„Ez Anglia, ez fehér ország, nem akarjuk, hogy itt négerek éljenek. Világossá kell tennünk nekik, hogy nem látjuk őket szívesen.”
Mai szemmel különösen sokkoló lehet, hogy a fenti mondatok nem egy szélsőjobbos demonstráción, hanem egy koncerten hangzottak el, mégpedig nem is akárkién. A kissé ittas Eric Clapton 1976. augusztusi birminghami koncertjén, két szám között kezdett bele egy heves eszmefuttatásba, miszerint Nagy-Britannia veszélyben van, lassan „fekete gyarmattá” válik, ezért minden bevándorlót vissza kellene küldeni oda, ahonnan jöttek.
„Enochnak igaza volt” – mondta Clapton, prófétának nevezve a konzervatív toryk korábbi egészségügyi miniszterét, Enoch Powellt, aki a hatvanas évek végén szintén Birminghamben mondta el hírhedt migrációellenes beszédét. Clapton végül azzal nyomatékosította az elmondottakat, hogy többször is elismételte az akkori szélsőjobbos brit párt, a Nemzeti Front „Tartsuk fehéren Nagy-Britanniát” mottóját.
A legendás gitáros rasszista megnyilvánulása azért is váltott ki heves ellenzést a rajongókból és a szakmabeliekből, mert Clapton zenéje nagyban afroamerikai zenei irányzatokból táplálkozott, sőt, feldolgozta Bob Marley I Shot the Sheriff című számát is.
„Te vagy a rockzene legnagyobb gyarmatosítója. Jó zenész vagy, de hol lennél a blues és az R&B nélkül? Harcolnod kell a rasszista méreg ellen, különben a csatornába süllyedsz a patkányokkal és az összes pénzeszsákkal, akik a csekkfüzetükkel és a műanyag szarokkal kirabolták a rockkultúrát” – olvasható abban a Claptonnak címzett nyílt levélben, amely végül a Rock Against Racism (RAR) nevű mozgalom elindulását is jelentette. Ez az antirasszista, alulról jövő mozgalom a következő hat évben több helyi rendezvényt és országos karnevált is szervezett.
Rockzenével a rasszizmus ellen
A történethez hozzátartozik, hogy nem Clapton volt abban az időben az egyetlen nagy hatású zenész Angliában, aki szélsőséges nézeteivel borzolta a kedélyeket: David Bowie például a Playboy 1976. szeptemberi számában megjelent interjúban csodálatát fejezte ki Adolf Hitler iránt, mondván, Hitler volt az „első rocksztár”. Bowie azt is mondta, „jót tenne egy fasiszta vezető Nagy-Britanniának” és szükség van egy szélsőjobboldali erőre, „ami mindent elsöpör, és aztán rendet rak”. Bowie később egyébként visszakozott ezektől a kijelentéseitől, arra hivatkozva: akkoriban túl sok drogot fogyasztott, és túlságosan belefeledkezett Nietzsche tanulmányozásába.
A helyzetet tovább súlyosbította az akkori társadalmi és politikai kontextus: Clapton szavai nem sokkal azután hangzottak el, hogy tavasszal a Manchesterhez közeli Blackburnben tartott választásokon a Nemzeti Front 40 százalékot szerzett. Egy hónappal korábban egy fehér fiatalokból álló banda Southallban meggyilkolt egy ázsiai tinédzsert. „Egy megvan, még egymillió hátravan” – reagált a gyilkosság hírére a Nemzeti Front akkori elnöke.
A RAR az ominózus birminghami fellépés után pár hónappal, 1976 novemberében szervezte meg az első koncertet egy kis londoni pubba, a következő évben pedig már saját lapot adott ki Temporary Hoarding néven. Az első számban jelent meg a mozgalom manifesztója: „Lázadó zenét akarunk, utcai zenét. Zenét, amely lebontja az emberek egymás iránti félelmét. Válságzenét. Mostani zenét. Zenét, amely tudja, ki az igazi ellenség. Szeressétek a zenét, gyűlöljétek a rasszizmust.”
