Azt mindenki tudja, hogy háborúban hallgatnak a múzsák, de úgy tűnik, hogy az élelmiszerbiztonság jótündérei is. Így történhetett meg, hogy a napóleoni háborúktól sújtott Württembergi Királyságban egyre többen betegedtek meg a helyi specialitás, a Saumagen fogyasztása után. A disznógyomorba töltött véres kolbászféle, ami egyszerre hasonlít a mi disznósajtunkra és véres hurkánkra, régóta a helyiek kedvenc eledele volt, de ebben az időben a legveszélyesebb is lett. Justinus Kerner orvos (és mellesleg népszerű költő, a sváb iskola egyik legnépszerűbbje) 76 halálos esetet azonosított, a betegséget a kolbász latin elnevezése után botulizmusnak keresztelte el.
Már ő felvetette, hogy kis adagokban ez a méreg alkalmas lehet a túl aktív izmok lenyugtatására – ez az ötlet aztán több mint száz évvel később került elő újra. 1895-ben a belgiumi Ellezelles-ben egy halotti tor után a zenekar 34 tagjánál jelentkeztek bénulásos tünetek, hárman meg is haltak. A genti egyetem bakteriológiaprofesszora, Emile Pierre van Ermengem az egyik áldozat lépéből és a zenekar által fogyasztott sonka maradékából is kimutatott egy újfajta baktériumot, ami a Clostridium botulinum nevet kapta a botulizmusra utalva. Ermengem azt is kimutatta, hogy a betegséget okozó anyag jelen volt a sonkában is, tehát inkább beszélhetünk mérgezésről, mint fertőzésről. A baktérium úgynevezett anaerob életmódú, ami azt jelenti, hogy a levegő, konkrétan az oxigén mérgező számára, szaporodni, élettevékenységet folytatni csak a levegőtől elzárva tud. Képes azonban spórákat képezni, amiknél egy különlegesen ellenálló tok veszi körbe az élettevékenységét felfüggesztő baktériumot, és ebben az állapotban akár a 100 fokos főzést is elviseli, az elpusztításához 120 fokra van szükség.
A mérgezéses esetek döntő többsége így a nem kellően hőkezelt, de levegőtől elzárt, például konzervdobozban eltett ételekhez köthető – így okozta nyolc vendég halálát a skóciai Loch Maree Hotelben a kacsapástétom 1922-ben, vagy 21 ember megbetegedését és egy halálát az otthon elrakott krumplisaláta 2015-ben Ohióban. Néha az élelmiszeriparban is előfordul, hogy a méreg az ételbe kerül, 2007-ben 8 ember lett rosszul a Castleberry chili szósztól, ami miatt több mint egymillió üveget kellett visszahívni a boltokból. Mint kiderült, a gyárban két tartály termosztátja volt hibás, nem fűtötte fel eléggé a készülő szószt.
A Clostridium botulinum azért is olyan veszélyes, mert a méregből nagyon kevés is elegendő akár a halálos mérgezéshez, akár már 70 nanogramm (a gramm milliárdod része) is elég lehet egy embernél, vagyis egyetlen gramm több mint 14 millió ember számára elég halálos méreg. Az első tünet a látási zavar, amit az izmok gyengülése követ. Elsőként a szem, az arc izmai, majd egyre jobban terjedve a törzs és a végtagok izmai, végül a légzőizmok válnak működésképtelenné, ami fulladáshoz vezet. Leggyakrabban étellel kerül a baktérium a szervezetbe, de csecsemőknél az is előfordul, hogy a még steril vastagbelükben telepszik meg, ezen túl még a higiéniára általában kevéssé érzékeny heroinistáknál fordul elő, hogy egy koszos fecskendővel bejuttatják a szervezetükbe a spórákat. Maga a méreganyag nem jut át a vérből az agyba, így a betegek végig tudatuknál vannak, a hatás az idegek és az izmok kapcsolódásánál jelentkezik.
De hogy működik?
Az izmokhoz kapcsolódó mozgató idegsejtek úgy érik el, hogy az adott izom összehúzódjon, hogy az acetilkolin nevű ingerületátvivő anyagot választják ki, amit az izomsejt érzékel. Amíg nincs akció, az acetilkolin az idegsejt végén, kis hólyagokban várja, hogy kiürüljön. A baktérium mérge ezt gátolja meg: szétvagdossa azt a fehérjét, ami a kis hólyagokat a sejthártyával olvasztja egybe, hogy ki tudjon ürülni a bennük levő acetilkolin. Ez a hatás tartós, az idegsejtnek legtöbbször új idegvégződéseket kell növesztenie, hogy helyreálljon a működése, ezért tarthat el akár fél évig is, amíg valaki felépül a mérgezésből.
