Az elmúlt években itthon és nyugaton is újult erővel tért vissza a széles körben legutoljára a kilencvenes években alkalmazott vagyonadó ötlete, azonban egyelőre jóval több országban volt kampányfogás, mint bevezetett intézkedés. Az adónem európai alkalmazásának korlátozott sikerei alapján ez valamennyire érthető is, ugyanakkor az elmúlt években már a múlt hibáiból tanulva álltak elő a vagyonadó új formáival. A Tisza Párt által bedobott, majd nemrég részletesebben is ismertetett adónem az eddig ismert részletek alapján ezeket a tanulságokat csak részben építette be, bár mással is indokolják a szükségességét, mint a nyugati országokban.
A párt vagyonadó-tervezete alapján a Tisza a 2026-os választások megnyerése esetén
- az 5 milliárd forint feletti vagyonokra évi 1 százalékos központi vagyonadót vezetne be.
- Ez kiterjedne minden vagyontárgyra (ingatlan, céges vagyon, külföldön található vagyontárgyak, nagy értékű ingóságok, mint például jacht, magánrepülő, festmény, sportkocsi).
- A vagyonadó alapját az illetékmentes ajándékozási körben lévő közeli hozzátartozókkal együtt kellene kiszámolni, kivédve ezzel azt, hogy úgy kerüljék ki az adózást, hogy a gyerek vagy a házastárs nevére íratják át a vagyont.
- A vagyonadó alapját minden évben önbevallás alapján számítanák ki, amit a NAV kockázatfókuszú egyedi vizsgálatokkal rendszeresen ellenőrizne.
- A bevételből pedig a személyi jövedelemadó (szja) csökkentését finanszíroznák.
Az szja-csökkentés fedezetének megteremtése mellett Magyar Péter, a párt elnöke a társadalmi szolidaritással indokolta a vagyonadó bevezetésének szükségességét. „Nem büntetés lesz, hanem egy működő és emberséges országban a társadalmi igazságosság és szolidaritás egyik jele” – írta erről a Facebookon.
Hányan és mennyit fizetnének?
Nem könnyű pontosan megmondani, hogy hány magyar állampolgárra vonatkozna a Tisza vagyonadója, és ettől mekkora költségvetési bevétel várható. A 100 leggazdagabb magyar 2025-ös kiadásába 19,7 milliárdos vagyonnal lehetett bekerülni, a Forbes 50 leggazdagabb magyar listájára pedig 52,5 milliárddal, tehát az biztos, hogy a toplisták mezőnyénél szélesebb kör fizetne vagyonadót a Tisza Párt ígérete alapján.
A Mandiner a Boston Consulting Group Magyarországra vonatkozó, 2023-as adatai alapján úgy számolt, hogy 4500 magyar állampolgárnak kellene vagyonadót fizetnie, és összesen 400 milliárd forint bevétel származna az adónemből, ha sikerülne a teljes vagyonérték alapján beszedni. A HVG cikke az adóköteles állampolgárok száma kapcsán a 2025-ös 100 leggazdagabb magyar kiadványra hivatkozik, amely szerint körülbelül 270 magyar üzletember vállalati érdekeltségei haladták meg az ötmilliárd forintot (de a cikk azt is megjegyzi, hogy a tényleges vagyon eltér a céges vagyontól). A lap a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján úgy becsül, hogy az ország legvagyonosabb 1 százalékához tartozó pénzügyi eszközöket 1 százalékkal adóztatva 330 milliárd forintnyi bevétel keletkezne (bár az MNB adataiból nem derül ki, hogy a felső 1 százalékhoz hány háztartás tartozott).
A Blochamps Capital becslése szerint 2025 elején 1500 magyar állampolgárnak haladta meg a vagyona a 4 milliárd forintot, legalább 40 milliárdos vagyonnal 50, 100 milliárdot meghaladóval pedig 20 ember rendelkezett. Erre vonatkozó kérdésünkre Karagich István 1000-1300-ra becsülte a legalább 5 milliárd forintos vagyonnal rendelkező magyarok számát. A Blochamps Capital tanácsadó cég tulajdonosa szerint azt ugyanakkor nagyon nehéz megmondani, hogy ezek a vagyonok együttesen mekkora összeget tesznek ki. „Főleg a legnagyobb vagyonokon belül már nagyon sok az olyan vagyonelem, amelyek magántőkealapokhoz vagy külföldi cégekhez tartoznak, emiatt a vagyonok követhetősége és a felvetett vagyonadó érvényesíthetősége is kihívásokat jelenthet” – mondta.
