A brutális magyar testvérgyilkosság, amivel a heavy metalt is a vádlottak padjára ültették

Sátánista műfaj-e a heavy metal? Összefüggésbe hozható-e egy gyilkosság mögötti motiváció azzal, hogy az elkövető milyen zenét hallgat? És milyen felelőssége van a sajtónak a hangulatkeltésben egy bűntény után? Ezek a kérdések mind felmerültek 1990 őszén, amikor példátlan dolog történt Mezőkovácsházán: egy fiatal fiú brutális kegyetlenséggel meggyilkolta, majd feldarabolta lánytestvérét. Az elkövető O. Krisztiánt a korabeli sajtó sátánistaként jellemezte, akinek emellett volt egy másik bűne is a lapok szerint: heavy metalt, vagyis a „sátán zenéjét” hallgatta. De mi történt pontosan az ötezer fős Békés megyei városban? És mi köze ehhez a metálzenének?

Példátlan eset

„A falon vérrel festett kereszt, alatta Sátán felirat, a könyvespolcon szétszórt belső szervek, az asztalon emberi máj, a földön egy felismerhetetlenségig szétdarabolt holttest, és mindenütt vér. Ez a látvány fogadta október 6-án, szombat reggel Mezőkovácsházán a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó csoportját, amikor egy hihetetlennek tűnő bejelentés után beléptek az O. család házának egyik szobájába.” A megrázó leírás a Népszabadság 1990. október 9-i számában jelent meg, melyben Gál László Békés megyei rendőrfőkapitányra hivatkozva hangsúlyozták:

„Ilyen jellegű bűncselekmény az utóbbi évtizedekben nem fordult elő Magyarországon, sőt »ilyen mértékű darabolásos esettel« még a szakirodalomban sem lehet találkozni”.

A lap tudósítása alapján O. Krisztián a gyilkosság elkövetésekor még gimnáziumba járt. Péntek éjfélkor tért haza egy „alternatív rockkoncertről” (más korabeli Békés megyei források szerint a diszkóból jött haza ittasan, a Blikk pedig 2022-ben azt írta, hogy egy szekta összejöveteléről), és egy kenyérvágó késsel „megszámlálhatatlan késszúrással meggyilkolta a kis szobában alvó húgát, a 13 éves Krisztinát”.

A Népszabadság további morbid részleteket is közölt: „A kegyetlen fiatalembernek a számtalan késdöfés kevésnek bizonyult, mert, mint a kihallgatást végző nyomozótisztnek elmondta, miután észlelte, hogy a húga meghalt, késsel szétdarabolta a holttestet. A levetített film tanúsága szerint O. Krisztián gyakorlatilag eltávolította és a szobában szétszórta húga összes belső szervét. A gyilkos ezután egy másik késsel könnyebben megszúrta magát, gyógyszert szedett be, s mint aki jól végezte a dolgát, lefeküdt és elaludt. Másnap reggel a szomszéd szobában alvó szülők fedezték fel a gyilkosságot, s az édesanya maradék erejét összeszedve a rendőrséghez fordult.” Más, de ugyanebben a pár napban publikált cikkek szerint a fiú állítólag a saját ereit is felvágta a gyilkosság után a vécéjükben.

Azt a Népszabadság cikkében is kiemelik, hogy a rendőrség az ügy elején aktívan kereste a brutális gyilkosság mögötti lehetséges motivációkat. A címben ekkor még csak sátáni tettről írtak, O. Krisztián heavy metal iránti rajongását még nem említették, csak annyit, hogy arról a bizonyos alternatív rockkoncertről hazatérve gyilkolt. A sátánizmus vádját a falra vérrel felfestett fordított kereszten és a sátán feliraton túl így indokolták: „O. Krisztián szobájában megtalálták napjaink szennyirodalmának színe-javát, s eddig azt tudták megállapítani, hogy a fiatalember a Sátán elnevezésű szekta befolyása alá került. Találtak a szobájában egy olyan magyar nyelvű, fénymásolt kiadványt is, amely majdhogynem felhívja olvasóit hasonló bűncselekmények elkövetésére. O. Krisztián személyi igazolványában megtalálták a szervezet 13 pontból álló alapszabályát is.”

