Emmanuel Rosario 1989-ben, dominikai bevándorlók gyermekeként született New Yorkban. Számára a fényképezés sokáig nem művészi útkeresés vagy önmegvalósítási projekt, hanem a hétköznapokból való menekülés volt. A Harlemben töltött, gyakran feszült és kiszámíthatatlan gyerekkora 2006-ban gyökeresen megváltozott, amikor egy fényképezőgépet kapott ajándékba. A fotózás lehetőséget teremtett, hogy megértse és feldolgozza a körülötte lévő valóságot.
Korán hatottak rá azok az alkotók – Mary Ellen Mark, Nan Goldin, Larry Clark –, akik őszinte, sokszor kegyetlenül közeli képeken keresztül mutatták be a társadalom peremére szorult közösségeket. Később barátja, Theo Gosselin is inspirálta, aki hasonlóan intim, személyes tekintettel közelített az általa fotózott emberekhez. Ez az elemi közvetlenség lett Rosario saját munkájának alapvetése is.
A fotóst ma már leginkább a NYC Punk Scene című sorozatával azonosítják. A projektet még 2020-ban kezdte el, a járvány alatt, amikor New York kulturális élete szinte teljesen megállt. Rosario ekkor fordult ahhoz a közösséghez, amelynek ő maga is része: a fiatal, sokszínű, állandóan változó punk szcénához. Arról, hogy a punk mennyire tudott releváns maradni, úgy fogalmaz: a punk New Yorkban soha nem halt meg, csak átalakult.
A sorozat abból az alapállásból született, hogy nem kívülről figyeli ezt a világot, hanem benne él, és éppen ezért olyan tereket és pillanatokat tud megmutatni, amik a kívülállók számára láthatatlanok maradnak. Lakások, próbatermek, földalatti koncertek, utcai performanszok, alagsori bulik, spontán, hajnali beszélgetések – Rosariónak ezek nem egzotikus pillanatok, hanem a mindennapi életének része.
A sorozat képei nemcsak azért különlegesek, mert betekintést engednek egy alapvetően zárt közeg életébe, hanem azért is, mert a fotósnak a nyers őszinteség nem stíluseleme, hanem kvázi etikai vállalása. Rosario elutasítja a beállított, megkomponált, mesterkélt képeket: helyette valódi jelenlétből születő pillanatokat rögzít, amik sokszor porosak, izzadtak, és az alanyok sem beállított fotómodellek.
Nem romantizálja a punkot, nem próbálja a képeket „punkosítani”. Ezek a fotók inkább azt mutatják meg, hogyan élnek azok, akik ma ezt az életformát választják. Rosario munkája közben finoman arra is rákérdez, hogy mit jelent ma punknak lenni egy olyan társadalomban, ahol a konformitás sokak számára alapelvárás.
A sorozat szereplői rendkívül sokfélék: zenészek, művészek, előadók, diákok, vendéglátóban dolgozók, régi motorosok és friss arcok egyaránt felbukkannak. Közös bennük, hogy nem illeszkednek – vagy nem akarnak illeszkedni – a bevett mintákhoz. Rosario képei ezeket a választásokat teszik láthatóvá, és azt a szabadságot, amelyet ez a közeg a résztvevőinek nyújt.
A PaperLab Galériában bemutatott 28 fotó egyfajta vizuális krónikája ennek a közösségnek, miközben túlmutat a dokumentáción: személyes vallomás is arról, hogy milyen New York rejtettebb közösségeiben élni.
A sorozat egyszerre archívum és jelen idejű történet, miközben egy olyan perspektívát mutat meg, amely ritkán kerül a felszínre. Rosario szemszöge belső, érzékeny és éles: olyan képeket készít, amelyekben nincs távolság a fotós és az alany között, csak közös tér és közös tapasztalat.
A kiállításhoz Rosario egy Spotify-lejátszási listát is összeállított, amelyben azokat a dalokat gyűjtötte össze, amelyeket alkotás közben hallgat, és amelyeket a látogatóknak is ajánl, hogy a galériába lépve már a megfelelő hangulatban érkezzenek.
A zene és a kép egymást erősíti: ugyanabból a világból származnak, és együtt rajzolják meg azt a közeget, amelyből a sorozat is kinőtt.
Emmanuel Rosario NYC Punk Scene című kiállítása 2025. október 28. és december 7. között ingyenesen megtekinthető a Mai Manó Házban.