Kilenc hónapja az élre várták a magyar gazdaságot, miért néz ki most mégis az utolsó hely?

Tavaly még nemcsak a kormány, hanem az elemzők többsége is 3 százalék körüli növekedést várt idénre. Aztán jött a Trump-tornádó, és beindult a negatív spirál.

2025-ben olyan dolgok történnek majd Magyarországon, amik eddig még sose. Fantasztikus lesz!” - ezt posztolta Orbán Viktor tavaly november közepén Facebookra. Decemberben a költségvetésről beszélve azt mondta, azt vállalták, hogy 2025-ben fantasztikus éve lesz a magyar gazdaságnak. A fantasztikus év viszont csak pár hónapig volt visszatérő eleme a miniszterelnök nyilatkozatainak. Február közepén ezzel kapcsolatban így fogalmazott:

a fantasztikus szót nem használom, mert azzal megnyitok egy vitát, hogy csak jó lesz-e vagy fantasztikus is, de ez egy erős év lesz, maradjunk ennyiben!

A fantasztikus évnek” közben erős kihívója is akadt Orbán idei gazdasági kilátásokkal kapcsolatos megszólalásaiban. A miniszterelnök karácsony előtt pár nappal a szokásos rádiós interjújában arról beszélt, hogy a siker kulcsa a gazdaságban az, hogy repülőrajtot kell venni januárban”, január végén pedig meg is állapította, hogy itt a repülőrajt, miután bejelentette, hogy az állampapírok után 1700 milliárd forint kamatot fizetnek ki a magyar lakosságnak. 

A makrogazdasági adatok alapján ugyanakkor Orbán túl hamar hirdetett győzelmet: a magyar gazdaság teljesítménye január és március között - a várakozásokat jelentősen alulmúlva - éves alapon 0,4 százalékkal visszaesett, azóta pedig alig érkeznek olyan hírek, amelyeket bizakodásra adhatnának okot.

Az ipar teljesítménye például a legfrissebb adatok szerint májusban az áprilisi átmeneti javulás után visszaesett az év elején tapasztalt, rendkívül alacsony szint közelébe. A kiskereskedelmi forgalom habár növöget, de egyáltalán nem abban a tempóban, ahogy azt például az „óvatossági motívum” eltűnését váró Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter várta volna korábban. (Májusban például éppen 1,3 százalékkal csökkent áprilishoz képest, éves alapú 2,1 százalékos növekedés mellett.)

Túlságosan jó második negyedévre mindezek alapján nem is lehet számítani: a Magyar Nemzeti Bank június végi Inflációs jelentése szerint például csak mérsékelt gazdasági teljesítményre lehet számítani, és a bővülés csak a harmadik negyedévben térhet vissza. Arra a kérdésre, hogy hogy áll a repülőrajt, június végén a miniszterelnök a 444-nek azt mondta,

hosszú a kifutópálya, 10 millióan vagyunk a gépen, kis türelmet, menni fog.

Nem csak a kormány volt túl optimista

Valójában persze a kormány már hónapokkal ezelőtt elismerte, hogy túl optimisták voltak a várakozásai. A 2025-re vonatkozó 3,4 százalékos növekedési előrejelzést - amivel a költségvetést is tervezték -, Nagy Márton március végi bejelentése alapján 2,5 százalékra módosították. Ezek alapján nagy a valószínűsége, hogy - ahogy az korábbi gyűjtésünk alapján is látszik - az előző négy évhez hasonlóan idén is nagyon messze legyen a valódi növekedés ahhoz képest, amit a kormány az előző évben előrejelzett.

Az idei évvel kapcsolatban viszont azt is érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a kormány volt túl optimista, hanem a piaci és intézményi előrejelzések egy jelentős része is. A különbség inkább a túlzott optimizmus mértékében és abban volt, hogy az egyes előrejelzéseket milyen gyorsan merték korrigálni. Tavaly szeptember végén a magyar állami és nemzetközi intézmények, kutatóintézetek és agytrösztök 2025-re vonatkozó előrejelzésének átlaga 3,5 százalék volt, tehát az elemzői konszenzus a kormányhoz hasonlóan 3 százalék feletti növekedésre számított 2025-re vonatkozóan (a Portfolio október végi - piaci - elemzői konszenzusa pedig 3 százalékos volt).

