Az intézkedés rövidtávú hatása mára kifulladt, de továbbra is olyan piactorzítást okoz, amelynek mellékhatásai senkinek sem jók.
Miért fogy el túl hamar az olcsóbb, sajátmárkás* Ezek a kiskereskedelmi üzletláncok márkái, jellemzően ezek a legolcsóbbak egy adott termékkategórián belül. Ezzel szemben állnak az élelmiszeripari vállalatok márkás, szinte mindig drágább termékei.
tej és tejtermék a boltokból? Könnyen lehet, hogy azért, mert az adott bolt az árrésstop szabályai miatt nem tarthat belőle megfelelően nagy készletet még akkor sem, ha előre tudja, hogy az adott napon a szokásosnál nagyobb kereslet várható. Más napokon viszont muszáj túlrendelnie magát akkor is, ha tudja, hogy a tejet nem lesz képes eladni, meg fog romlani, és ki kell önteni.
A kormány március 17-től kezdve (átmenetileg, de jelenleg már augusztus végéig meghosszabbítva) ismét szabályozói eszközökkel torzítja el az élelmiszerpiaci versenyt, és ennek olyan mellékhatásai is vannak, amelyek gyakorlatilag mindenkinek károsak a termelőktől kezdve a boltokon át a vásárlókig. Többek között ez olvasható ki a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hétfőn közzétett ágazati vizsgálatának (pdf) egyes megállapításaiból.
Az árrésstop ugyanis nemcsak azt írja elő, hogy a kijelölt termékek árrése nem lehet magasabb, mint 2025 januárjában, de legfeljebb 10 százalék, hanem van még két fontos eleme is:
- A sajátmárkás termékek aránya a választékon belül maximalizált, üzletekre lebontva a 2025. január-februári átlagos szinten.
- Emellett egy minimumkövetelmény is van, a terméket a 2024-es átlagos napi mennyiségben állandóan tartani kell.
Az árak egymáshoz viszonyított helyzetének megváltoztatása azonban értelemszerűen a keresletet is befolyásolja. A fogyasztók számára olcsóbbá váló márkás termékek iránt nőhet a kereslet, de a GVH szerint „megfontolandó annak a szabálynak az eltörlése”, hogy a kereskedő nem értékesíthet arányaiban többet a sajátmárkás termékből, mint az árrésstop előtt. Vannak ugyanis olyan napok, amikor egyes üzletekben mégis az olcsóbb sajátmárkás iránt nő meg nagyon a kereslet, de épp az ezt kereső szegényebb rétegek nem jutnak hozzá, mert a készletezés maximuma üzletre lebontva kötött.
Hiába nagy a kereslet, és hiába lenne eladható sajátmárkás tej a raktárban, azt nem lehet értékesíteni.
A mesterséges árváltoztatások miatt ugyanakkor egy termék iránt csökkenhet is a kereslet, csakhogy lehet, hogy a merev szabályok miatt ezeket továbbra is a tavalyi átlagos mennyiségben kell tartani – tehát azon a szinten, amikor még népszerűbbek voltak. A gyorsan romló tejtermékeknél ez tipikusan azt jelenti, hogy
előre láthatóan feleslegesen kell berendelni és kiszállítani, majd ki kell dobni ezeket.
Mivel a szabályok megszegése akár ötmillió forint bírsággal is járhat, a sajátmárkás termékekre vonatkozók megsértése pedig ezen belül 500 ezer és kétmillió forint között büntethető, a készletezési arányokkal nem érdemes túlzottan variálni.
A GVH egyébként megállapítja, hogy az árréskorlátozás elérte a célját, mert a termékek fogyasztói ára csökkent, és a hivatal is hozzáteszi, hogy „a termékek értékesítése pedig veszteségessé vált a kiskereskedők számára”.
A friss országos kiskereskedelmi adatok fényében az Országos Kereskedelmi Szövetség úgy véli, hogy az árrésstop forgalomélénktő hatása az áprilisi minimális felfutás után mára kimúlt, mert „az árrésstopos termékek fogyasztása árrugalmatlan* Vagyis a megvásárolt/elfogyasztott mennyiséget legfeljebb csak kis mértékben befolyásolja, hogy mennyibe kerül az adott termék.