Bár a Népszabadság cikkében 17 évesnek írták a fiút, több korabeli forrás arról írt, hogy 15 éves volt a bűncselekmény idején, és ez a gyakrabban előforduló adat, amelyet az is igazolhat, hogy a Békés Megyei Hírlap 1992-es cikke szerint a bíróságon dolgozó Ágostonné dr. Pfaff Mária „a sajtó képviselőinek kérdésére elmondta, hogy a fiatalkorúaknál, ha az elkövetéskor még nem töltötték be a 16. életévüket, és az elkövetett bűncselekmény olyan súlyos volt, hogy kiszabható lenne az életfogytig tartó börtön is, ez a fiatalkorúaknál a jogszabály szerint maximum 10 év börtönt jelenthet”.

A sátán ivadéka?

Az esetről az ELTE Esztétika Tanszékén november végén szervezett, abszolút hiánypótló I. Interdiszciplináris Metálkonferencián hallottam először Turbucz Dávid, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos munkatársának előadásában. Turbucz később a cikk elkészítésében is segítségünkre volt.

A Népszabadság tényszerű cikke még távol állt a szenzációhajhászástól. Pár nappal az ügy után viszont szó szerint elszabadult a pokol más lapok hasábjain. „A gyilkosságot követően a Kurír nevű politikai bulvárlapban jelentek meg a leginkább szenzációhajhász cikkek, amelyek az elkövetés brutalitása mellett a sátánizmust állították középpontba. A Kurír munkatársai közül Gábossy Éva említendő, aki az üggyel kapcsolatban a legtöbb cikket jegyezte” – írta a Telexnek a történész.

Gábossy az eset után négy napon át sorozatban közölt cikkeket a témában, bennük a sátánizmust hangsúlyozva, és még részletesebben tárgyalva a gyilkosság körülményeit, ilyen címekkel: „A sátán ivadéka”, „Elszabadulhat a pokol? A fiút megszállta az ördög”, „A Sátán foglyai – A divat ördöge vagy pusztító erő” és „Elfojtott gyűlölet? Bosszú? Pusztító erő? Nincs szekta – Egyelőre”. Bár a cikkek hangulatkeltő hangneme megkérdőjelezhető, az kijelenthető, hogy Gábossy részletgazdag írásai nélkül talán feleennyit sem tudnánk az esetről.

De milyen ember volt O. Krisztián? A rendőrségi sajtótájékoztatón egy videófelvétel mellett egy hanganyagot is lejátszottak, amin Patócs Ilona százados (aki az ország első női bűnügyi nyomozója volt) beszél az elkövetővel a gyilkosság után. „Nem szeret senkit, sem az apját, sem az anyját. Nem érez fájdalmat” – írta a felvétel alapján Gábossy, aki szerint a fiú monoton hangon szólalt meg, és érzelemmentes, szenvtelen válaszokat adott, továbbá arról is mesélt a kihallgatójának, hogy az élet értelmetlen, és nem célja a családalapítás, a gyerekvállalás és a karrier.

Gábossy O. Krisztián szüleit, szomszédait, testnevelőjét, osztályfőnökét, osztálytársait és az iskola igazgatóját is megszólaltatta, ebben az anyagban főleg találgatások és ellentmondások szerepelnek a fiúhoz közel állóktól. A szülei „angyali szemű, szép, szőke fiúként” jellemezték; a szomszédok szerint magának való, befelé forduló gyerek volt; a testnevelő nem hitte volna, hogy képes lenne ilyen tettre; az osztályfőnök szerint viszont tudatosan készült a gyilkosságra, és azért lett sátánista, hogy gyilkolhasson, nem fordítva, a húga iránt táplált féltékenység pedig fontos katalizátor lehetett.

Arról egyébként a Békés Megyei Népújság is írt és Patócs Ilona is nyilatkozott, hogy a testvérek közt nem volt felhőtlen a viszony, a húg állítólag félt a bátyjától, még az utcán is elkerülte, O. Krisztián pedig állítólag többször is megpróbálta bántani a lányt. Patócs azt is elmondta, hogy bár volt külön szoba a házban, azért tették őket egy szobába, hogy javuljon a kapcsolatuk. A Kurír szerint O. Krisztiánnak egy halállistája is volt, amin a húgáéval együtt hat név szerepelt. Patócs szerint a szülei nevét is felírta egy stencilre, és az ő megölésüket is tervezhette, erről viszont nem írtak a korabeli tudósítások.

