Egyedi ajándékot kaptak az 1936-os berlini olimpia bajnokai, az aranyérem mellé egyéves, 50–70 centi magas angol tölgyet (Quercus pedunculatát). Az ötletet egy zehlendorfi kertész, Hermann Rothe találta ki, az olimpia szervezőbizottsága pedig helyeselte, hogy a német jellem és erő, illetve a hatalom és a vendégszeretet kitűnő szimbólumát a bajnokok magukkal vihetik. Emellett szándékuk szerint a bajnok sikerének maradandóságát is tökéletesen jelképezi egy majdan terebélyes, erélyes tölgyfa. Sok országban nevezték ezeket Hitler-tölgyeknek, hiszen mégiscsak a kancellár jutalmát vihették haza a győztesek.
„Növekedj a győzelem dicsőségében – további cselekvésre szólíts fel”
– a Spiegel cikke szerint ezt írták rá a csemetéket tartalmazó kerámiacserepekre.
Azon az olimpián 130 aranyérmet osztottak szét, a csapatban győztesek is csak egy tölgyet kaptak. Magyarország a berlini olimpián tíz aranyéremmel zárt, a bajnokok a fákat haza is hozták, ahol egytől egyig a földbe kerültek.
Négy fa közel kilencven évvel később, cikkünk írása idején is jó állapotban van, ezek közül kettő Hajdú-Biharba került. A kard egyéniben győztes Kabos Endre ugyan Nagyváradon született, de sok időt töltött Berettyóújfaluban a nagyszüleinél, és hálája jeléül a városnak adományozta a fáját, az ma is látható a Kálvin téren. Vélhetően hezitált, hová ültessék a fáját, mert magára az ültetésre csak november ötödikén kerítettek sort Berettyóújfaluban.
Kabos, eredeti nevén Katz Endre a berlini olimpia legeredményesebb magyar versenyzője volt, mert az egyéni mellett a csapatversenyt is megnyerte. A tragikus sorsú bajnokok közé tartozik, bár halálának körülményei máig tisztázatlanok. Lehet, hogy rajta volt azon a villamoson, ami akkor ment át a Margit hídon, amikor a németek felrobbantották. Lehet az is, hogy csak a robbanás közelében lelte halálát, mindenesetre a háború áldozata lett.
A fa 1986 óta műemlékvédelem alatt áll. Mint Nagy Attila főkertész rámutatott, ezzel az intézkedéssel a település saját magának is korlátot állított, mert ha bármilyen fejlesztés vagy beruházás indul, akkor a tölgy különleges bánásmódban részesül. A fák védelme egyébként is fontos, pláne ha ilyen különleges fa van a főtér közelében.
„Az eszmei értékük is fontos, így jobban bekerülnek a köztudatba. Mivel még az idősebb fa sem matuzsálemi állapotú, remek kondícióban van, az aszály sem fenyegeti őket, mert a téren a virágokat rendszeresen öntözik. Nem kell egyébként másképp gondozni, mint más fát, a szükséges koronaalakításokat kíméletesen végeztük el eddig is, a jövőben is. Erre azért van szükség, mert a gallyak a főút fölé nyúlnak, és gyalogosforgalom is van alattuk, természetes leromlásról szó sincs. Reméljük, még sokáig lesz a városunk ékessége.”
Mivel a későbbi olimpiai bajnok Bujdosó Imre is Berettyóújfaluban született, és szintén kardban nyert, 1988-ban ő is ültetett egy fát az 1936-os tölgy mellé.
Innen 60 kilométerre, Hajdúsámsonban van egy másik Hitler-tölgy. Harangi Imre ugyan Nyíradony szülötte volt, élete nagy részét Hajdúsámsonban töltötte. Ő ökölvívásban nyert, és egy fondorlatos húzás is közrejátszott a bajnoki címében. Az elődöntőben ugyanis felrepedt a Tatár becenévre hallgató versenyző szemhéja. Olasz ellenfélének nagy segítség lett volna, ha tudja, hogy arcának melyik oldalát kell még jobban soroznia. Ezért a szövetségi kapitány, Steve Klaus azt eszelte ki, hogy mindkét szemhéját leragasztja, így nem adott támpontot, melyik lehet a sérült testrész.
