Az űrből is látszik a katasztrófa, nem bánhatunk tovább úgy a vízzel, mint eddig

Az Európai Unió és benne Magyarország vízrendszerei egyre nagyobb nyomás alatt állnak a nem fenntartható vízgazdálkodás, a szennyezés, valamint az ipar, a mezőgazdaság és a városi területek növekvő vízigénye miatt. A klímaváltozás hatásai – árvizek, aszályok, erdőtüzek – tovább súlyosbítják ezt a már egyébként sem rózsás helyzetet, veszélyeztetve a lakosság egészségét, az élelmiszer- és energiaellátást, a gazdaságot és a természeti környezetet.

Dél-Európában hetek óta erdőtüzek pusztítanak, miközben a hőség és szárazság megnehezíti a tűzoltást. Spanyolországban volt olyan időszak nyáron, mikor egyszerre 14 nagy tűzzel küzdöttek, a lángok következtében három ember vesztette életét, köztük két önkéntes tűzoltó, és idén eddig mintegy 158 ezer hektárnyi terület vált a tűz martalékává. Hazánkban kutatók az idei nyarat az eddig legsúlyosabb aszályos évhez hasonlították. Az aszály mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatásai még az űrből is látszanak a HungaroMet adatai alapján.

Hazai helyzet

A vízzel kapcsolatos kihívásokról a Klímaváltozás és Biztonság beszélgetéssorozatunk júliusi adásában Lakatos Boglárka kutatóval beszélgettünk részletesen, ahol elhangzott, hogy

Magyarországon a szárazság ma már nemcsak a gazdákat sújtó természeti jelenség, hanem egy lassan kibontakozó, rendszerszintű katasztrófa.

Az éghajlatváltozás hatására a csapadék egyre kiszámíthatatlanabb: hosszú hetekig tartó aszályokat hirtelen lezúduló, villámárvizet okozó esőzések szakítanak meg. A talaj víztároló képességének gyengülése, a mezőgazdasági termelés bizonytalanná válása és az ivóvízellátás biztonságát fenyegető kockázatok mind azt mutatják, hogy a víz ma már stratégiai erőforrás.

A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a vízügyi ágazat hagyományosan széttagoltan, gyakran csak tűzoltásszerű beavatkozásokkal reagál, miközben a klímaváltozás lassan mozgó, előrelátható krízist hoz. A szakértők szerint ezért nem elég a rövid távú műszaki megoldásokban bízni: szükség van adatvezérelt, integrált és hosszú távú stratégiákra, amelyek összehangolják a mezőgazdasági, energetikai, egészségügyi és vízügyi érdekeket. A vízhiány így nem csupán természeti probléma, hanem társadalmi és igazgatási kihívás is, amely új szemléletet követel.

Bár már történtek lépések a vízzel kapcsolatos kihívások kezelésére – mint például a Vizet a Tájba program elindítása –, azonban hazánkban több szakpolitikai kihívást is azonosítottunk vonatkozó szakpolitikai javaslatcsomagunkban a vízbiztonsággal kapcsolatban. A hazai szakpolitikai keretrendszerben a „víz ügye” nem hatja át kellően a szakpolitikákat, nem elegendő az előrehaladás az integrált és fenntartható vízgazdálkodás terén, valamint a víz mint ökoszisztéma-szolgáltatás nincs megfelelően beárazva, illetve nincs megfelelő stratégia, finanszírozás és intézményrendszer a vízkonfliktusok kezelésére.

A hazai vízbiztonság megerősítéséhez a szakpolitikai javaslatcsomagunkban foglaltak szerint stratégiai integrációra van szükség, vagyis arra, hogy a víz legyen átfogó szakpolitikai tervezési kritérium hazánkban, és elmozduljunk az integrált vízgazdálkodás irányába.

Európai lépések a fenntartható vízgazdálkodásért

Ilyen előzmények mellett kifejezetten pozitív, hogy idén nyáron az Európai Bizottság kiadta az úgynevezett Európai Vízreziliencia Stratégiáját, amely három fő célt fogalmaz meg:

• a vízkörforgás helyreállítása és védelme, különös tekintettel a víz mennyiségi és minőségi szempontjaira, a vízmegtartásra és a szennyezések visszaszorítására.
• Egy víztudatos gazdaság kiépítése, amely erősíti az EU versenyképességét, javítja a vízfelhasználás hatékonyságát, és ösztönzi a beruházásokat, különösen a digitális és infrastrukturális fejlesztések terén.
• A tiszta és megfizethető ivóvízhez, valamint a megfelelő csatornázottsághoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a klímaváltozás, valamint a növekvő igények miatt viszont a jövőben egyre súlyosbodó vízhiány várható, ha nem teszünk ez ellen, miközben az EU jelenleg évente mintegy 200 milliárd köbméter vizet használ fel. Ez hozzávetőlegesen a Tisza-tó teljes víztérfogatának ezerszerese. A négy legnagyobb vízfelhasználó ágazat, az energiatermelés hűtési célokra, a mezőgazdaság, a közüzemi vízellátás – ideértve a háztartásokat és a turizmust –, valamint az ipari termelés együttesen a gazdasági szektorok vízkitermelésének 98 százalékát teszi ki.

