve Donald M. Kendall, a Pepsi egyik külkapcsolatokért felelős dolgozója együtt álldogál, és Pepsit szürcsölgetnek. Hruscsov fia később felidézte, hogy sok orosz első benyomása a Pepsiről az volt, hogy cipőviaszszaga van, de ennek ellenére mindenki emlékezett rá, és később népszerű termékké vált a blokkban.
Kendall palackozómunkásból került viszonylag rövid idő alatt ilyen előkelő pozícióba, és a kiállítással meg is csinálta a szerencséjét: hat évvel ezután ő lett a Pepsi vezérigazgatója. 1972-ben monopolhelyzetet tárgyalt le a cégnek a Szovjetunióban, egészen 1985-ig kizárva a Coca-Colát a helyi piacról. Elkezdte exportálni az országba a kólaszirupot, ahol helyben palackozták az italt. Ez igazi szenzáció volt: a New York Times szerint az üdítő volt az első kapitalista termék a Szovjetunióban.
A pénz azonban problémát jelentett: a szovjet rubellel nem lehetett kereskedni nemzetközi piacokon, és a szovjet törvények megtiltották a valutakivitelt az országból. Minden üzleti tranzakció bonyolultnak bizonyult, időigényes és kockázatos volt. A Szovjetunió és a Pepsi jobb híján cserekereskedelemhez folyamodott: 1972-ben a kóláért cserébe az amerikai cég Sztolicsnaja vodkát kapott, amit az Egyesült Államokban forgalmazhatott (az már más kérdés, hogy most már Lettországban gyártják szlovák gabonából).
Az 1980-as évek végére a szovjetek évente hozzávetőlegesen egymilliárd adag Pepsit fogyasztottak. 1985-re, amikor Mihail Gorbacsov került hatalomra, a Szovjetunióban a cég már 16 helyi üdítőgyártó üzemet épített ki. 1988-ban a Pepsi sugározta az első fizetett reklámokat a helyi televízióban, amelyekben Michael Jackson szerepelt. A szovjet–afgán háborúra reagálva aztán az amerikai fogyasztók bojkottálni kezdték a Sztolicsnaját, így a Pepsinek más barterterméket kellett keresnie – és valahogy a hadihajókra esett a választása.
Így történt, hogy 1989 tavaszán a Pepsihez került 17 tengeralattjáró és 3 hadihajó, köztük egy fregatt, egy cirkáló és egy romboló. Csakhogy nem valódi működő flottát kapott, hanem bontásra ítélt hulladékot. A szovjet haditengerészet az 1980-as évek végén kezdte eladni elavult és hajózásra alkalmatlan hadihajóit újrahasznosításra, ami a Szovjetunióból és Kelet-Európából exportált bontottanyag-kereskedelem egyik fontos eleme volt. A Pepsinek adott flotta nagyjából egymillió dollárt érhetett, ami a szovjet haditengerészetnek jól jött, így juthattak nagyobb mennyiségű külföldi valutához.
A Pepsi ráadásul csak közvetítőként szerepelt az üzletben, nem tulajdonolta sokáig ezeket az eszközöket – hamarosan egy norvég hajógyárban bontották szét őket. Így az igaz, hogy technikailag rövid ideig a cég tengeri flottájának mérete nagyjából megegyezett például Indiáéval, de ezek nem bevetésre kész hajók és tengeralattjárók voltak, csak bontásra váró hulladékok.
A Pepsi emellett két új szovjet olajszállító hajót is vásárolt, amiket lízingelt vagy egy norvég céggel közösen értékesített. 1989 áprilisában egy szovjet kereskedelmi szervezettel és két norvég céggel egy hasonló, de nagyobb ügyletbe is beszállt, amelynek értéke közel 2,6 milliárd dollár volt, és akár 85 szovjet gyártmányú hajó szállítását is lehetővé tette. A vállalat cserébe megduplázhatta a Pepsi-gyárak számát a Szovjetunióban. A legendák szerint azért Kendall megjegyezte George H. W. Bush amerikai elnöknek, hogy gyorsabban fegyverezi le a Szovjetuniót a cége, mint az Egyesült Államok.
(Források: Foreign Policy, Atlas Obscura, History Extra)
