A BBC 1965-ben bemutatott, Out of the Unknown című sorozata több szempontból is úttörőnek számított a hatvanas években. Egyrészt viszonylag pontosan megjósolta, hogyan fogjuk a képernyők és a közösségi média bűvöletében élni az életünket, másrészt megmutatta, hogy a sci-fi lehet komoly, sötét, felnőtt műfaj is.
Az Out of the Unknown a maga idejében merész vállalkozás volt. Antológiasorozatként az epizódokat nem kötötte össze narratív fonál, minden rész különálló történet volt, ezek a technológia, a háború és a politika dilemmái köré csoportosultak. Abban az időszakban készült, amikor a tévés sci-fi még leginkább űrutazásról, idegen bolygókról és látványos kalandokról szólt.
A hatvanas években ezt a műfajt olyan, ma már legendás sorozatok uralták, mint a Ki vagy, doki? (Doctor Who) vagy az itthon még kevésbé ismert Thunderbirds. Az Out of the Unknown ezekhez képest nagyon más volt, és elsősorban nem szórakoztatni akarta a nézőket, hanem elgondolkodtatni. A sorozat készítői, John Wyndham és Ray Bradbury J. G. Ballard és Isaac Asimov műveit dolgozták fel, de mindezek mellett eredeti forgatókönyveket is írtak. A céljuk az volt, hogy a sci-fijük ne menekülés legyen a mindennapokból, épp ellenkezőleg: a koruk társadalmi félelmeit és dilemmáit próbálták bemutatni.
A sorozat mögött egy különleges figura, Irene Shubik állt. Ő volt az, aki elsőként hitt abban, hogy a sci-fi nem csupán szórakoztatás, hanem gondolatébresztő, komoly dráma is lehet. Miután korábban az ITV-nél készített hasonló jellegű sorozatokat (Out of This World), a BBC-nél már teljes szellemi szabadságot kapott. Az eredmény 1965 és 1971 között négy évad, összesen 49 epizód lett.
A produkció különleges atmoszféráját nemcsak a történetek adták, hanem azok is, akik rajtuk dolgoztak: olyan nevek, mint a fiatal Ridley Scott – aki később az Alien és a Szárnyas fejvadász rendezőjeként vált világhírűvé – vagy színészként Patrick Troughton (Ómen) és David Hemmings (Gladiátor). A brit színház legjobbjai álltak kamera elé, hogy olyan történeteket elevenítsenek meg, amik a háborúról, a mesterséges intelligenciáról, az elidegenedésről és a technológia árnyoldaláról szóltak.
Az Out of the Unknown az 1960-as évek közepének politikai légkörét is tükrözte. A berlini válság és a nukleáris fegyverkezési verseny idején készült epizódokban gyakran jelent meg a bizalmatlanság, a paranoia, a kémkedéstől és az idegen befolyástól való félelem. Az egyik rész, a Counterfeit Man, például arról szólt, hogyan próbálja egy ember leleplezni, hogy az egyik kollégája valójában földönkívüli. Egy másik, a Some Lapse of Time című epizód egy jövőből visszatérő férfiról szólt, aki a nukleáris háború pusztítását próbálja megakadályozni, de hiába.
A sorozat nemcsak a geopolitikai félelmekre reflektált, hanem arra is, hogyan változtatja meg a technológia az emberi kapcsolatokat. Az Isaac Asimov The Dead Past című történetéből készült epizódban például egy olyan eszköz jelenik meg, amellyel bárki visszanézhet bármilyen korábbi eseményt. A történet előrevetíti a közösségi média korát, azt a világot, ahol az emberek a képernyőkhöz láncolva élnek, miközben múltbéli képekkel és emlékekkel táplálják magukat.
Az Out of the Unknown sikerének egyik titka az antológiaformátum volt. Minden epizód új világot, új problémát és új szereplőket hozott, így a sorozat mindig friss tudott maradni. A nézőnek nem kellett évadokon át követnie ugyanazokat a karaktereket, mégis visszatérhetett a műsorhoz, mert minden rész kínált valami újat.
A sorozat egyik legemlékezetesebb darabja E. M. Forster The Machine Stops című novellájának adaptációja volt, ami olyan társadalmat mutatott be, ahol az emberek elszigetelten, gépeken keresztül kommunikálnak egymással. A történet több mint fél évszázaddal az internet megjelenése előtt félelmetesen pontos képet adott a digitális korszakról és az online lét elszigeteltségéről.
Nem véletlen, hogy ma sokan az Out of the Unknownt a Black Mirror szellemi elődjének tartják. A párhuzam kézenfekvő: mindkét sorozat epizódjai azt vizsgálják, hová vezethet a technológiai fejlődés, ha az ember elveszíti felette az irányítást. Mindkettő az emberi természet legmélyebb félelmeire épít, legyen szó megfigyelésről, függőségről, manipulációról vagy mesterséges intelligenciáról. Charlie Brooker, a Netflix-sorozat alkotója ugyan bevallotta, hogy nem látta az eredeti BBC-szériát, de inspirációként ugyanabból a hagyományból merített: az antológiaszerű, gondolatébresztő, sokszor nyugtalanító történetmesélésből.
Hatvan év távlatából az Out of the Unknown nemcsak televíziós mérföldkő, hanem kulturális lenyomat is: a hidegháborús félelem, a technológiai láz és az emberi szorongás tükre.