Ezeket a kihívásokat igyekszik kezelni a stratégia, amely mellé az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is kiadott egy intézkedéslistát. Eszerint a mezőgazdaságban akár 20 százalékos megtakarítás érhető el hatékonyabb öntözési technológiákkal, a veszteségek csökkentésével, precíziós gazdálkodással és szárazságtűrő növények termesztésével. Az energiatermelésben az innovatív hűtési rendszerek, a megújuló energiaforrások és a hőhasznosítás révén akár 95 százalékkal csökkenthető a vízfelhasználás. Ugyanakkor új kihívásokat jelentenek a feltörekvő ágazatok, mint az adatközpontok nagy vízigényű hűtése és a hidrogéntermelés, amelyek tovább növelhetik a jó minőségű víz iránti keresletet.

Az Európai Vízreziliencia Stratégia az alábbi beavatkozási területeket tartalmazza:

• Kormányzás és végrehajtás: az uniós vízszabályozások hatékonyabb megvalósítása, párbeszéd a tagállamokkal és régiókkal, valamint a határokon átnyúló együttműködés ösztönzése.
• Beruházások: a kohéziós politika forrásainak növelése, az Európai Beruházási Bank új vízügyi programja, valamint a magánbefektetések ösztönzése; összesen több mint 15 milliárd euró 2025–2027 között.
• Digitalizáció és mesterséges intelligencia: uniós szintű digitalizációs cselekvési terv a vízgazdálkodásban, okosmérők és műholdas adatok felhasználása a hatékonyabb előrejelzés és szivárgáscsökkentés érdekében.
• Kutatás és innováció: a vízügyi kutatások és szakképzés erősítése, európai vízakadémia létrehozása, valamint egy új k+f stratégia elindítása.
• Biztonság és felkészültség: árvíz- és aszálymegelőző rendszerek fejlesztése, valós idejű előrejelző és monitoring kapacitások bővítése uniós, nemzeti és helyi szinten.

A Bizottság már idén megkezdi a kiemelt intézkedések végrehajtását, és nyomon követi a vízfelhasználási hatékonyságra vonatkozó ajánlások előrehaladását, majd 2025 decemberétől kétévente vízreziliencia fórumot hívnak össze az érintett szereplők bevonásával. 2027-ben közbenső értékelés készül a stratégia megvalósításáról és eredményeiről. Az intézkedések között egy sor jogalkotási, beruházási, pilotprojekt-jellegű beavatkozás szerepel, például a kohéziós források félidei felülvizsgálata során a tagállamok és a régiók, így hazánk is új forrásokhoz juthatnak vízreziliencia programok megvalósítására.

A stratégiai értékelése

Az intézkedéscsomag egyrészt nagyon időszerű, miközben fontos üzleti potenciált is kínál. Európa vezető szerepet tölt be a víztechnológiai innovációban, globálisan a vízipari szabadalmak nagyjából 40 százalékát birtokolja. Ez mintegy 107 milliárd euró árbevételt generál, és 1,7 millió munkahelyet működtet a kontinensen. Az új stratégiai irányok megalapozzák azt a lehetőséget, hogy az európai gazdasági szereplők – kutatók, vállalatok – tovább építhessék versenyképességüket és innovációs pozíciójukat ezen a területen, hiszen a világon mindenhol hasonló problémák jelentkeznek egyre nagyobb mértékben.

A magyar vízipar számára is kifejezetten hasznos lehet az intézkedéscsomag, mivel vízügyi szakembereink és technikai megoldásaik nemzetközi szinten keresettek, a világ mindegyik kontinensén működik már magyar megoldás vízügyi kihívásokra. A kormány pedig kifejezetten igyekszik támogatni a magyar vízipar nemzetközi piacokra jutását, elég csak a budapesti Víz világtalálkozókra gondolnunk.

A stratégia ösztönzi a technológiai fejlesztéseket és üzleti modellinnovációt, különösen a vízfogyasztás csökkentését célzó intézkedések, az infrastruktúra modernizálása, valamint a digitális megoldások (például okosmérők, hálózati monitoring) alkalmazása révén. Ez lehetővé teszi vállalkozások számára a versenyképesség növelését és új szolgáltatási piacok kialakítását. Emellett a stratégia támogatja a vízárak felelősebb kialakítását, ami ösztönözheti a vízhatékonysági technológiák elterjedését és az innovatív vízgazdálkodási megoldások piaci terjedését.

Azonban több kritikákat is meg lehet fogalmazni a stratégiával szemben. Lehetne még ambiciózusabb, mivel egyelőre hiányoznak belőle a kötelező érvényű célok, a megfelelő finanszírozás és a végrehajtási garanciák. A megfogalmazott 10 százalékos vízhatékonysági cél sem elég erős és nem is számonkérhető, így nem alkalmas a klímaváltozás miatti aszályok és áradások biztos kezelésére. Bár pozitívum, hogy a természetalapú megoldások (például vízvisszatartás, zöld infrastruktúra) is megjelennek és a PFAS-szennyezés (perfluorozott alkil szulfonátok) problémáját is elismeri, a javaslatok többsége nem kötelező, és nem biztosítja, hogy a „szennyező fizet” elv valóban érvényesüljön.

Összefoglalva, a Bizottság tervei ambíciót mutatnak, de jogilag kötelező és anyagilag támogatott intézkedések nélkül a stratégia nem biztos, hogy valódi változásokat hozhat. Ennek ellenére üdvözöljük az új uniós stratégiát, mivel remélhetőleg az új lendületet adhat a hazai vízbiztonság megerősítéséhez szükséges integrált intézkedések megteremtéséhez a közeljövőben. A víz a földi élet origója; az élővilág és civilizáció tartós biztonságának fő létalapja, ezért mindannyiunk érdeke, hogy felelősségteljesen gondozzuk ezt a természeti kincsünket.