Bár meglepő lenne, ha tényleg megvalósulna a júliusban bejelentett 3 milliárd eurós paksi mesterséges intelligencia adatközpont, a beruházást nem véletlenül karolta fel az egykori innovációs miniszter Palkovics László is. Tusványosi beszédében maga Orbán Viktor mondta, hogy Magyarországnak be kell kapcsolódni a versenybe a mesterséges intelligencia területén, ami elég erős jelzés arra, hogy a kormány valóban lépne ezen a területen.
A jelek, és a G7-hez eljutó információk alapján azonban úgy tűnik, hogy a kabinet itt is elsősorban „vasban” gondolkodik, így fennáll a veszélye, hogy ugyanabba a csapdába esik, mint az autó- és akkugyártás területén. Ráadásul a kormányzati szereplők egy olyan érvvel próbálnak beruházásokat csábítani az országba, ami aligha állja meg a helyét.
A miniszterelnök letelefonált
„Volt egy telefonhívás, amikor miniszterelnök úr megkért, hogy a hazai mesterséges intelligencia területét erősítsük meg”. Ezt Palkovics László mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos mondta július közepén az Economixnak adott interjújában, Orbán Viktor személyével is ráerősítve arra, mennyire fontos ez a szektor a kormányzat számára. Eltekintve attól, hogy mennyire tűnik átgondolt gazdaságpolitikának vagy akár ágazati stratégiának egy eleresztett kormányfői telefon, más jelek is utalnak arra, hogy egyelőre eléggé az elején jár ennek az útnak a kabinet.
A kormánybiztos ugyanebben az interjúban beszélt arról a 3 milliárd eurós beruházásról is, amelynek keretében egy magyar és egy német cég építene MI-adatközpontot Magyarországon. A projektről azonban első ránézésre látszott, hogy ezer sebből vérzik.
Ahogy július végi cikkünkben bemutattuk, a résztvevő magyar vállalatnak ez lenne az első érdemi beruházása, míg a német partnercégnek van ugyan ágazati tapasztalata, a több milliárd eurósra tervezett fejlesztés azonban messze meghaladja ennek a társaságnak a jelenlegi képességeit is.
Nem véletlen azonban, hogy Palkovics László így is felkarolta a projektet. Több forrásból is úgy hallottuk:
a kormányzat első körben úgy képzeli a bekapcsolódást az MI-világba, hogy hasonló adatközpont-beruházásokat próbál Magyarországra csábítani.
Palkovics állítólag több ilyen egyeztetést is folytatott az elmúlt hónapokban piaci szereplőkkel. Az ilyen megbeszéléseken pedig rendre előkerült egy elég furcsa érv a magyarországi helyszínválasztás mellett: a kormányzati narratíva szerint itthon kifejezetten kedvező az energiamix az ilyen létesítmények számára.
Zabálja az áramot
Nem véletlen, hogy épp villamosenergia-piaci érvekkel próbálják győzködni a potenciális beruházókat. Egy adatközpontnál ugyanis a legfontosabb költségtényező hagyományosan az áram ára. A berendezések is sokat fogyasztanak, ám ennél is energiaigényesebb a gépek hűtése. A tervezett paksi projektről például Palkovics azt állította, hogy körülbelül „100-120 megawatt” villamosenergiát fogyasztana, és a beruházást bejelentő közleményben is azt írták, hogy a központ „energiafogyasztása akár 96 megawatt is lehet”.
Ez valóban rengeteg: megawattban azt mérjük, hogy egy adott pillanatban mennyi az áramigény, de ha ez a szükséglet egy óráig fennállna, akkor ennyi idő alatt a központ annyi áramot zabálna, amennyit nagyjából ötven átlagos hazai háztartás egy teljes év alatt.
A hagyományos adatközpontoknál egyértelműen az áram adja a költségek legnagyobb részét,
a G7-nek nyilatkozó szakértők szerint azonban az MI-nél még némileg más a helyzet. Az általános chiphiány miatt ugyanis itt továbbra is nagyon nagy a chipek részesedése a teljes költségben. Az energiaár azonban így is meghatározó, idővel pedig – ha a chippiac rendeződik – még nagyobb lesz a jelentősége.
Ez az oka, hogy minden ilyen beruházásnál nagy hangsúlyt kap az energiaellátás. Elég gyakori, hogy a központok atomerőmű mellé települnek, megállapodást kötnek egy nukleáris létesítménnyel, vagy egyenesen kis méretű, moduláris atomerőművet gyártatnak külön az adatközpont számára. Nem véletlen a paksi helyszínválasztás sem: a beruházók itt is építenének az atomerőmű közelségére.
