Még ha látna is fantáziát valaki nálunk egy beruházásban, érdemes megkockáztatnia, hogy egy reggel arra ébred, éppen az ő pénzét teszi fel az állam a kaszinóban?
(A szerző független pénzügyi szakértő. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
A Központi Statisztikai Hivatal június 3-án publikálta a részletes, 2025 első negyedévére vonatkozó adatait a magyar gazdasági növekedésről. A közölt számok megegyeztek a korábbi becslésekkel, a magyar gazdaságnak nem sikerült növekednie, negyedév per negyedév alapon 0,2 százalékkal csökkent a teljesítménye. A repülőrajt idén így sikerült, előfordul, hogy az ember otthon hagyja a slusszkulcsot. Ezzel nemhogy nem teljesült az elvárt 3-6 százalékos növekedés, de konkrétan az egész EU-ban az egyik legrosszabbul teljesítő gazdaság a magyar lett.
Az adatok részletesebb vizsgálata megerősítette a már korábban is erősen gyanított folyamatokat. Ami lényegesen rontotta a hazai folyamatokat, az az export rossz, és a beruházások botrányosan gyenge teljesítménye. Az export gyengesége részben külső tényező, hiszen az európai autó- és akkumlátoripar gyengélkedése valóban kívül esik a magyar kormány hatáskörén, itt maximum azt lehet jogosan felvetni, hogy az idei költségvetés tavaly novemberi elfogadásakor várt 3,4 százalékos gazdasági növekedés tervezésekor melyik lelkes munkatárs gondolhatta komolyan, hogy az akkor már megválasztott új-régi amerikai elnök hatására ezek a szektorok jól (jobban) fognak teljesíteni.
Az igazság kedvéért annyit tegyünk hozzá, hogy a tavalyi költségvetés elfogadása még a volt pénzügyminiszterhez tartozott, aki jelenleg éppen az MNB elnökenként funkcionál. Az európai autóipar szenvedése sem most kezdődött, gyakorlatilag történelmi átalakuláson megy keresztül a szektor, és momentán nem tűnik túlságosan versenyképesnek az európai autóipar. Ráadásul a tarifaháború egyelőre holtponton van, és ha az EU adott esetben nagy(obb) vámot kap a nyakába, akkor az még rendesen beüthet az eddig is rossz bőrben lévő magyar exportnak, hiszen nagyjából 10 százalékos kitettsége van a magyar exportnak az USA felé.
A másik, a GDP-t nagyon erősen lefelé húzó tétel a beruházások drámai csökkenése volt, év per alapon 10.2 százalékos volt a visszaesés mértéke, és a legrémisztőbb, ha a historikus adatsorra néz az ember: zuhan, mint a kő.
Itt azért már felmerül a kormány felelőssége is, nem is kis mértékben.
Mutasson már valaki nekem olyan céget – amelyik nem kap zsilliárd forint állami támogatást, hanem csak a saját pénzét fekteti be – amelyik az elmúlt évek magyar gazdaságpolitikai vesszőfutása után úgy gondolná, hogy akár zöldmezős beruházóként, akár csak továbbfejlesztő beruházóként megjelenne Magyarországon.
Először bevezették a szektorális különadókat, többszöri ígéret ellenére sem vezették ki őket. Éves szinten közel 1000 milliárd forint megy az államkasszába csak ebből a tételből. Bevezették a kiskereskedelmi adót, a plusz 4,5 százalékos terhelés miatt gyakorlatilag 27+4,5=31,5 százalékos áfát fizetnek a vásárlók a boltokban. Bevezették először a hatósági árakat pár alapvető élelmiszerre és az üzemanyagra. Ezeket addig tartották, amíg a döntéshozóknak leesett, hogy a kiskereskedelmi láncok szétterítik a többi termék árában a befagyasztott termékeken elért veszteséget, az üzemanyag esetében meg a legkeményebb szoci időket idéző sorok alakultak ki a kutaknál.
Miután elengedték az árakat, és végre kialakult volna egy normális piac, kiderült, hogy az a fránya élelmiszer-infláció csak nem akar letörni, hiába győzték le azt is, csak nem akart alábbhagyni az emelkedése az áraknak (ja, meg közben a forint 410-ig gyengült az euróval szemben). Megoldás? Árrésstop.
Éppen megszűnt a hatósági áras konstrukció, de a fránya piac büntiből kap egy árrésstopot az NGM-től. Első úttörőbecsületszavas ígéretük szerint május 31-ig, amit természetesen ismét nem tartottak be. Most éppen augusztus 31. az újabb dátum, de szinte biztosra veszem, hogy az árrésstop a jövő évi választásokig érvényben fog maradni.