A lap idézte az elkövetőt is, aki így nyilatkozott a gyilkosságról:

„Jó érzés volt, hasonlított az orgazmusra, kiéltem magam. Nem voltunk jó kapcsolatban a húgommal, de nem ezért tettem. Nem bántam meg semmit.”

O. Krisztián, bár részletes válaszokat adott, a sátánizmusról egyáltalán nem kívánt nyilatkozni. Gábossy arról írt, hogy a polcán talált egyik könyv A sátán csapdája volt Nemere Istvántól – ez viszont félrevezető, a regény a Salman Rushdie-ügyről szól, tehát nem sátánista mű. Az E. Z. E. néven emlegetett szamizdat újság már eggyel erősebb példa, ebben Gábossy cikke szerint részletesen leírtak egy szülő- és testvérgyilkosságot. Egy barátja beszámolója alapján írt arról a cikk, hogy O.-nak olyan pólója is volt, amin egy megcsonkított, keresztre feszített Jézus szerepelt, az iskolapadján pedig egy fordított keresztet ábrázoló rajz mellett áthúzott rovátkákat láttak, melyek közül az utolsó vonalat bekarikázta. „Talán a hónapokat és a napokat számolhatta a Sátán” – állt a Kurír október 12-i cikkében.

A Szeged.hu visszatekintő cikke szerint Patócs Ilonának és az általa készített hangfelvételnek kulcsszerepe volt abban, hogy a fiút elítélték. Patócs szerint O. ridegen közölt vele mindent az első pillanattól az utolsóig, azt mondta, hogy azért tette, mert kíváncsi volt, hogy milyen érzés ölni, illetve beismerte neki, hogy egy ideje készült a gyilkosságra. Még azt is hozzátette, hogy a sátánnak emberáldozat kell – idézte fel Patócs idén áprilisban Lakatos Levente podcastjában. Később a fiú az ügyvédje tanácsára azt mondta, hogy nem emlékszik semmire és nem volt beszámítható.

Váratlan közéleti elem a történetben, hogy O. Krisztián ügyvédje az a fideszes, egykori MDF-es Varga István volt, aki 2019-ben az akkori KESMA-birodalom fejeként azt mondta, hogy „Igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok”. (Az interjú megjelenésének napján Varga bejelentette a lemondását, azóta újra ügyvédként aktív, ő képviseli Boldog Istvánt, mellette pedig a Völner–Schadl-ügyben Völner egyik védőjeként is dolgozik.)

Varga állítása szerint sokat töprengett a mezőkovácsházi család felkérésén, de végül elvállalta a feladatot. Arról is beszámolt, hogy milyen beszélgetéseket folytatott O. Krisztiánnal. „Megkérdeztem én is a fiút, miért visel fordított keresztet, s mi az oka, hogy ilyen jellegű tárgyakat tartott otthon magánál. Erre azt válaszolta: ez volt akkoriban a divat” – idézte fel Varga korábbi nyilatkozatát 2019-ben az Index. Varga a sátánista motívumot egy az egyben az újságírók számlájára írta; azt mondta, hogy a rendőrség nem talált sátánhívő csoportot, és a fiú barátai, szülei sem tudtak ilyesmiről.

A Békés Megyei Hírlap 1992 októberében számolt be O. Krisztián ítéletéről. A Békés Megyei Bíróság különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében bűnösnek találta a gyilkost, és hat év, nyolc hónapra ítélték, amelyet a fiatalkorúak börtönében töltött le, emellett négy évre eltiltották a közügyektől is. A büntetésbe beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött két évet is. A vádlott és védője felmentésért fellebbezett: „Az Egészségügyi Tudományos Tanács ugyanis megállapította, hogy O. Krisztián éretlen, diszharmonikus személyiség, aki a tettének elkövetésekor közepesfokúan korlátozott volt. Így a fellebbezés szerint a tudatzavart állapot a beszámítási képességét kizárta” – írta a Békés Megyei Hírlap.

A lap szerint a család Budapestre költözött a mezőkovácsházi tragédia után, a házukat pedig, bár próbálták, nem tudták eladni. Arról, hogy apja és anyja miként viszonyult a fiúhoz a gyilkosság után, így nyilatkozott Patócs Ilona: „A szülők teljesen megmagyarázhatatlan módon a fiúhoz továbbra is úgy közeledtek, mintha nem történt volna semmi. Látogatták a fogdában, küldtek neki gyümölcsöt.”