, ezen kívül nem tárolhatók sokáig, így a nagybevásárlásokat szükségszerűen a kereslet visszafogása követi”.
Májusban a (nemcsak élelmiszeripari, hanem összesített) kiskereskedelmi forgalom volumene mindössze 2,1 százalékkal nőtt éves szinten, áprilishoz képest pedig 1,3 százalékkal csökkent.
A GVH jelentése sok más mellett ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a tejtermékeknél mennyire komolyan kell venni ma már mindent, ami a sajátmárkás gyártást és értékesítést érinti. Az alábbi grafikonon az látszik, hogy a nagy tejipari feldolgozó vállalatok által volumenben (vagyis nem értékben, hanem mennyiségben) eladott termékek hány százaléka volt sajátmárkás.
A hivatal egyébként elsősorban azért készített ágazati gyorsfelmérését, hogy kiderítse, miért volt 2024 októbere után uniós rekorder a magyar tejtermékdrágulás. Nem meglepő módon az eredmények szerint elsősorban a takarmány-áremelkedés hatása vonult végig a szektor ellátási láncán. Ez olyan külső tényező, amellyel nem csak a magyar ipar küzdött meg, ám ezt nálunk még egy sor belső tényező, köztük néhány igen rossz ütemben érkező állami intézkedés is súlyosbította.
- 2023 júliusában vezették be a kiterjesztett gyártói felelősség díját (EPR), amely nagyobb, esetenként tízszeres teher, mint a korábbi környezetvédelmi termékdíj volt, és hogy ennek adott esetben mekkora volt a jelentősége, arra a GVH is hoz egy példát: „Az egyik hazai feldolgozó vállalkozás úgy nyilatkozott, hogy az EPR díj meghaladta a vállalat előző évi teljes üzemi eredményét”.
- Ugyanebben az időszakban emelkedtek jelentősen a víz- és csatornadíjak, és bár ez árbevétel-arányosan nem jelentett igazán nagy tehernövekedést az ágazatnak, mégiscsak hozzátett az elszálló költségekhez.
- 2025 januárjára a villamos energia ára 46 százalékkal, a földgáz ára pedig több mint háromszorosára nőtt a 2022. januári szinthez képest. Az egyik feldolgozó becslése szerint az energiaköltségek növekedése mintegy 5 százalékos önköltség-emelkedést eredményezett.
- Az EPR díj bevezetése és a forint gyengülése miatt ekkoriban szálltak el a csomagolóanyag-árak, a munkaerőhiány miatt pedig emelni kellett a béreket.
2025-re újra elérte azt a csúcsot, ahol a 2022-es nagy inflációs felfutásban volt, és azon a szinten megrekedt.
Ez azt jelenti, hogy a tejipari feldolgozó üzemek messze legfontosabb alapanyaga, a nyerstej végső soron az inflációs csúcs szintjén állandósult. A GVH ugyanakkor azt találta, hogy 2024-ben az emelkedő költségek jórészt együtt mozogtak az átadási árakkal, ami arra utal, hogy az ellátási láncnak ez a középső része még többé-kevésbé át tudta hárítani a magasabb költségeket.
A kormány így végső soron elsősorban nem a feldolgozókkal, hanem a kiskereskedelmi árrésstopon keresztül az évi egymilliárd forint feletti forgalmú boltokkal próbálja most lenyeletni a piaci folyamatok hatását. Csakhogy a jelentésből az is kiderül, hogy a magyar tulajdonú franchise hálózatok (CBA, Coop, Real és hasonló láncok) és a kisboltok is tele vannak panasszal.
Érdemes megnézni, hogyan foglalja mindezt össze a GVH:
„…több adatszolgáltató kiskereskedő is kiemelte, hogy a szabályozás közvetetten a nagyobb, jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező élelmiszeripari vállalatok, valamint a külföldi hátterű diszkontláncok piaci előretöréséhez járulhat hozzá, miközben a hazai kis- és középvállalkozásokat versenyhátrányba hozza, illetve a fogyasztói árak emelkedését korábban érdemben csökkentő kereskedői alkuerőt is rontja,
ami pedig a fogyasztói árak emelkedését eredményezheti hosszú távon.”