 
Ehhez képest idén júliusra a G7 által összesített előrejelzések átlaga 1,3 százalékra csökkent (és még alacsonyabb is lenne valószínűleg, ha a Makronóm Intézet január óta tett volna közzé frissebb előrejelzést). Az első negyedévre vonatkozó gyenge növekedési adat közzététele után április végén a Portfolio is 1 százalék körüli elemzői konszenzusról számolt be. A fenti előrejelzésekről még azt érdemes megjegyezni, hogy alapjáraton még mindig érvényesülni látszik az az összefüggés, hogy minél frissebb egy előrejelzés, annál kevésbé optimista.

Ez már tavaly novemberben is így volt, amikor a frissebb és pesszimistább előrejelzések még 2 százalékhoz közelítettek. Utóbbiak most már kifejezetten optimistának számítanának: az ING Bank és a Raiffeisen Bank július elején például 1 százalékos növekedést várt 2025-re, a Magyar Nemzeti Bank június végi friss előrejelzése 0,8, a bécsi Nemzetközi Gazdaság-összehasonlító Intézeté pedig csak 0,7 százalékos növekedéssel számol itthon idén.

Miért maradt el a repülőrajt?

Mi az oka annak, hogy ennyivel rosszabbul alakult a magyar gazdaság teljesítménye a várakozásokhoz képest? Virovácz Péter, az ING vezető elemzője szerint a 3 százalék körüli növekedési ütem egy olyan teljesítmény, amelyről úgy tűnt az elmúlt években, hogy sokkok nélkül képes lenne rá a magyar gazdaság. Ezekben az években azonban mindig voltak olyan nem várt események, amelyek miatt ez nem teljesült, és szerinte idén is emiatt lesz jóval alacsonyabb a magyar gazdaság teljesítménye annál, mint amire a kormány és a piaci, intézményi elemzők is számítottak. (Az ING tavaly októberben még 3,6, decemberben 2, a legfrissebb, júliusi előrejelzésében viszont már csak 1 százalékos növekedésre számított 2025 egészére vonatkozóan.)

Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője szerint ugyan a független elemzők többsége már tavaly év végén pesszimistább volt a kormány vagy a jegybank előrejelzéseinél (a CIB december elején 2 százalékos növekedést várt, a kormány 3,4, az MNB pedig 2,6-3,6 százalék közti növekedést), de az is igaz, hogy mára a független előrejelzések is nagyon optimistának bizonyultak. A CIB előrejelzését két terület, az ipar és a beruházások vártnál rosszabb alakulása miatt kellett jelentősebben módosítani. Fél éve még mindkét területen 3 százalékos növekedésre számítottak, most viszont az ipar esetében közel 3, a beruházások esetében pedig több mint 5 százalékos zsugorodást várnak.

A romló növekedési képben komoly szerepe van a rosszabb külső keresleti környezetnek, ami részben a vámháború következménye

- írta Trippon, megjegyezve, hogy itt az alapfeltétezésük nem volt helyes, mert arra számítottak, hogy a Trump-adminisztráció a kínai termékekre jelentősebb vámot vet majd ki, míg az európai importra kivetett vámok csak visszafogottabb mértékben nőnek, mivel a cél Kína elszigetelése, miközben az USA a régi szövetségeseivel a jó kapcsolatok fenntartására törekszik majd.

Trippon azt is kiemelte, hogy a beruházásoknál feltételezték, hogy az elmúlt körülbelül 2,5 évben akkora volt a visszaesés, hogy már stabilizációnak kellett volna következnie, mégis folytatódott a mélyrepülés. „A vártnál gyengébb és sokkal bizonytalanabb keresleti környezetben nincs beruházás még akkor sem, ha finanszírozási forrás lenne rá. Ez egyébként sokkal szomorúbb, mint hogy az ipar és az export gyengén muzsikál, mert a beruházások elmaradása középtávon ássa alá a növekedési lehetőségeinket” - írta erről.