A züllesztő zene, amitől elszabadul a pokol

De kanyarodjunk vissza az ügy sajtóvisszhangjára és a zenei leágazásokra. Gábossy Éva a témában interjút készített Faddy Othmár ferences atyával, akivel a gyilkosságot és a sátánista motivációt elemezték keresztény nézőpontból. A cikk bevezetőjében a Népszabadság után Gábossy is azt írta, hogy ez volt az első „darabolásos” gyilkosság Magyarországon, amit a „sátán szolgálatában” követtek el. Faddy meghökkentő értékelést adott O. Krisztián tettéről: „Higgye el, ilyen, ugyanilyen gonoszságot tesz az az anya, aki elveteti a gyermekét és az az orvos, aki ezt megteszi. Ez is egyfajta brutális gyilkosság, ha nem is ennyire látványos”.

Ezt az interjút azért is fontos kiemelni, mert Othmár atya (aki szerint az elkövetőt megszállta az ördög) volt a rendelkezésre álló források alapján az első, aki a heavy metalt az ügy kontextusában témává emelte és összekötötte a sátánizmussal:

„A heavy metal stílusú zene, a horrorfilmek mind-mind demoralizálják és belülről züllesztik a fiatalokat.

Olyan lelkiállapotot szuggerálnak az érzelmi sivárságban élő gyermekekbe, hogy magasztalják, dicsőítsék és tiszteljék a sátánt. Ezek az együttesek őrjöngésig fokozhatják a hangulatot, hisz féktelen agresszivitás jellemzi őket. A gyenge, sátáni hatalomba került fiúk, lányok pedig nem tudnak szabadulni ettől a veszélyes erőtől” – mondta arra a kérdésre, hogy miképp kerülnek kapcsolatba a gyerekek pokoli gondolatokkal. Arra, hogy elítéli-e O. Krisztiánt, azt válaszolta, hogy inkább sajnálja. Szerinte a fiú normális volt, csak a sátán más „célra fordította a szellemi képességeit”.

Ugyanebben az írásban Gábossy leírta, hogy a fiú holmijai között „sok horrorkazettát, vad zenét játszó együttesek lemezeit és a sátáni világgal foglalkozó irodalmat találtak a nyomozók”, majd kitért arra, hogy a sátáni motívumok sok lemezborítón is visszaköszönnek. A lezárásban aztán megtörtént a heavy metal nyílt lerohanása: Gábossy keresztényi értékítélet mentén, erkölcsi szempontból elemezte a műfajt. Szerinte „a zene varázsának és babonázó erejének is van jele”, több együttes pedig nyíltan terjeszti a sátánizmust, hirdetve ezzel az agresszivitást is.

„A Saxon együttes magyarországi koncertjén összetörte a színpadon saját hangszereit. Üvöltő zenéjére önmagukból kivetkőzött részeg fiatalok őrjöngtek, vonaglottak, tomboltak. Hazánkban is sok Jézus-gyalázó, istenátkozó, sátánimádó együttes működik. Sajnos már egyértelmű, hogy Magyarországon is hadjáratot indított a sátánimádó szekta. Amikor az együttes élő fekete csirkét darál le koncertezés közben, amikor az énekes gyilkolásra buzdítja a hallgatóságot, akkor már nem túlzás leírni: elszabadulhat a pokol” – írta.

Gábossy ezután újabb cikket közölt, amiben a korabeli nagykovácsi öngyilkosságokat említette meg, hozzátéve, hogy a nyomozók által megkérdezett diákok ismerték a Magyarországon ekkor még kevésbé elterjedt sátánista jeleket. „Tudták, mit jelent a fordított kereszt, és azt is, hogy mit takar az a bizonyos 666. Többen lelkes rajongói az Iron Maiden együttesnek és általában a heavy metal zenének” – írta. Majd hosszan tárgyalta, hogy a világ már „komoly figyelmeztetést kapott” a sátánizmusról az ötvenes években is, főleg az Egyesült Államokból és Kanadából.