Az 5 milliárd körüli vagyonok kapcsán még megjegyezte, hogy a magyar viszonyok között szerinte ezek sok iparágban piaci alapon, organikusan is elérhetőek, sőt a 4 és 10 milliárd közötti állomány nagy része organikus vállalkozói vagyon. „Az elmúlt 15 évben viszont az derült ki, hogy ha valaki két-három polccal magasabbra vágyik vállalkozóként, és a 25-50 milliárdos vagyon felé néz, ott már az állammal és bizonyos üzleti körökkel muszáj kooperálnia” – mondta felvetve, hogy a társadalmi igazságtétel szempontjából inkább egy magasabb vagyonhatár felett lenne a vagyonadónak létjogosultsága, már ha erre a célra a vagyonadót érezzük a legjobb megoldásnak.
EU-rekorder a magyar felső 1 százalék vagyonrészesedése
Magyarországon a 2010-es évek második felétől jelentősen nőttek a vagyoni egyenlőtlenségek. A World Inequality Database adatai alapján 2023-ban a népesség felső 1 százaléka birtokolta az összvagyon egyharmadát, de a felső tíz százalék körülbelül kétharmados részesedésénél is csak a svéd felső 10 százaléké volt nagyobb arányú az Európai Unióban.
Ha ugyanakkor egy ennél bővebb mezőnyt, a világ 38 gazdagabb országát lefedő OECD-t nézzük – ahogy azt a Szabad Európa tette tavalyi cikkében –, az elmúlt években akkor is csak az Egyesült Államokban, Törökországban és három latin-amerikai országban találunk a magyarnál nagyobb vagyonrészesedéssel rendelkező felső 1 százalékokat. A magyar felső 1 százalék relatív vagyongyarapodása uniós és OECD-mezőnyben is kiemelkedő: a 33 százalékos részesedés 2014-ben még csak 25 százalékos volt.
Az elmúlt években inkább csak kampányígéret volt
A vagyonadó bizonyos formái jelenleg is hatályosak Magyarországon, ennek az adófajtának ugyanis többféle verziója is létezik még a központi (nettó) vagyonadón kívül. Vagyonadónak számít például az osztalék és a tőkenyereség után fizetendő adó, a bizonyos fajta vagyontárgyak után fizetendő adók (például építmény- és telekadó) és a vagyontárgy tulajdonosváltása esetén fizetendő adók is (például örökösödési vagy ajándékozási illeték).
Magyarországon az elmúlt 20 évben a Bajnai-kormány akart központi, de csak bizonyos lakóingatlanok után fizetendő vagyonadót bevezetni, a Párbeszéd központi, de csak a nettó 100 millió forintot meghaladó pénzügyi vagyonokra vonatkozó vagyonadót vezetett volna be. A Jobbik 2017-ben a 300 millió forint feletti éves vagyongyarapodást, Botka László pedig a 100 millió forint feletti vagyonokat adóztatta volna meg (ez szintén országos szintű vagyonadó lett volna), de ezekből a kezdeményezésekből nem lett semmi.
Az elmúlt években több nyugati országban is újra felmerült a vagyonadó bevezetésének lehetősége, de ezekből szintén kevés esetben lett konkrét intézkedés. Európán és az USA-n kívül a járvány után Latin-Amerikában volt reneszánsza az adónemnek, Argentínában, Bolíviában, Chilében és Kolumbiában is bevezették valamilyen formáját.
2019-ben az Egyesült Államokban a demokrata Elizabeth Warren és Bernie Sanders évi 2-8 százalékos vagyonadóval kampányolt, az Egyesült Királyságban pedig 2020-ban először a járvány miatt jelentkező kiadások fedezése céljából merült fel a vagyonadó kivetésének ötlete, de a konzervatív kormány végül nem vezette be. Habár az azóta kormányra kerülő Munkáspárt köreiben is vannak támogatói, Keir Starmer kormánya egyelőre nem vetett ki ilyen adót, még ha nyitva is hagyta ennek a lehetőségét.