A kisebb, helyi koncertek után, egyre növekvő támogatással a háta mögött, a RAR-nak 1978-ban már két országos karnevált is sikerült megrendeznie Londonban, karöltve az Anti-Nazi League nevű brit antifasiszta szervezettel és kiállva az Egyesült Királyságban egyre gyakoribb rasszista támadásokkal szemben.
Az év áprilisában összesen közel százezer ember vonult utcára a RAR karneválján: a majdnem tíz kilométeres menet a Trafalgar Square-től London keleti részéig, a Nemzeti Front fellegváráig tartott. A Victoria Parkban felállított színpadon a Clash és a Steel Pulse reggae zenekar is fellépett – az egyik szervező visszaemlékezése szerint az volt a cél, hogy a koncert a feketék és a fehérek egységét szimbolizálja.
Az első karnevált egyébként önkéntesekkel rakták össze, semmi vállalati támogatás nem volt benne. „Körülbelül egy hónapba telt a karnevál megszervezése – valamit akartunk tenni a 1978-as helyi választások előtt, hogy eltüntessük a Nemzeti Frontot az utcákról és a választói névjegyzékekből. Meg akartunk szabadulni tőlük” – mondta Roger Huddle, a RAR egyik társalapítója. A következő héten tartott választásokon a Nemzeti Front egy mandátumot sem szerzett, és fokozatosan a támogatottsága is visszaesett.
Mindeközben azonban az erőszakos atrocitások is folytatódtak: három héttel a karnevál előtt az egyik neonáci szervezet két levélbombát küldött a brit Kommunista Párt és egy szakszervezet székhelyére. Pár nappal később egy tízéves fiú esett áldozatul: Kennith Singh támadói, akik feltehetően szintén radikálisok voltak, nyolc késszúrással végeztek vele Kelet-Londonban. A karnevál utáni héten gyilkoltak meg egy bangladesi származású, 25 éves textilgyári munkást is – pont azon a napon, amikor a Nemzeti Front leszerepelt a helyi választásokon. A rasszista támadásban meghalt Altab Aliról később egy londoni parkot is elneveztek.
Az elsőhöz hasonló tömegeket mozgatott meg a második, szeptemberi karnevál is, ennek zárásaként többek között Elvis Costello zenélt a brixtoni Brockwell Parkban. 1978 végére a RAR már 300 helyi koncertet és öt karnevált szervezett, az 1979-es választások előtti időszakban pedig egy 23 állomásos „Militant Entertainment Tour” nevű országjáró koncertturnét hoztak össze.
Az persze kérdéses, hogy a RAR-nak mekkora szerepe volt ebben, az viszont tény, hogy a 1979-es választáson – amelyen végül a Margaret Thatcher vezette Konzervatív Párt váltotta le az addigi munkáspárti kormányt – a szélsőséges Nemzeti Front már csak a szavazatok 0,6 százalékát szerezte meg.
Clapton egyébként 2018-ban, a róla szóló dokumentumfilm (A Life In 12 Bars) bemutatása körül reflektált korábbi, nagy port kavart megnyilvánulására .„A hetvenes évek elején ilyen hangulat uralkodott. Nem akarom magam mentegetni. Szörnyű dolog volt” – mondta, hozzátéve, hogy nagyon sértő dolgokat tett, de ezt igazából viccesnek találja.
Clapton hírhedt birminghami beszéde annak fényében is érdekes, hogy a legendás zenész a pandémia kezdete óta időről időre meglepő megnyilvánulásokat produkál: pár éve arról beszélt, hogy a YouTube a háttérhatalom globális hipnotizáló gépezete, de kijelentette azt is, hogy nem lép fel olyan helyen, ahol védettségi igazolványt kérnek a nézőktől. Az idén 80 éves Clapton hosszú idő után 2026 májusában Budapesten is koncertezik.
(Források: Guardian, Independent, People, Wikipedia)