Gábossy arról is írt, hogy hazánkban is egyre több a sátánimádó szekta, a „veszedelmes, vad és pokoli jelenség […] keményen hódít már Magyarországon is”. Némileg árnyalva a képet aztán hozzátette, hogy a nagykovácsi öngyilkosságokról perdöntő bizonyítékok és konkrét motiváló forrás hiányában nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy sátáni sugallatra történtek volna. „Bizonyára nem lehet párhuzamot vagy esetleges sátáni összefüggést találni a két, illetve három eset között, de egy biztos, a sátánimádó szekta nem zárja ki, sőt ösztönzi híveit nemcsak a gyilkolásra, hanem az önpusztításra is” – írta. Egy nappal későbbi cikkében helyesbített a fenti állításokon, és drámai lezárással összegezte a cikksorozatát: „A Békés megyei Rendőr-főkapitányságon viszont megtudtam, hogy nincs szekta… egyelőre…”

O. Krisztián esetéről kategorikusan kijelentette, hogy a fiú „egyértelműen sátáni erő segítségével végzett húgával”. Utolsó októberi cikkében kitért arra, hogy egy meg nem nevezett informátortól megtudta: Krisztián „trash” (valójában thrash) és death metált hallgatott, amik még a heavy metalnál is vadabb és keményebb műfajok a szerző értékelése szerint. Gábossy ezután olyan együtteseket említett, mint a Slayer, a Carcass, a Morbid Angel, az Obituary, a Venom vagy a Cure, majd több magyarra fordított számcímet („Felöklendezett belek”, „Üvöltő alvadt vér”) közölt, illetve dalszövegeket is idézett. Álljon itt az egyik úgy, ahogy a Kurírban szerepelt: „Papok okádékát iszom, haldokló szajhákkal b…”

A hullám itt még nem ért véget, a Kurír néhány hónappal később újra foglalkozott a metál züllesztő hatásával. A lap 1990. december 10-én arról írt, hogy a black, a death, és a thrash metál zenekarok „szövegeikben szellemekkel, a gonosszal, a halál gondolatával, vérrel, brutális dolgokkal foglalkoznak. Mindezt zenei hangzással, színpadi jelenetekkel festik alá: vér, koponyák, ledarált csirkék stb.”

Nem csak a Kurír hasábjain jelentek meg ilyen hangvételű írások. Turbucz Dávid az előadásában a Fejér Megyei Hírlapot is idézte: „Ezek a jelszavak igazolják a […] rocker-ifjú destruktív gondolatait. Majd a fiatalok bandába verődve vagy magányosan, de mindenképpen megfelelő szellemi támogatással és háttérrel vájkálnak tovább a sötét erők birodalmában, minden lehetőséget megragadva, egyre mélyebbre csúsznak, süllyednek a fekete misztikumba. Végül a valós élettől, a realitástól, s legfőképpen az eredeti kérdéstől végképp eltávolodva, megbizonyosodnak róla, hogy ők a Sátán küldöttei, s a vezetőjük, aki gyakran egy képi formával bíró démon, által kiszabott parancsot végre is hajtják.”

A sajtó mulasztásai és józan hangok a zajban

Turbucz Dávid szerint ezek a gondolatok alapozták meg a korban kialakult hisztériát. A témáról író újságírók többsége nem ismerte a műfajt, a legtöbb mulasztás ebből fakadt, és így csorbult a tényszerű tájékoztatás lehetősége.

„Csak néhányan vették a fáradságot, hogy megszólaltassák a műfaj néhány képviselőjét. A többség inkább a hisztériakeltésben vett részt, amelynek számos oka lehetett, legfőképpen a tudatlanság”

– válaszolta kérdésünkre a szakértő, aki szerint a zenészekre, zenekarokra vonatkozó információk, műfaji besorolások terén gyakran tárgyi tévedések vagy éppen valótlan állítások szerepeltek a korabeli írásokban. „Nem a tárgyi tévedések okozták a műfaj félreértelmezését, hanem az, hogy nem törekedtek megérteni a dalszövegeket, a vádlottak padjára ültetett együttesek üzeneteit. Nem gondolom, hogy ez szándékos volt, egyszerűen nem néztek utána. De lehet említeni a félrefordításokat is, vagy azt, hogy nem tudták helyesen leírni az együttes nevét” – tette hozzá.

