Az ellenzéknek fékeznie kellene a gazdasági csodavárást

(A szerző a GKI Gazdaságkutató korábbi vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A jelek szerint a miniszterelnök úgy érzi, hogy kormányának már fölösleges bajlódnia a jövő évi választások utáni folyamatokkal, az kidobott pénz és idő. Ugyanúgy, ahogyan gúnyosan a Pride szervezőinek javasolta. Minden erőforrását arra koncentrálja, hogy megnyerje a választásokat. Hogy ennek mi az ára, hogy a választások után mi történik, azon ráér később gondolkodni. Vagy ez már nem is az ő gondja lesz. Igazából persze ez nem új felismerés, a 2022-es választások előtti költekezés láttán is nyilvánvaló volt, hogy meglesz annak a böjtje. Sőt, a napjainkig tartó, szinte folyamatos recesszió még markánsabb is lett az akkori félelmeknél.

Egy felelős kormány célja az egyensúlyőrző növekedés, amibe azért a világon mindenhol belefér némi választások előtti lazítás. Csakhogy a magyar gazdaság jelenleg nem ilyen pályán halad, sőt növekedés helyett stagnálás, recesszió, az egyensúlyi mutatók romlása tapasztalható, miközben a választási költekezés még csak főleg bejelentések formájában kezdődött el. Bár a mindenki által vártnál lassúbb növekedés részben a rossz világgazdasági helyzetnek, például a vámháborúnak a következménye, a kedvezőtlen hazai folyamatok nem kis részben a három-négy évvel ezelőtti „utánam a vízözön” választási gazdaságpolitikának, majd az ezzel való szembenézés elmaradásának a következményei.

Emellett hasonlóan káros hatása van a NER immár másfél évtizedes gazdasági modellje jellegzetességeinek. Így az állam túlterjeszkedésének – a piaci verseny szűk körre korlátozásának – és az állam voluntarista módon túlhajtott fejlesztési döntéseinek (Magyarország legyen akkumulátorgyártó nagyhatalom), amelyet csak fokozott az autóipari válság. Ilyen helyzetben – mivel a közhangulat a kormánypártok szempontjából egyre negatívabb – nagy a csábítás egy szélsőséges választási gazdaságpolitika alkalmazására, ami óriási veszélyeket rejt magában.

Kedvezőtlen helyzet

A jelenlegi gazdasági helyzet – mint látni fogjuk – rossz. Mind a GDP, mind a fogyasztás, mind az infláció, mind az államháztartási hiány, mind az államadósság kedvezőtlen, miközben a gazdaság dinamizálására nincs elég forrás. Marad tehát a jövő felélése.

A GDP 2023-24-ben érezhetően rosszabbul alakult az EU átlagánál. A GDP 2025 első negyedévében 0,4 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, és 0,2 százalékkal az előző negyedévitől, miközben az EU szinte egészében növekedés volt. Az előző negyedévhez képest az EU-ban Magyarországon kívül csak Portugáliában esett a GDP.

Az idei első negyedévben a háztartások fogyasztása 3,5 százalékkal emelkedett, de a beruházások több mint 10 százalékkal csökkentek az egy évvel korábbihoz képest. Az előző negyedévhez képest az elmúlt 11 negyedévből hétben csökkent a GDP, tízben a beruházás és háromban a lakossági fogyasztás. Bár a kormányzat láthatóan mindenekelőtt a fogyasztás stabilizálását, illetve növelését tartja szem előtt, a GKI fogyasztói bizalmi indexe júniusban másfél éves mélypontjára csúszott. A kormányzat számára választási szempontból aggasztó lehet az is, hogy három évvel ezelőtt a fogyasztói bizalmi index a mostaninál mintegy 20 ponttal magasabban állt, ami nyilvánvalóan kihat a kormánypártok népszerűségére.

Az eddigi második negyedévi adatok szerint az első negyedévhez képest nem lehet érdemi növekedésre számítani, sőt az aszály miatt visszaesés sem zárható ki.

A tavaly év végén elfogadott idei költségvetés 3,4 százalékos növekedéssel számolt, azóta ezt a kormány 2,5 százalékra csökkentette, de az MNB júniusi előrejelzése már csak 0,8 százalék, és más prognózisok is ehhez közeliek. A beruházások esetében a kormány az idei költségvetésben tervezett 5 százalékos növekedést 2,3 százalékra csökkentette, de az MNB friss előrejelzése már előjelében is eltérő: -5,5 százalék. A háztartások vásárolt fogyasztása esetében az eltérés kisebb, az eredetileg tervezett 4,4 százalékot 4,1 százalékra mérsékelték, a jegybank friss előrejelzése 3,9 százalék.

A fogyasztás kedvező – bár az előirányzottnál kisebb – alakulása nyilvánvalóan a reálkeresetek viszonylag gyors (az első öt hónapban 4 százalékos) emelkedésének köszönhető. A probléma itt az, hogy ez nyilvánvalóan nincs összhangban a gazdaság visszaesésével. A fogyasztás tervezettől való némi elmaradása nem az alacsonyabb bérkiáramlás következménye: az a tervezett évi 8,7 százalékkal szemben az első öt hónapban még gyorsabb is, 8,9 százalék volt. Az okok a magasabb áremelkedési ütemben, a bizonytalanság miatt erős megtakarítási törekvésben és a nagy jövedelmi különbségekben keresendők. (A magas jövedelműek nem annyira fogyasztásukat, mint megtakarításaikat növelik).