Napelemmel nem lehet
A nukleáris erőművek preferálása ugyanakkor már önmagában elég jól rámutat arra, hogy a kormányzat „remek magyar energiamixről” szóló érvelése elég gyenge lábakon áll. Bár Paks szerepe a hazai villamosenergia-ellátásban kiemelkedően fontos – a teljes magyar áramtermelés 40-45 százalékát adja – ám önmagában kevés a hazai igények kielégítéséhez, termelését lényegében teljes egészében felszívják a jelenlegi fogyasztók. Sőt, az ország összességében áramimportra szorul: a teljes felhasználás durván hatodát külföldről fedezzük.
Ám ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan jön be az áram az országba, egyre gyakrabban fordulnak elő olyan időszakok, amikor Magyarországon túltermelés van, és exportáljuk az itt megtermelt fölösleget. Ez jellemzően akkor fordul elő, amikor az egyre növekvő számú és kapacitású napelem termelése felpörög. Ahogy korábban írtunk róla, az idén júliusban előfordult, hogy a hazai ipari naperőművek már napi, sőt heti szinten is több villamosenergiát termeltek, mint amennyit a paksi blokkok. Ennek a jelentős részét pedig nem lehet itthon felhasználni, így megindul az áramlás a szomszédos országok felé.
Az esti órákban viszont a napelemek termelésének kiesésével ismét hiány alakul ki, ilyenkor a paksi áram minden cseppjét elfogyasztjuk, és még jelentős importra is szükségünk van. Magyarul napközben – különösen nyáron – túl sok az itthon termelt áramunk, este viszont túl kevés.
Az elmúlt években épp ez okozta a legtöbb fejfájást a hazai villamosenergiapiac szereplőinek. A termelés hullámzása erősen rányomta a bélyegét az árak alakulására is. Ahogy korábban már írtunk róla, az áramtőzsdén az elmúlt időszakban napon belül rendre akár négy-ötszörös árkülönbség is kialakul, hétvégente pedig többórás intervallumokban fixen nulla vagy negatív a másnapi órás áramár. A napon belüli ármozgások teljesen normálisak, de a napelemboom hatására ezek a kilengések látványosan megnőttek. Ez amellett, hogy nehéz helyzetbe sodorta a beruházókat, nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy az elmúlt években
Magyarországon uniós összevetésben is kifejezetten magas volt a villamosenergia ára a nem lakossági felhasználók számára.
A kialakult helyzetet alapvetően kétféleképpen lehet kezelni. Az egyik, hogy a termelést – pontosabban a hálózatba történő betáplálást – próbáljuk valahogyan egyenletesebbé tenni. Erre jó megoldás az akkumulátorok telepítése, ami meg is indult. A Nemzeti Energia- és Klímaterv szerint 2026-ig mintegy 600 megawatt összteljesítményben épülnek ki energiatárolói létesítmények Magyarországon (pdf), és a kormány egy támogatási programmal meg is tolta tavaly ezt a folyamatot.
A másik lehetőség, hogy a fogyasztást próbáljuk arra az időszakra időzíteni, amikor túltermelés van, és olcsó az áram. Erre olyan nagyfogyasztók lehetnek alkalmasak, amelyek rugalmasan tudják alakítani áramigényüket egy adott napon belül. Ez azonban épp a jó energiamix ellentéte: épp a hazai energiarendszer problémáit próbálhatnánk így kezelni.
Ráadásul egy adatközpont erre teljesen alkalmatlan, mert az egyetlen fontos feltételnek nem felel meg: nem alakítható az áramigénye napon belül.
Az ilyen létesítmények hagyományosan úgynevezett „zsinór” fogyasztók, azaz folyamatos és egyenletes ellátásra van szükségük. Elvileg az MI-adatközpontokban előfordulhatnak olyan folyamatok, amelyeket lehet bizonyos időtávon belül mozgatni, és így valamennyire az áramigény is alakítható, de a G7-nek nyilatkozó szakértők szerint a teljes áramigényhez képest ez minimális mennyiséget jelent, lényegében teljesen rugalmatlan a felhasználás. Ráadásul a már említett chiphiány miatt most erősen túlkeresletes a piac, minden számítási kapacitásra szükség van, így a központok szinte 100 százalékos kihasználtsággal működnek. Azaz jelenleg gazdasági okokból még annyi rugalmasság sincs a rendszerben, mint amennyi technikailag elvileg lehetne.
Kérdésünkre korábban a paksi beruházás magyar résztvevőjénél is azt mondták, hogy a „mesterséges intelligenciára tervezett és optimalizált adatközpontok alapterhelésű áramellátást igényelnek, vagyis az energiafogyasztásuk nem rugalmas”. Tehát az eddigi bejelentett egyetlen projektnél is folyamatos áramfelvétellel kalkulálnak.