Turbucz szerint az Ifjúsági Magazin kivételnek mondható, ők szakszerű cikket közöltek a műfajról, megszólaltattak zenészeket, és láthatóan használtak olyan, rock- és metálzenével foglalkozó magazinokat, mint például a Metal Hammer. „Ez az egész belemagyarázás és bűnbakkeresés. Nem itt van a sátánizmus gyökere, s nem is lenne szerencsés, ha a műfajt bárki azonosítaná a sátánizmussal, rajongóit pedig kikiáltaná sátánhívőknek” – szerepelt az Ifjúsági Magazin 1991. januári számában.

Érdekes kivétel továbbá éppen az a Kurír, melynek hasábjain Gábossy Éva hivatkozott cikkei jelentek meg sorozatosan az ügyről. Négy nappal Gábossy cikkfolyama után például ezt lehetett olvasni a lapban 1990. október 16-án: „Miközben a közvélemény döbbenten áll az esemény előtt, a magyarázatok is csak sötétben tapogatóznak. Bűnbak azonban már van: a metálzene, annak is a thrash és death metál irányzata.”

Pedig – ahogy Turbucz is hangsúlyozta – a metál nem sátánista műfaj, még akkor sem, ha ez könnyen belemagyarázható a szimbólumrendszerébe. „Ebben a műfajban a zenészek a káosztematikával összefüggő szimbólumokat az emberiség, a világ és a társadalom kritikájára használják, így a legtöbb előadó esetében nem kell szó szerint értelmezni a halállal, a sátánnal, a pokollal, az apokalipszissel és az erőszakkal kapcsolatos szövegeket. Másképpen fogalmazva: attól még, hogy egyes zenekarok, zenészek sátánisták – ami nem vitatható, kétségtelen, hogy vannak ilyenek –, ők kisebbséget alkotnak, és a műfaj egésze még nem tekinthető annak.”

A kulcs másban keresendő Turbucz szerint: „A mezőkovácsházi tragédia, ahogyan a szakirodalom is hangsúlyozza a nyugat-európai, amerikai és más példák kapcsán, egy olyan úgynevezett »trigger moment« volt, amely morális pánikot váltott ki. Emiatt az elkövető mentális, pszichés állapotából, a heavy metal iránti rajongásából, a sátánizmus iránti érdeklődéséből számos közvélemény-formáló, általános érvényű következtetést vont le.” A szakértő szerint ez az Egyesült Államokban tapasztalható esetekkel ellentétben itthon ugyan nem vezetett perekhez, „de a brutális tragédia, az érthető sokk és felháborodás hisztérikus reakciókat váltott ki”. Így került a metálzene a morális pánik célkeresztjébe, hasonlóan ahhoz, ahogy ez egy időben a szerepjátékokkal történt Amerikában és itthon is.

Turbucz velős értékelésképpen Szele Tamás újságíró szavait idézte fel a Forgókínpad nevű blogról: „Tömeghisztéria volt, egy bomlott elméjű tizenéves szadista gyilkosságára alapozva” – írta Szele, aki a cikkben arra emlékezett vissza, hogy a kilencvenes években milyen hangulat uralkodott a sajtóban az ügy hatására, amikor ő pályakezdő volt. Bár nem nevezte nevén, Gábossy Éva munkásságára is kitért: „[O. Krisztián] holmija között talált a rendőrség pár, akkortájt metálos körökben divatos kiegészítőt, pentagrammot, 666-al díszített felvarrót, fordított keresztet. Sajnos nem én foglalkoztam az üggyel a Kurírnál, ugyanis egy évvel korábban én még egy rock-klub társelnöke voltam, pontosan tudtam, hogy ezek a világon semmit nem jelentenek, hanem egy kollegina, aki nem volt járatos az ilyesmiben – és hát máshol sem volt minden sajtómunkás a helyzet magaslatán. Nem nálunk kezdődött, hanem emlékeim szerint az akkori köztévében, de egy nap alatt lett a nyilvánvalóan veszélyes őrült O. Krisztiánból »sátánista gyilkos«”.

Evil by Nature

„Az, hogy a brutális gyilkosság után a saját és a húga vérével felírta a sátán szót, és felrajzolt egy fordított keresztet a falra, még nem perdöntő bizonyíték – mondta a Telexnek Turbucz Dávid az ügy sátánista és metálos vonatkozásairól. – A gyilkosság kapcsán a hatóságok kizárták, hogy sátánista szekta állna a háttérben, így egyedülálló esetként kezelték a bűncselekményt, de a sátánista motivációt nem zárták ki. A zenei ízlése azért merült fel az ügy kapcsán, mert az újságírók összekapcsolták a sátánizmust a heavy metallal. Inkább a sátánista motiváció állt a háttérben, a pszichés és mentális tényezők mellett, már amennyire ez megállapítható.”