Mivel a baktérium mérge nagyon célzottan hat az ideg-izom kapcsolatokra, joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért alakulhatott ez ki a Clostridiumban. A paraziták számára ugyanis nem igazán előnyös a gazda gyors megölése, hiszen a halott gazda többnyire már nem terjeszti tovább a betegséget. Ezért is van, hogy a kezdetben halálos vírusokat gyakran kiszorítják a szelídebb, de emiatt is gyorsabban terjedő változatok, ahogyan ez történt a Covid esetében is. Arra, hogy a Clostridium miért ilyen kíméletlen gyilkos, két magyarázat is van, és meglehet, hogy mindkettő egyszerre igaz. Az egyik, hogy a légzőizmok megbénításával a baktérium kialakítja a neki kedvező, oxigénmentes környezetet, így gyorsabban tud szaporodni. A másik, hogy a tetemekben levő nyüvek, férgek, amiket aztán madarak és emlősök esznek meg, remekül terjesztik tovább a baktériumot. A toxin ugyanis nagyon célzottan csak gerincesekre hat, a rovarokra nincs hatással, mivel azoknak egy kicsit másfajták az acetilkolin ürítését intéző fehérjéi. Idővel kiderült, hogy a Clostridium családban vannak olyan fajok, amik éppen a rovarokat mérgezik, és a gerincesekre nincsenek hatással, ami szintén ezt az elméletet támasztja alá.
Már a mérgezést elsőként leíró sváb költő is felvetette, hogy ezt a mérget valamilyen módon a gyógyításban is lehetne használni, de elég sokáig kellett várni arra, hogy ez több legyen puszta ötletnél. Csak 1946-ban sikerült izolálni magát a mérgező fehérjét, és a '70-es évek elején fontolta meg először egy szemész komolyan a gyógyító célú használatát. Alan Scott a kancsalság kezelésére keresett olyan megoldást, ami szelídebb a műtétnél, és azt gondolta, hogy a megfelelő izmokba juttatott, nagyon kis adagú baktériumméreg képes lehet arra, hogy a túlműködő szemizmot visszafogja. A majmokon végzett kísérletek után 1978-ban adta be először embernek a szert, amit azután 1989-ben engedélyezett gyógyszerként az amerikai hatóság. Scott szabadalmát megvásárolta egy nagy gyógyszercég, és Botox néven kezdte el forgalmazni a baktérium mérgét kancsalság és a folyamatos, kényszeres pislogást okozó szemhéjgörcs kezelésére.
Ráncok ellen halálos méreg
Ahhoz, hogy a botox a szemészeken kívül másoknak is érdekes legyen, egy orvos házaspár beszélgetésére volt szükség. A kanadai Jean Carruthers említette meg a bőrgyógyász férjének, hogy egy beteg boldogan számolt be arról, hogy a szemhéjgörcsre kapott kezelés a homlokráncait is kisimította. 1992-ben publikáltak egy tanulmányt arról, hogy a botoxkezelés eltünteti a két szemöldök közötti függőleges ráncot, amit tudományosan glabella néven emlegetnek, kevésbé tudományos neve pedig a haragos ránc.
A 2002-es engedélyezésével el is indult a botox kozmetikai diadalútja, a világ egyik legpotensebb idegmérge a szépségipar egyik legtöbbet használt anyaga lett. A ráncok eltüntetésén túl használják az arc alakjának formálására, a lefelé húzó nyakizmok kiiktatásával a tokát lehet eltüntetni (ez az egyiptomi uralkodóról elnevezett Nefertiti-lift), de kis adagokban csökkenti az izzadást, és a pórusok simításával teszi feszesebbé a bőrt is. Nem csak kozmetikai célokra használják a botoxot, segíti például a sebgyógyulást, ha az izmokat ellazítják a seb körül, így sokkal kisebb heg alakul ki. Becslések szerint 2024-ben világszerte 7,4 millió beavatkozást végeztek el botoxszal. Mivel az idegsejtek 3-6 hónap alatt regenerálódnak, a kezelés, az azt végző orvosok nagy örömére, tulajdonképpen előfizetéses szolgáltatásként működik.
Persze attól, hogy tömegesen használják, még nem lett kevésbé veszélyes maga az anyag. Időről időre érkeznek hírek elrontott kezelésekről. 2004-ben egy akkor már felfüggesztett oszteopata orvos nem kozmetikai, hanem kutatási célra gyártott botoxot rendelt, ami százezerszer erősebb. Az anyagot saját magán és a barátnőjén, valamint pár páciensén alkalmazta – hónapokig tartották őket lélegeztetőgépen, amíg valamennyire rendbejöttek. 2013-ban Nicole Kidman kapott a szükségesnél nagyobb adagot, így fél éven át semmilyen arckifejezésre nem volt képes. A botoxot egy időben törökországi klinikák fogyasztószernek is javasolták, arra alapozva, hogy a gyomorfalba fecskendezve lassabban ürül ki a gyomor tartalma, csökken az éhségérzet, és az éhséget okozó hormonok termelése is. Isztambulban és Izmirben összesen 63 beteg került kórházba, akik direkt a kezelés miatt érkeztek az országba, többen intenzív osztályra kerültek, mivel jóval nagyobb adagot kaptak a méregből a javasoltnál. Fontos megjegyezni, hogy a gyomorbotox sem Amerikában, sem Európában nem engedélyezett eljárás.
