Kuvait 1961. júniusban nyerte el a függetlenségét, amit a szomszédos Irak csak hónapokkal később, októberben ismert el. A brit katonai jelenlét megmaradt a térségben, de ebben az évben már parlamenti választásokat is tartottak, és elfogadták az ország alkotmányát.
Kuvait új utakra lépett, és a térség legnyitottabb, legliberálisabb országának számított akkoriban, Ahmed Matar költő is ide emigrált Irakból. A kis ország nagy léptékű fejlesztésekbe fogott, a közoktatást teljes egészében megreformálták, 1966-ban egyetemet alapítottak, fokozták a jóléti kiadásokat, nem kellett fizetni az egészségügyben, de még a telefonálásért sem. Sok pénzt fordítottak az infrastruktúrára is, modern, nagy forgalmú kikötőt is létesítettek.
A 16 ezer négyzetkilométer nagyságú állam már az ötvenes évek elejétől a világ egyik legfontosabb olajkitermelő országává vált. Az első olajkutat még 1938-ban fedezték fel, a termelés 1946-ban indult be, utána pedig még vagy hétszáz kutat fúrtak. Kuvait az olajnak köszönhetően 1973-ra a világ leggazdagabb országai közé katapultálta magát. Sivatagi éghajlata miatt viszont szinte mindenből behozatalra szorult, így mind az öt kontinens országai versenyeztek ezért a kicsi, de tehetős piacért.
Magyarország is beszállt a versenybe. Ötven éve, 1975 őszén szervezték meg a magyar gazdasági napokat, ahol huszonkét kisebb-nagyobb szocialista vállalat mutatkozott be, a gyógyszeripar is új területeket akart szerezni. A magyar hajódaruk egyébként már jelen voltak a térségben, ahogy az Ikarus buszai is. (Az Ikarusok Afrikában is jól bírták a hőséget, sivatagi körülmények közt sem hibásodtak meg.)
Kuvait importjából két százalékot tettek ki a magyarországi termékek, húszmillió dolláros forgalmat bonyolított le a két ország. Egy területen sikerült piacvezetővé is válnunk: a magyar csirke volt a legkelendőbb Kuvaitban.
„Szállítanak a brazilok, a dánok, a bolgárok, a kínaiak is broiler csirkéket, de a legnagyobb mennyiségben a magyar csirke fogy el a piacon” – nyilatkozott a Népszabadságnak Anvar Barakat, akinek a cége a mai napig működik. Barakat pontos adatokkal is szolgált: 1974-ben 540 tonna, 1975-ben 6 ezer tonna, 1976-ban pedig már 10 ezer tonna csirkét vásároltak Magyarországtól, de ennek a megduplázását sem tartotta kizártnak.
Mivel Kuvait lakossága akkoriban lépte át az egymillió főt – közülük 459 ezren voltak kuvaiti állampolgárok –, könnyű kiszámolni, hogy tíz kiló jutott minden egyes emberre. Vagyis jó eséllyel a magyar csirke minden háztartásban ott volt az asztalon. A Globus konzervei is népszerűek voltak, a korabeli beszámolók szerint a magyar mézért viszont, bár jó minőségű volt, a helyiek nem lelkesedtek annyira. A marhahús minősége is elsőrangú volt, de mivel Dél-Amerikából olcsóbban be tudták szerezni, inkább azt vásárolták.
És hogy kerültek a csirkék Kuvaitba? Mivel akkor még a légi közlekedés nem állt magas szinten, nemzetközi reptere nem is volt az országnak, hűtőkamionok vitték az árut a ma Szlovéniához tartozó koperi kikötőbe, ott hajókra pakolták, ezek a hajók Szíriában kötöttek ki, ott újabb hűtőkamionok várták, azok vitték tovább, amíg a rendeltetési helyére nem ért.
A két ország jó gazdasági kapcsolata megmaradt, 2022-ben 33 millió dollár értékű volt a kereskedelmük.
