A férfiak csak elvétve élnek az apasági szabadság lehetőségével
Hiába egyre inkább adottak az apasági szabadság intézményi feltételei, az elterjedéséhez szemléletváltásra van szükség, és az még sok helyen várat magára.
Ma már világszerte tízből legalább négy munkaadó szervezet biztosít az apáknak rövidebb-hosszabb, de az egyébként járó szabadságon felüli munkaszünetet a gyermekük születését követően, a férfiak azonban elvétve élnek a lehetőséggel. A BBC cikke szerint az ódzkodás hátterében leginkább az áll, hogy félnek a hátrányos megkülönböztetéstől, a háttérbe szorulástól, illetve attól, hogy kimaradnak a fizetésemelésekből és az előléptetésekből. Sokan tartanak attól is, hogy gúnyt űznek majd belőlük a munkatársaik.
Szakértők szerint mindezek az aggályok abból adódnak, hogy a nemekhez kötődő sztereotípiáktól nehezen szabadulnak az emberek, és markáns szemléletváltás, illetve a fizetett apasági szabadság intézményének továbberősítése nélkül ez aligha küzdhető le. Hiába változtak meg alapvetően a nemi szerepek a munkahelyeken az elmúlt évtizedekben, a régi előítéletek még mindig fennállnak.
Az Exeteri Egyetemen kutató Thekla Morgenroth szerint például
a nőket már nem tekintik kevésbé alkalmasnak a munkahelyeken a férfiaknál, de még mindig hozzájuk társítják a gondoskodást és az ápolást, így az ezeket igénylő szerepek, mint például a gyermekgondozás, számukra tűnik testhezállóbbnak. A férfiakat viszont ügyesebbnek, határozottabbnak, versengőbbnek tartják a nőknél.
A szülők is gyakran hasonlóan gondolkodnak és ezek szerint cselekednek, azt hiszik, hogy az apa nem tudja majd olyan jól viselni a gyermek gondját, mint az anya, így eleve nem is számolnak az apa otthonmaradásával. Emellett a szülői szabadságra vonuló férfiak még mindig gyengének, és a munkájuk iránt kevésbé elkötelezettnek tűnhetnek a főnökeik szemében, és ennek következtében tarthatnak attól, hogy a munkahelyi pozíciójuk gyengülni fog.
Az apasági szabadság kihasználatlansága sokszor a megfelelő ismeretek hiányából adódik, a szülők egyszerűen nincsenek tisztában az őket megillető lehetőségekkel. A Birminghami Egyetem előadója, Sarah Forbes szerint a cégeknél ezért az otthonmaradó apák történeteinek bemutatásaival kellene népszerűsíteni a lehetőséget.
Ugyanakkor nehéz kérdés, hogy a feladatra ki lehet igazán alkalmas, hiszen a munkahelyeken többnyire a legkeményebben dolgozók, többnyire a menedzserek szolgálnak példaképül, ők azonban még szabadságra is csak ritkán mennek. Morgenroth viszont azt mondta a BBC-nek, hogy
amíg nincsenek az apasági szabadságról visszatért vezetők egy cégnél, addig az alkalmazottak még a kellő információk birtokában is retorzióktól fognak tartani, amennyiben kihasználnák a lehetőségeket.
A járvány miatt bizonytalanná vált gazdasági helyzetben ezek a félelmek még jobban megerősödtek, egy május végi amerikai felmérésben a megkérdezett apák kétharmada arról számolt be, hogy
a munkahelyükön méltányolták, ha csak minimális ideig maradtak otthon a gyermekük születését követően.
A pandémia ráadásul a fentebb már említett nemi sztereotípiákat is megerősítette, ami most szintén kedvezőtlenül hat az apákra.
Mindez azért nagyon kár, mert a témával foglalkozó kutatók szerint egyértelmű, hogy az apasági szabadságnak számos előnyös következménye lenne, és ezek így csak nagyon korlátozottan érvényesülhetnek. Az apák otthonmaradása hozzájárulhat a nemek közötti fizetéskülönbségek csökkenéséhez, az apa és a gyermek közötti kapcsolat elmélyítéséhez, illetve a válás kockázatának csökkentéséhez.
Szerencsére egyre több a jó gyakorlat is világszerte, Svédországban például nem érvényesül a fent említett trend, mert ott
a támogató állami szabályozásnak köszönhetően az arra jogosult apák döntő többsége ma már él az otthonmaradás lehetőségével a gyermeke megszületése után.