Virovácz szerint is kiemelt szerepe volt Trump vámjainak abban, hogy az előrejelzéseket lefelé kellett módosítani, szerinte ez volt az első dominó az események sorozatában, ami miatt jóval gyengébb lesz a gazdasági teljesítmény itthon és máshol is.

A vámháború negatív spirált indított be. Beruházások maradtak el miatta, és részben ez, részben pedig az azóta is fennmaradó bizonytalanság akadályozta meg a fordulatot

- mondta, hozzátéve hogy számos gazdaságban, köztük a magyarban is arra lehetett számítani, hogy határozottabban beindul a lakossági fogyasztás.

A bizonytalanság miatt viszont tartósabban is magasan maradt a megtakarítási ráta, ami az ipari termékek keresletére is negatív hatással volt. Itthon mindezt még a várakozásokhoz képest magasabbra ugró infláció is tetézte. Végeredményben ezek miatt pedig a költségvetési mozgástér is szűkült, és a kiadások visszavágása is hozzátett a keresletcsökkenéshez. A fogyasztási termékek globális kereslethiánya az ipari termelésre is visszahatott, és emiatt most már úgy néz ki, hogy az elmúlt évek nagyberuházásai (például BMW és CATL) idén már szinte alig tesznek majd hozzá a hazai növekedéshez.

Regionálisan is visszacsúsztunk

A vártnál gyengébb növekedés várható hatása, hogy a régióban is folytatódik az ország relatív fejlettségének lemaradása. Mindez azért is érdekes, mert tavaly ősszel még nemcsak úgy nézett ki, hogy magához képest nyújt majd erős teljesítményt a magyar gazdaság 2025-ben, hanem más régiós országokhoz képest is.

Ahogy erről akkoriban írtunk, az előrejelzések alapján Orbán Viktor kijelentése, miszerint akkor lesz elégedett, ha uniós szinten első helyen végez a magyar növekedési teljesítmény, nem volt teljesen megalapozatlan, ugyanis ebben az időszakban regionálisan és uniós szinten is a legerősebbek közé várták a 2025-ös magyar GDP-növekedést. Ehhez képest az Európai Bizottság tavaszi előrejelzésében csak öt országban vár gyengébb teljesítményt idén, mint Magyarországon, és a tavaly ősszel harmadik legerősebbnek várt magyar növekedés a frissebb (általunk összegyűjtött és átlagolt) előrejelzések szerint a leggyengébb lesz a régióban.

 
Az ábra alapján az is látszik, hogy habár a régióban Magyarországon kívül Csehország és Szlovákia volt a leginkább kitett Trump vámjainak, mégsem ezeknek az országnak a növekedési kilátásai romlottak a legnagyobb mértékben, hanem Romániáé (Magyarország mellett). A román növekedési előrejelzések átlaga 1,9, a magyaroké 2 százalékponttal csökkentek a tavaly szeptemberben és idén júliusban legfrissebben elérhető előrejelzések alapján. (Ehhez négy nemzetközi intézmény, a Nemzetközi Valutalap, az Európai Bizottság, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és az OECD előrejelzéseit átlagoltuk.)

Virovácz az ING átfogóbb kutatása alapján megjegyezte, hogy mindezt legnagyobb részben nem az magyarázta, hogy ez a két ország érezte volna meg leginkább a kereskedelmi háborús bizonytalanság hatásait. „A magyar és a román gazdaságban közös, hogy nagyon erősen függ a költségvetés a fogyasztáshoz kapcsolódó bevételektől, és emiatt kevésbé is tudnak élénkíteni más régiós országokhoz képest. Leginkább a gazdaságpolitikai bizonytalanság járul hozzá ezeknek az országoknak a gyengébb teljesítményéhez, ez limitálja a fogyasztást és veti vissza a beruházásokat” - mondta erről az ING vezető elemzője.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!