Manapság teljesen magától értetődő, hogy a répa narancssárga. Különösen Magyarországon, hiszen itt eleve sárgarépának hívjuk, hogy véletlenül se lehessen összekeverni a fehérrépával, ami amúgy a petrezselyem gyökere, de nyilván senki nem így szokott hivatkozni rá. Ez azonban nem volt mindig így: ahogy a legtöbb ma ismert zöldséget és gyümölcsöt, a sárgarépát sem olyan formában ismerte meg az emberiség, ahogy ma megtalálhatjuk a boltok polcain. Akkora különbség a répánál azért nincsen, mint például a banánnál, ami eredetileg egy sokkal kisebb, magokkal teli gyümölcs volt. A répának a színe volt más: először fehér, aztán lila és sárga volt, mielőtt narancssárga lett volna.
A sárgarépa az ernyősvirágzatúak rendjébe, azon belül a zellerfélék családjába tartozik, és nagy múltra tekint vissza, egy 2011-es tanulmány azt írja, hogy a rendelkezésre álló pollenmaradványok alapján már az 56-33,9 millió évvel ezelőtti eocén korban is jelen volt a Földön. Hogy az emberiség mikor kezdte el domesztikálni a répát, azt elég nehéz megmondani, mert kevés lelet maradt fenn róla, és a témába a vadrépa (más néven vadmurok) is be tud kavarni egy kicsit, ami már tízezer éve is jelen volt Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában. A ma ismert sárgarépát amúgy nem közvetlenül a vadrépából nemesítették, hiába vannak hasonlóságok.
A sárgarépa elődje nagyjából ötezer éve jelent meg az Iráni-fennsíkon, aztán Perzsiában, és a fehér vagy halványsárga gyökerű vadrépával ellentétben lila és fehér gyökérrel nőtt. A háziasított répák aztán két csoportra szakadtak szét, az egyik a Himalájában nőtt, és főleg lila színű volt a gyökere a benne lévő antocián miatt. A később megjelent nyugati répák pedig eredetileg a Közel-Keleten és Törökországban nőttek, és abban különböztek a másik csoporttól, hogy a gyökerükben karotinoidok voltak, amitől a sárgától a narancssárgán át a pirosig terjedt a színük. Hogy a narancssárga répák mikor jelentek meg Európában, azt viszont nehéz megmondani.
A feljegyzések alapján az ókorban is ismerték a kontinensen a répát, sőt, a 6. században egy római kódexben már az első, narancssárga répát ábrázoló illusztráció is feltűnt. Pár száz évvel később aztán már I. Károly frank király ajánlotta a répát, mint termesztésre érdemes növényt, a 11. században pedig ismét feltűnt a répa narancssárga változata egy európai kódexben illusztrációként. A muszlim kereskedők révén a 12. században megjelent a zöldség Spanyolországban, majd fokozatosan egyre keletebbre is. A narancssárga répákról szóló feljegyzések ellenére viszont ekkoriban még bőven nem ez a szín dominált, hanem a sima sárga.
És itt jön képbe Hollandia, ami a 16. század végére igazi gazdasági nagyhatalom volt, és a klímája is tökéletes ahhoz, hogy répákat termesszen. A holland földművesek ekkoriban rengeteg répát ültettek, és az is biztos, hogy előnyben részesítették a narancssárga répákat. Hogy miért, az jó kérdés, elképzelhető, hogy az ízük és az eltarthatóságuk miatt, vagy azért, mert ezekkel a holland árusok könnyen ki tudtak tűnni a piacokon, vagy esetleg azért, mert a narancssárga répák nőttek a legjobban Hollandiában. Akárhogy is, a földművesek addig ültették a narancssárga répákat, hogy végül egész Európában ez terjedt el.
Mivel ez nagyjából egybeesett a németalföldi szabadságharccal, máig gyakran előkerül a mítosz, hogy a holland földművesek azért nemesítettek narancssárga répákat, hogy I. Vilmos orániai herceg előtt tisztelegjenek vele. A narancssárga a mai napig Hollandia nemzeti színe, Oránia holland neve Oranje, vagyis narancssárga, szóval ez a sztori logikusnak tűnhet, de szinte biztosan nem igaz. I. Vilmos a spanyolok ellen vívott németalföldi szabadságharc egyik kulcsfigurája volt, ő lett a Holland Köztársaság első kormányzója is, és bár hivatalosan csak később lett elismerve az ország függetlensége, így is őt tartják a mai Hollandia atyjának.
Arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy a répák miatta lennének narancssárgák, ez inkább csak egy véletlen egybeesés lehet a történészek szerint. Az mindenesetre biztos, hogy a holland állam később tényleg felhasználta a narancssárga répákat a saját nemzeti színének megerősítésére – a már említett tanulmány szerzője a Live Science-nek pár éve azt mondta, vélhetően ezért tarthatja magát ennyire makacsan ez a legenda is.