Lehetne még tovább csűrni-csavarni, hogy ezeket a beruházásokat (is) érintő változásokat ráadásul egyeztetések nélkül, egy esti Magyar Közlönyben lehozva léptetik életbe, inkább képzeljük magunkat a beruházó helyébe. Még ha látna is fantáziát egy beruházásban, érdemes megkockáztatnia, hogy egy reggel arra ébred, éppen az ő pénzét teszi fel az állam a kaszinóban? Akkor már inkább elmegy saját maga játszani, lehet még jól is fogja érezni magát.
Ami a magyar GDP-t még úgy ahogy tartotta, az a lakossági fogyasztás – egyébként mindenki által várt – bővülése volt. Ez nem volt látványos, de a 4 százalék feletti érték éppen arra az időszakra esett, amikor az állam kifizetett 1700 milliárd forint kamatot a lakossági állampapírokra (a már unalomig lerágott PMÁK történet), ebből sikerült összehozni a fogyasztás bővülését. A beharangozott reálbér-növekedés üteme pedig erősen csökkenni látszik: az év elejei kétszámjegyű értékek az elmúlt két hónapban már csak 3,7 százalékot tettek ki. Bár még az év felénél se tartunk, a munkaadók a tavalyi hároméves bérmegállodást már most szeretnék újratárgyalni.
Ha nincs gazdasági növekedés, akkor nincs bérnövekedés sem.
Nincs miből. Olyan, hogy hatékonyságnövekedés, versenyképesség-növekedés lassan nem létező kifejezések a magyar gazdaságban.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy megpróbáljunk valami előrejelzést adni a teljes évre. A kormány eredetileg azzal számolt, hogy az idénre tervezett 3,4 százalékos növekedés két lassabb negyedév után az év második felében gyorsul majd be. Kicsit essünk vissza a realitások talajára és tegyük fel a kérdést: mitől gyorsulna be az év második felében?
Jelenleg vannak olyan külsős ismeretlenek, amelyek nagymértékben befolyásolhatják az eredményt, ezeket nem lehet kikerülni.
- Trump & Co vámháborúja nem múlt el, sőt még el se kezdődött. Az idei második félév legnagyobb kérdése, hogy milyen mértékben kell majd az EU-nak a zsebébe nyúlnia, és ez mennyire veti vissza az európai gazdaságot.
- A háború nem fog véget érni, és nem az ukránok miatt. Az oroszok csak az időt húzzák, partnerre leltek Trump személyében, akit nagyon ügyesen hülyítenek immáron fél éve. Az exporttól tehát nagy növekedést várni nem szabad, a beruházások volumene talán már nem fog olyan mértékben zuhanni, mint eddig, de óriási fordulatot a fentebb említett okok miatt én nem várnék. A lakossági fogyasztás a tavalyi bázisokhoz képest magasabb lesz, de egyszerűen a valóság az, hogy az emberek rendelkezésre álló jövedelme nem nő olyan ütemben, ahogy azt tervezték, ergo fogyasztásnövekedést sem lehet elvárni tőlük. Csak érdekességképpen: mindenki tippelt, hogy vajon a nagy kamatfizetések után mennyivel fog csökkenni a lakossági állampapírállomány. Nem csökkent. Az emberek még mindig jelentős mértékben megtakarítanak és nem fogyasztanak.
Van két tétel, ami még erősen beleszólhat a gazdasági növekedésbe. Az egyik a minden évben sötét ló szerepét betöltő agrárium teljesítménye. Tavaly a rendkívüli aszály miatt rossz volt a termés, idén eddig relatív sok eső esett, főleg májusban, akár pozitív meglepetés is lehet. Bár kicsi a súlya a magyar GDP-ben a szektornak, plusz-mínusz 30-50 százalékos eltérések a bázisévhez képest gyakran előfordulnak ebben a szektorban.
A másik tétel a költségvetés. A közvéleménykutatások alapján
10 hónappal a választások előtt még soha nem állt ennyire rosszul a kormányzópárt támogatottsága, így szinte biztosra vehető a pénzszórás a lakosságnak.
Elvileg ez is segítheti a GDP növekedést, kérdés persze a tényleges mértéke a pénzszórásnak, illetve hogy mely társadalmi csoportoknál csapódnak le ezek a pénzek. Egy dologban nagyjából biztosak lehetünk: az EU-tól pénz nem fog jönni idén sem.
Két fontos dolgot szeretnék kihozni ezzel a magyar GDP történetből. Az egyik, hogy nem reális túlzottan bizakodónak lenni a magyar gazdasági növekedéssel kapcsolatban, ha nem romlanak jelentősen a nemzetközi konjunktúra kilátások, akkor az éves 1% már kimondottan jónak számítana. A másik, és talán sokkal fontosabb: miért kell álmodozni, és miért akkora baj az, ha egyszer végre reális növekedési pályával számolna a költségvetés? Évek óta megy az álomkergetés, a kanyarban előzés vágya, ahelyett, hogy végre hihető sarokszámokat fogadnának el.
Legrosszabb esetben magasabb lesz a gazdasági növekedés, és akkor lehet majd egymásnak osztogatni a plecsniket.
