Vihar előtti csend: a jósolt áremelés még nem érkezett meg az élelmiszerboltokba

Ahogy arról nemrég részletesen írtunk, szinte biztosra vehető, hogy jelentősebb élelmiszerár-emelkedés előtt állunk. A szakértők azért ennyire biztosak most a jóslatukban, mert az inflációt nem egyetlen fő trend, hanem számos piaci tényező egyaránt nagyon valószínűvé teszi. Az utóbbi időben gyakorlatilag minden jelentősen drágult már az alapanyagoktól kezdve a takarmányon és a szállításon keresztül a csomagolóanyagokig, ráadásul a járvány várható enyhülése minden jel szerint általános keresletnövekedésbe fog torkollni.

Ezek tükrében a szokásosnál is kíváncsibbak voltunk arra, hogy ha április utolsó napján megejtünk egy nagy bevásárlást, akkor mit tapasztalunk március végéhez, vagy akár éves szinten 2020 áprilisához képest. A havi és éves összehasonlítást az teszi lehetővé, hogy 2020. január vége óta minden hónap utolsó napján elmegyünk az áruházakba, és ugyanazt a bevásárlólistát ugyanazzal a meghatározott módszerrel végignézzük, azaz virtuálisan bevásárolunk.

Fogyasztói kosarunk a legtöbb alapélelmiszert tartalmazza, a konkrét bevásárlólistát ennek a mondatnak a végén lévő csillagra kattintva lehet elérni*

. Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy pontosan milyen módszertannal vesszük fel az árakat, annak leírása ennek a mondatnak a végén lévő csillagra kattintva nyílik meg*

.

Fontos körülmény, hogy bevásárlásunk nem reprezentatív, és nem hivatalos, mi minden hónapban csak „azt játsszuk el”, mintha egy heti nagy bevásárlást végző család lennénk, amely mindig ugyanazt a 42 terméket és mindig ugyanabban a mennyiségben veszi meg – ezzel próbáljuk szubjektív módon mérni az élelmiszerárak változását. Egy éven keresztül az Aldi és a Lidl volt vizsgálódásunk terepe, idén február óta azonban kiterjesztettük a mérést a Penny Marketre és (a három német diszkontnak mintegy külső kontrollt adva) a Tescóra is.

Egy hónappal ezelőtt azt írtuk, hogy a három német diszkont árazása a mi kosarunk szerint gyakorlatilag ugyanaz, a 42 termékből 18 ára forintra megegyezik, további 7 pedig elhanyagolható különbséget mutat – vagyis teljesen mindegy, melyik üzletbe megyünk vásárolni.

Április végén a diszkontok együtt mozgása azonban még nagyobb lett.

Ezúttal már 22 termék ára egyezett meg forintra mindhárom üzletben, ezzel nálunk már átlépte az 50 százalékot a tökéletes hasonlóság mértéke.

Ennél is érdekesebb azonban, hogy a nem diszkont modellben dolgozó Tescóban ezúttal 16 terméknél forintra egyező árakat találtunk az Aldival, a Lidllel és a Penny Markettel is. Olyan, mintha a kiskereskedelmi piac az alapélelmiszereket egyre inkább úgy kezelné, mint az árutőzsdén a befektetők a nyersanyagokat, és a beszerzők a végletekig leszorítanák az árakat, ahonnan már nincs mozgástere a változásnak.

Visszatérve az inflációs várakozásokra: havi szinten némi drágulást azért mutatnak a diszkontok. A bevásárlókosarunk jellemzően 16-17 ezer forint körüli összértéke márciushoz képest az Aldiban 2,3, a Lidlben 1,1, a Penny Marketben pedig 4,52 százalékos emelkedést jelzett. A Penny Market azonban ebből a szempontból hullámzóbb teljesítményt mutat a versenytársainál, mert ott például márciusban havi szinten még 6,4 százalékos csökkenést mértünk, tehát a mostani drágulás mintha a februári szintre való korrigálás lenne.

Az említett százalékok azonban nem jelentősek, az elmúlt 15 hónapban ekkora ingadozások szokásosak voltak, vagyis még biztosan nem a járvány említett hatásait tükrözik.

Ha a négy vizsgált üzletben a bevásárlásunk egyszerű számtani átlagát nézzük, akkor áprilisban 16 664 forintot fizettünk volna a kasszáknál, míg egy hónappal korábban 16 405 forintot. Ez mindössze 1,6 százalékos átlagos inflációt jelent.

Az árakat a következő hónapokban azért is érdeme lesz figyelni, mert ha elindul az emelkedés, annak mértékéből látni lehet majd, hogy az ellátási láncban mennyire morzsolódik le egy ilyen hullám. Mire a hús, a tej vagy különösen a feldolgozott termékek a termelőtől a polcokra jutnak, számos láncszemen mennek keresztül, és a kezdeti drasztikus áremeléseket ezek a láncszemek általában tompítják, saját kárukra kénytelen-kelletlen lenyelik egy-egy kisebb részét.

Végül ha azt vetjük össze, hogy az Aldi és a Lidl átlaga mennyit változott nálunk tavaly április vége óta, akkor 3,5 százalékos csökkenést mutatnak a számok (a Penny Marketet és a Tescót ebbe a mérésbe még nem tudjuk bevonni, mert egy éve még nem gyűjtöttük az adataikat).

Az alábbi grafikonon jól látszik, hogy a három diszkontban és a Tescóban mennyire együtt mozog a bevásárlásunk összköltsége, illetve az is, hogy a 16-17 ezer forintos kosárértékhez képest milyen kicsi a különbség a boltok között, még a nem diszkont modellben dolgozó Tescót is beleértve.