Az infláció a 2025-re tervezett – így az év eleji nyugdíjemelésnél is alkalmazott – 3,2 százaléknál sokkal magasabb lesz. Az első félévben 4,8 százalék volt, júniusban a harmadik legmagasabb lehetett az EU-ban. Már a kormány prognózisa is 4,5 százalék, az MNB-é pedig 4,7 százalék, ami Románia után a legmagasabb lenne az EU-ban.

Szűk mozgástér

Az idei költségvetés 3,7 százalékos GDP-arányos hiányt irányoz elő, de a Nemzetgazdasági Minisztérium ezt már 4,1 százalékra módosította. A pénzforgalmi hiány 2025 első félévében már meghaladta az éves előirányzat kétharmadát. Az Államadósság Kezelő Központ által júniusban - nyilván a kormányzat várakozásával összhangban - megemelt, de feltehetőleg még mindig túl optimista finanszírozási tervéhez viszonyítva „csak” 58 százaléknál tartunk.

Bár a kormányzat joggal hivatkozik arra, hogy a 13. havi nyugdíj és a kamatfizetések nagyobb része az első félévet terheli, valójában nagyon sok, a költségvetésben nem szereplő tétel jelentkezik a második félévben. Ilyen például a tervezettnél magasabb infláció miatti nyugdíjkorrekció, a nyugdíjasok élelmiszerutalványa, az anyák, a gyes és a csed szja-mentességének idei évet érintő része, az új kormánytisztviselői béremelések, a Demján Sándor program keretösszegének megemelése, az első lakást vásárlóknak nyújtható 3 százalékos kedvezményes hitel támogatása.

Ráadásul az EU-transzferekből az első öt hónapban csak az éves előirányzat 7,5 százaléka folyt be, és a magyar kormány makacssága miatt ebben a második félévben sem várható fordulat. Mindez különböző becslések szerint a GDP 5 százaléka közelébe emelheti a deficitet, vagyis a tavalyi 4,9 százalékhoz képest nem vagy alig lenne csökkenés. Sőt – különösen további kiadásnövelés esetén – emelkedés is elképzelhető.

A 2025. évi költségvetés a GDP-arányos év végi államadósság 72,6 százalékra csökkentését tartalmazza a 2024. végi 73,5 százalékról. 2025 első negyedévének végén a GDP-arányos bruttó államadósság már 75,5 százalék volt, vagyis 2 százalékponttal nagyobb a 2024. végi értéknél (igaz, 0,1 százalékponttal kisebb az egy évvel korábbinál). A magas költségvetési hiány és a gyenge növekedés valószínűtlenné teszi a tervezett államadósság elérését, bár technikai trükkökkel – például a tartalékok átmeneti felhasználásával, majd a következő év elején gyors devizahitel-felvétellel, miként ez tavaly is történt – szebbé tehető a statisztika. Ha idén valóban emelkedne a GDP-arányos államadósság, akkor az idei már a harmadik év lenne, amikor nem csökken az adósságráta, és a második, amikor emelkedik.

E tendencia már cselekvésre késztetheti a hitelminősítőket, amelyek egyelőre beérték a választási költekezés veszélyére való mind határozottabb figyelmeztetéssel.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy bár a kormány a devizában való eladósodás felső határát többszöri emelés után legutóbb 30 százalékban határozta meg, az MNB prognózisa 2025 végére ennél kissé magasabb arányt valószínűsít. Mindez a hitelminősítők részéről a kilátások rontásával fenyeget. Ennek lehetséges következményeit jelzi, hogy egy világbanki tanulmány szerint, ha egy ország két nagy hitelminősítőnél is bóvliba kerül – ez Magyarország esetében egyelőre inkább csak egynél fenyeget –, akkor átlagosan 200 bázisponttal emelkednek a rövid állampapír-hozamai.

A kormányzatnak tehát költségvetési oldalról szűk a mozgástere a gazdaság mozgásba hozatalára. Ráadásul további akadály, hogy még a költségvetési szempontnál is fontosabbak a hatalmi szempontok. Ez az oka, hogy Magyarország nem tesz eleget az EU-transzferek lehívásához szükséges feltételeknek, így az igazságügyi és antikorrupciós követelményeknek, és hogy az úgynevezett szupermérföldkövekből még egy sem teljesült. Ráadásul a kormány nem hajtja végre az Európai Bíróságnak a migráció magyarországi kezelésével kapcsolatos ítéletet, ami naponta emelkedő büntetést – pótlólagos forrásvesztést – jelent. Ez nyilvánvalóan rontja a költségvetés helyzetét, illetve csökkenti a növekedésre fordítható kiadásokat.

