
Délkelet-Ázsia kórházaiban az orvosok cseppet sem lepődnek meg azon, ha azzal érkeznek hozzájuk betegek, hogy kicsi, manószerű figurákat hallucinálnak. A kórházak évente rengeteg ilyen esetet kezelnek, és pontosan tudják is, mi okozza a furcsa képzelgéseket: egy gombafaj, ami az ázsiai erdőkben egy fenyőfajtával él szimbiózisban.
A Lanmaoa asiatica Ázsia-szerte megtalálható, különösen a kínai Jünnan tartományban ismert, ahol rendszeresen fogyasztják is. A tinórufélék családjába tartozik, vöröses színű, érintésre kékesre változik az árnyalata, és a jünnani fenyővel él szimbiózisban. Közeli rokona a közönséges vargányának, mégis különös és egymáshoz nagyon hasonló hallucinációkat képes kiváltani.
Az L. asiatica azért számít népszerű ételnek a régióban, mert kifejezetten finom, umamiban bővelkedik az íze. A piacokon is kapható, éttermek étlapján is szerepel, és otthon is gyakran fogyasztják a helyiek a gombaszezon csúcsán, június és augusztus között. A biztonságos fogyasztás kulcsa a megfelelő főzés és sütés: legalább negyedórán keresztül kell nagy hőnek kitenni, különben mérgezéses tünetek léphetnek fel. Ez sem mindig elég azonban, néha a kellő elővigyázatossággal előkészített gomba is okozhat mérgezést.
Ez magában nem is lenne furcsa, hiszen rengeteg olyan étel van, ami toxikus, sőt akár hallucinogén is nyers vagy nem elégségesen kezelt formában. Az már sokkal inkább különös, hogy mindenki nagyon hasonló kis emberkéket képzel tőle, amik ajtók alatt bújnak át, falakon másznak, és felkapaszkodnak a bútorokon. A betegek következetesen élénk látomásokról számolnak be, amikben a manók – általában több mint tíz – ugrálnak és táncolnak, a hallucinációk pedig csukott szemmel még erősebbek. A jelenséget szokták lilliputi hallucinációknak is nevezni a Gulliver utazásai című könyv szereplői nyomán.
A hatvanas években Gordon Wasson író és Roger Heim botanikus hasonló jelenséggel találkozott Pápua Új-Guineában. Olyan gombát kerestek, amit egy misszionáriuscsapat harminc évvel korábban említett az írásaiban: úgy írták le, mint amitől a helyiek megőrülnek. Később ezt egy antropológus gombaőrületnek vagy gombakáosznak nevezte el. A gyanított gombafajt elküldték Albert Hofmann-nak, annak a svájci kémikusnak, aki az LSD-t is felfedezte. Ő viszont nem talált a gombában semmilyen ismert pszichotikumot, így arra a következtetésre jutott, hogy a terepen hallott történetek inkább helyi legendák, semmint valódi farmakológiai jelenségek.
A Kína délnyugati részén fekvő Jünnan tartományt a vadon termő gombák királyságának is nevezik: a világ vadon élő, ehető gombafajainak körülbelül 40 százaléka megtalálható itt. Minden évben júniustól szeptemberig tömegesen bújnak ki a földből itt a gombák, amik aztán gyorsan a piacokra kerülnek, ezzel párhuzamosan pedig jelentősen megemelkedik a gombamérgezések száma is. Ezek jelentős részét az L. asiatica okozta mérgezések teszik ki, csak a helyi egyetemi kórházban több száz esetet kezelnek évente.
A nyers gomba fogyasztása leggyakrabban a furcsa hallucinációkon kívül fáradtságot és zavartságot okoz, de emésztési zavarok is felléphetnek tőle. A mérgezéstől szenvedő betegek 90 százaléka számol be hallucinációkról, a tripek pedig szokatlanul hosszúak, átlagosan három napig tartanak. Bár ritka esetekben az L. asiatica-mérgezés súlyos, akár visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodást is okozhat, ha nem kezelik idejében, a legtöbb, kórházba került betegnél nem alakul ki súlyos egészségkárosodás.
Az L. asiatica érdekessége, hogy nem áll rokonságban a hagyományosan ismert varázsgombákkal, más mechanizmusokon keresztül fejtheti ki a hatását. A tudomány is csak nemrég, 2015-ben írta le ezt a különleges gombafajt, és egyelőre a tudósok nem értik, mi a mérgezés mechanizmusa, hogyan váltja ki a hallucinációkat a gomba, és mik azok a biológiai mechanizmusok, amik a kis embereket okozzák. Korábbi kutatások azt sugallták, hogy az LSD-hez hasonló hatóanyagokat tartalmazhat, a modern kémiai és genomikai vizsgálatok viszont ezt nem erősítették meg.
A gombát a Utah-i Természettudományi Múzeum is vizsgálja, a kutatók azt sejtik, hogy egy teljesen új, eddig ismeretlen pszichoaktív anyag okozhatja a nagyon furcsa hallucinációkat. Éppen ezért hatékony ellenszer sincs a toxikus hatásaira.
(Források: BBC, Discover Magazine, Utah-i Természettudományi Múzeum)