Haranginak olyan szerencséje volt, hogy ikertölgyeket kapott, ezért nem kellett döntenie, hová ültesse a fáját. Az egyik szárát ugyanis Nyíradonyban, a másikat Hajdúsámsonban ültették el. Utóbbi lett a tartós, előbbi elszáradt.
Igazi kuriózum, hogy ilyen kis távolságon belül két ilyen fa is van, és Szentesen van egy harmadik, tehát egy 70 kilométer sugarú körön belül található a négy jó állapotban megmaradt Hitler-tölgyből három. Szentesre Lőrincz Márton ültette a fáját, ő birkózásban nyert. Budapesten van egyébként a negyedik fa, Zombori Ödöné.
A többi elpusztult, legalábbis Gy. Papp László és Subert Zoltán kutatásai alapján ezt állíthatjuk. Kárpáti Károlyé a Testnevelési Főiskola kertjében kapott helyet, de a háború alatt megsemmisült. Így járt a vízilabdacsapat fája is, amit a Margit-szigeten ültettek el. A kardcsapaté Miskolcon pusztult el ugyancsak a háború alatt. A magasugró Csák Ibolya fája Pesthidegkútra került, de nem volt életképes. A tőrvívó Elek Ilona fájával egy vihar végzett Budapesten a kilencvenes években. A 100 méteres gyorsúszás bajnokának, Csik Ferencnek Kaposvárra került a fája, de az sem lett maradandó, folyamatosan épült le.
És mi lett a többi Hitler-tölggyel?
Azt, hogy mi lett a fákkal a világban, nem dokumentálták pontosan, de jó néhányat a berlini Olimpiai Stadion környékén ültettek el, ezek a háborúban sokat szenvedtek. Bizonyítottan van fa Hamburgban, Kölnben, Wuppertalban és a svájci Winterthurban is. Hollandia a négy aranyéremmel együtt négy tölgyet vihetett haza, kettő az amszterdami Olimpiai Stadionnál áll, kettő Rotterdamba került, ezeket a német csapatok pusztították el, amikor a várost bombázták 1940-ben.
Az olimpia legnagyobb sztárja az amerikai futó, Jesse Owens volt, aki négy fát is kapott, miután négy aranyéremmel zárt. Nagyjából lehet csak tudni a sorsukról. A clevelandi pálya, ahol sokat edzett, kézenfekvő helyszín, ezt a fát meg is jelölték, és azóta is népszerű találkozóhelye időseknek és fiataloknak egyaránt. Owens anyja házánál szintén jó eséllyel állt egy fa, ezt 1960-ban vágták ki, amikor építkeztek. Ha minden igaz, a váltóban szerzett tölgy a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen találta meg a helyét, ennek a gyökere rothadásnak indult, és már egy másikat ültettek a helyére.
Új-Zéland egyetlen berlini bajnokának, az 1500 méteres futásban győztes Jack Lovelocknak a fája a hosszú tengeri utazás után nem volt olyan állapotban, hogy el lehessen ültetni. Öt éven át gondozták, utána eresztett gyökeret, és a mai napig Timaru kikötővárosában pompázik, nemzeti kincsként vigyáznak rá. A brit vitorlázó, Christopher Boardman a saját kertjébe ültette a fáját. Ez a tölgy 2013-ban került be a hírekbe, ha nem lett volna különleges története, akkor kivágják, így viszont megmentették.
Az argentin lovaspólócsapat fája zarándokhellyé vált. A több mint húsz méter magasra nyúló fa két sportpálya között áll a főváros, Buenos Aires Palermo kerületében. A rajongók nagy becsben tartják még a terméseit is, van, aki megszállott gyűjtőként minden évben elutazik a makkjáért.
Egyébként sok bajnok jó ötletnek tartotta a németek figyelmességét, és amiatt is sajnálkoztak jó néhányan, hogy máskor az aranyérmek mellé nem kaptak maradandó ajándékot.