A jövőt terhelő keresletélénkítés

A kormány a rendelkezésére álló forrásokat a lakosság hangulatát javító intézkedésekre igyekszik fordítani, ezért a beruházásokon próbál takarékoskodni. A költségvetési szervek beruházásai 2025 első negyedévében – 2024 egészéhez hasonlóan – több mint negyedével csökkentek. De a megmaradt beruházások is alá vannak rendelve a kormány sajátos, hatalmi-centralizációs szempontjainak, például a közismerten forráshiányos egészségügyben jut pénz a kórházak arcfelismerő kamerákkal való felszerelésére. Az állami beruházási döntések voluntarizmusát jelzi, hogy az Állami Számvevőszék megállapítása szerint az elmúlt években az egyedi kormánydöntésű beruházások esetében a környezetvédelmi és energetikai szempontok mérlegelésére csak a döntések után került sor, és gyakran hiányzott a munkaerőpiacra gyakorolt hatás vizsgálata.

Eközben változatlanul folyik a kormányzatnak kedves cégek helyzetbe hozása. Így a próbálkozás a magáncégek tevékenységének állami befolyásolás alá vonására, például a plázastop bővítése, a külföldi tulajdonszerzés állami elővásárlási joggal való (egyes hírek szerint csak átmeneti, netán egy konkrét cégre irányuló?) fenyegetése formájában, vagy a kriptodevizával való kereskedés betarthatatlan szabályokhoz kötése, kriminalizálása. Ezek nemhogy nem növelik, de kifejezetten rontják a Magyarország iránti befektetői bizalmat. Kívülről nem átlátható, de gyanakvásra okot adó célja van a nagy megrendelések előtt álló magyar hadiipari cégek kormányközeli 4iG részére történt, versenyeztetés nélküli privatizációjának is.

A választási gazdaságpolitika középpontjában most a lakossági fogyasztás és beruházás növelése áll, de oly módon, hogy az minél kevésbé igényeljen idei forrásokat. További béremelésekre viszont sem a recesszióval küzdő vállalkozási szférának, sem a költségvetési hiány által szorongatott államnak nincs pénze. Sőt, az állami cégek jelentős részénél a második félévtől a bérköltségek csökkentését rendelték el (bár a kormánytisztviselőknél azért érezhető béremelés lesz). A magánszférában pedig egyre több cég adja fel a létszám jobb időkre való megtartását. A költségvetésnek nincs pénze a vállalati béremelések adókedvezményekkel való támogatására.

Ugyanakkor a családok bőkezű – már említett – adókedvezménye főleg a következő évek költségvetését terheli. Hasonlóképpen hangzatos, keresletélénkítő, és a költségek nagy részét a jövőre terhelő a 3 százalékos kamatozású új lakáshitel. Ennek problémája, hogy – mint a keresletélénkítés általában – inflációs hatású. Nagyrészt a lakásvásárlás pénzügyi támogatása (és az építőipari verseny korlátozása) az oka annak, hogy míg 2010 óta az uniós ingatlanárak közel 58 százalékkal nőttek, Magyarországon 260 százalékos volt a dinamika. Emellett az új lakáshitel, miközben nem segíti a rendezett, de szerényebb jövedelmi viszonyok között élőket, nem zárja ki a jómódúak akár befektetési akcióit.

A kormány tehát népszerűségét keresletélénkítéssel, méghozzá minél inkább a jövő terhére végzett keresletélénkítéssel igyekszik növelni.

Elvileg lehetett volna más, az európai piacgazdasági modellnek megfelelő utat is választani, mely az EU-transzferekhez való hozzájutás mellett a magyar gazdaság versenyképességét is segítette volna. Ez azonban, mivel ellentétes lett volna a NER lényegével, valójában életszerűtlen feltételezés. Ezért inkább attól kell tartani, hogy ha a jelenleginél is bizonytalanabbá válik az Orbán-kormány számára a hatalom megtartása, további – a jövőt felélő, az egyensúlyt és ezen belül az eladósodottságot növelő – gátlástalan lépésekre és elígérkezésekre kerülhet sor. Ami aztán a 2026. évi választások után kemény kiigazító lépéseket kényszerít ki.

A Fidesznek ez nem lesz újdonság, 2022-ben már szembesült hasonlóval. A várható gazdasági szituációval – a politikairól most nem beszélve – a jelenlegi ellenzéknek is tisztában kell lennie. Ez bonyolultabb és rosszabb lesz annál, semhogy pusztán az EU-transzferek újraindulásával, a korrupció visszaszorításával, a nagy vagyonok megadóztatásával és a hiteles gazdaságpolitika tőkevonzó erejével kezelhető lenne.

Miközben a kialakult helyzetért, a várhatóan elkerülhetetlen megszorító lépésekért egy új kormány teljes joggal teheti majd felelőssé elődjét, ugyanez nem lesz elmondható a mai ellenzék betarthatatlannak bizonyuló, népszerű adócsökkentési vagy juttatási ígéreteiről. Az ellenzéknek fékezett csodavárásra, a reálisan várható gazdasági helyzet szakmai kezelésére, és az erre is felkészülő politikusi garnitúra kialakítására lenne szüksége.