Turbucz kitért a mezőkovácsházi gyilkosság utóéletére is. Mint mesélte, az Ektomorf metálegyüttes gitáros-énekese, Farkas Zoltán is írt a gyilkosságról a róla szóló 2015-ös könyvben (Outcast), sőt a zenekar ugyanabban az évben kiadott, Aggressor című lemezén az Evil By Nature című dal is a mezőkovácsházi gyilkosságnak állít emléket:

A szintén mezőkovácsházi Farkas nemcsak távoli szemlélője volt az ügynek, hanem közvetlen kötődése is volt a gyilkoshoz. A Librarius oldalán egy hosszabb idézetet is találni a könyvből, ami még több részletre világít rá: például arra, hogy O. Krisztián egy sátánista bandának is tagja volt Farkassal együtt, és hogy korábban kínzott állatokat is, például a többiek előtt tekerte ki egy macska nyakát.

„Volt egyéb hátszelem is, ami a fordított kereszthez kapcsolódott, ugyanis abból a bandából jöttem, amelynek az egyik tagja nem sokkal azelőtt brutális körülmények között végzett a húgával. És nagyon jól tudták, hogy velük lógtam. Janó Misit [az Ektomorf és más magyar metálzenekarok tagját] is onnan ismertem. Úgyhogy nem mertek beköpni. Ezek után lehet, hogy meglepő, de én egyáltalán nem voltam sátánista, főleg nem meggyőződéses sátánista. Ahogy és amennyire most hiszek Istenben, annak a közelében sem járt ez az érdeklődés. De még csak érdeklődésnek sem nevezném” – írta Farkas, aki szerint inkább a lázadás vezérelte, és tartozni akart valahová. A könyvben mesélt arról is, hogy kizavarták a templomból, ahová fordított kereszttel a nyakában tért be: „Élveztem, hogy felhívhatom magamra a figyelmet, keménykedtem, mint a legtöbb ifjú metálos.”

A testvérgyilkosságot ő is elítélte, és komoly fordulópontként elevenítette fel a könyvben, ami miatt még ő is bajba került: „Aztán amikor ez a brutális mészárlás bekövetkezett Mezőkovácsházán, rájöttem, hogy ennek nemhogy semmi értelme, de nekem végképp nincs közöm hozzá. Pedig egyszer még alaposan helyben is hagytak a kétegyházi vasútállomáson a fordított kereszt miatt. Közrefogott egy helyi verekedős banda néhány tagja, hogy sátánista vagyok, és biztosan benne voltam a testvérgyilkosságos balhéban. Hát, rohadtul nem voltam, és a közeggel sem azonosultam. Nekiesni a testvéremnek, megölni, kiontani a belét. Soha!”. Mint írta, az egyébként nem túl összetartó banda, aminek O. Krisztián is tagja volt, a gyilkosság után szétesett.

És hol van ma O. Krisztián?

A megrázó ügyet azóta többször is újra elővették a magyar interneten. Az archív írások mellett néhány rövidebb cikket találni a témában, nemrégiben pedig egy YouTube-videóban részletesebben is feldolgozta Okvátovity Alex tartalomgyártó, az ő feltöltését már több mint 110 ezren látták. Ebben több állítás is elhangzik O. Krisztián börtön utáni életéről, amiről azóta a Redditen és a TikTokon is jelentek meg állítások.

Egyes internetes pletykák szerint testnevelőként is dolgozott Szegeden, és több ízben is gyerekek körében végez vagy végzett munkát. A Redditen fotókat is közöltek az azóta elérhetetlenné tett Facebook-profiljáról, Okvátovity szerint azóta elrejtette az arcát, és álnéven van fent az interneten. Egy Reddit-kommentelő belinkelt egy cikket, mely szerint O. Krisztián nyári táborokban tart gyerekeknek ősi harcművészeti oktatásokat. Egyes hírek szerint szabadulása után egyetemre ment, megnősült, született három gyereke, majd elvált.