Magyarország pont az energiamix miatt nem versenyképes
A magyar energiamix tehát jelenleg pont azt nem tudja biztosítani, amire egy adatközpontnak szüksége van. Az adatközpontnak pedig épp az a tulajdonsága hiányzik, ami a magyar energiarendszert segítené.
A helyzeten Paks 2 üzembe helyezése változtathatna,
hiszen ha belépnek az új blokkok, és sikerül meghosszabbítani a régiek üzemidejét is, akkor a párhuzamos működés ideje alatt rengeteg zsinóráramot fognak termelni. Valószínűleg még többet is, mint amennyire az országnak szüksége van.
Halottunk olyan véleményt, hogy az adatközpont-beruházásokkal épp egy ilyen potenciális nukleáris túltermelést próbálhat megelőzni a kormányzat. Korábban arra számíthattak, hogy az akkugyárak elviszik majd Paks 2 termelését is, azok a beruházások azonban nem úgy alakulnak, ahogyan a kabinet számolt, és most már reális esély van arra is, hogy hosszabb távon sem lesz akkora áramigényük, mint amivel kalkuláltak. Az így kialakult helyzet kezelésére pedig jó megoldás lehet hasonlóan energiaigényes létesítmények Magyarországra csábítása.
Igen ám, de Paks 2 még nagyon sokáig nem fog termelni (ha fog egyáltalán valaha), egy adatközpontot pedig addig is el kell látni valahogy árammal. Márpedig – ahogy erre több ágazati szereplő is felhívta a figyelmünket – jelenleg Magyarország ebből a szempontból épp azért nem túl versenyképes, mert nálunk kifejezetten drága az áram (a nem lakossági fogyasztók számára). Egy olyan befektetőnek, amely európai adatközpontban gondolkodik sokkal jobb választás például Skandinávia, ahol az olcsó és stabil vízenergia magas aránya miatt tényleg kedvez az energiamix egy ilyen létesítménynek, ráadásul a hűtés is egyszerűbb.
Több szakértő is azt mondta, hogy ezek miatt egy észak-európai helyszínnel költségoldalról nem tud versenyezni Magyarország. Ráadásul nálunk az országkockázat is sokkal nagyobb, amit egy olyan érzékeny üzletágban, mint ez, szintén beáraznak. Így még ha változna a helyzet, és nálunk lenne a legolcsóbb az áram egész Európában, még akkor sem biztos, hogy ide hoznák a külföldi cégek az adatközpontjaikat.
Különösen, hogy egyre erősebb trend az ilyen MI-létesítmények országhatáron belül tartása, még az uniós tagállamoknál is. Magyarországon így globális-kontinentális méretekben szinte biztosan nem érdemes gondolkodni, legfeljebb közép-európai projektek jöhetnek szóba. Ezt egyébként valószínűleg a kormányzat is így látja. Tusványoson Orbán Viktor is azt mondta,„ebbe a versenybe önállóan kell bekapcsolódni, regionális meghatározó szereplővé kell válni, és együtt érdemes működni a térség többi országával”.
Nem csak vasban kellene gondolkodni
A fentiek miatt a G7-nek nyilatkozó szakemberek kivétel nélkül azt mondták: bár kifejezetten pozitív, hogy a kormányzat elkezdett a mesterséges intelligenciával foglalkozni, nem biztos, hogy (csak) az adatközpontokra kellene fókuszálni. Ezen a területen különösen fontos lenne, hogy el tudjanak mozdulni attól a megközelítéstől, amit az autó- és akkugyártásban is vittek az elmúlt években. Jelesül, hogy
csak vasban, azaz gyárakban, üzemekben és óriásberuházásokban tudnak gondolkodni.
Már csak azért is, mert az elmúlt években nagyon látványosan elhúztak mellettünk informatikában a régiós országok. „A 2010-es évek elején Budapest még Közép-Európa legfontosabb IT-központjai között volt azóta azonban ez megváltozott. Elmaradtak a fejlesztések, lepattant a felsőoktatás, az informatikus bérek Bukarestben most már 20 százalékkal magasabbak, mint itthon, miközben a merítés is sokkal nagyobb ott” – fogalmazott egy forrásunk. Romániában ráadásul nem csak a fővárosban alakult ki IT-központ: a kolozsvári informatikusok például a bukarestieknél is többet keresnek.
Ágazati szereplők szerint a románokon túl a csehek és a lengyelek is mindenben jóval előttünk járnak. Ezt a lemaradást pedig adatközpontok építésével önmagában egész biztosan nem fogjuk behozni. Éppen ezért elég általános vélemény, hogy az lenne a jó, ha ezen a területen nem az alacsony hozzáadott értékű tevékenységekre koncentrálna a kormányzat, ahogy ezt tette az autó és akkuiparban, hanem elkezdene például a humántőkével, magyarul az oktatással valamint a kutatás-fejlesztéssel is komolyan foglalkozni.