Németországban a szociáldemokraták 2019-ben tettek javaslatot vagyonadó bevezetésére, a náluk balosabb Die Linke pedig idén mutatta be az új vagyonadó-tervezetét. Tavaly Franciaországban is felmerült a bevezetése a költségvetési hiány csökkentése érdekében, de ebből azóta nem lett semmi. Hatályos maradt viszont Spanyolországban a 2022 végén eredetileg ideiglenesen, két évre (a korábbi regionális vagyonadók mellé) bevezetett vagyonadó, amely alapján a 3 millió euró feletti vagyonokra 1,7; a 10 millió euró felettiekre pedig 3,5 százalékos adókulcs vonatkozik.
Spanyolország egyébként Norvégia és Svájc mellett a három olyan európai ország egyike, ahol van központi vagyonadó, a Tax Foundation és a GCS Global Intelligence Unit gyűjtése alapján pedig Franciaország, Olaszország, Belgium és Hollandia tart fenn még vagyonadót bizonyos tulajdonformákra vonatkozóan (bizonyos ingatlanok és pénzügyi eszközök esetében). Ha a trendet nézzük, az látszik, hogy a világ gazdagabb – OECD-tag – országaiban az elmúlt évtizedben stagnált a vagyonadót alkalmazó országok száma.
Az adónem ebben a körben a kilencvenes években volt csúcson, amikor még 12 ország alkalmazta, a kilencvenes évek végétől viszont egymás után vezették ki a vagyonadókat, és mára a fent említett három országon kívül Kolumbia az egyetlen OECD-tagország, ahol ilyen adónem maradt.
Kevés bevétel, sok bürokrácia, költöző milliárdosok
Az egyes országokban megvoltak az egyedi okai az adók visszavonásának, de az OECD 2018-as tanulmánya szerint visszatérő ok volt, hogy az adók nem hoztak annyi bevételt, mint amennyire számítottak belőlük (2016-ban Spanyolországban például a GDP 0,1; Svájcban a GDP 1 százalékát tették ki a belőle származó bevételek). Ez a jelentés egyébként arra a következtetésre jutott, hogy ha a cél a vagyoni egyenlőtlenségek csökkentése, akkor például a tőkejövedelmek adóztatása vagy az örökösödési és ajándékozási illeték is hatékonyabb és méltányosabb módon tud ehhez hozzájárulni.
Egy másik gyakran hangoztatott érv a központi vagyonadókkal szemben, hogy jelentős bürokratikus kapacitások fenntartását igénylik, hiszen az adóalapot szolgáltató vagyonok felmérése sok munkát igényel. Ausztria például kifejezetten a magas adminisztratív költségekre hivatkozva szüntette meg 1993-ban a vagyonadóját. Más országokban alkotmányossági problémák voltak vele, Németországban például ilyen alapon vonták vissza az adónemet 1997-ben (az ingatlanokat 1964-es, a pénzügyi eszközöket piaci áron értékelték fel).
Végül pedig talán a leginkább ismert ellenérv, hogy a vagyonosok elköltöznek azokból az országokból, ahol adóztatják a vagyonukat, ezzel csökkentve a beszedhető adóbevételeket. Gerard Depardieu 2012-ben azért költözött egy határ menti belga faluba, hogy ne kelljen vagyonadót fizetnie, és egyes felmérések szerint 2000 és 2012 között összesen 42 ezer francia milliomos költözött külföldre.
Az IKEA alapítója, Ingmar Kamprad a hetvenes években más adónemek mellett a vagyonadó miatt költözött Svédországból Svájcba, és egy helyi lap gyűjtése alapján több mint 30 norvég milliárdos és multimilliomos hagyta el Norvégiát 2022-ben, miután a balközép kormány 1,1 százalékra emelte a vagyonadót. Franciaország 2017-ben, Svédország pedig 2007-ben szüntette meg a vagyonadóját. De ellenpéldát is találni, ahogy ugyanis a Guardian cikke megjegyzi, a spanyol vagyonadó-emelés nem vezetett tömeges kivándorláshoz a helyi szupergazdagok körében.
Mit tanult a Tisza az európai kudarcokból?
Annak ellenére, hogy ennyi baj volt vele, az elmúlt években komolyan vehető közgazdászok is érveltek a vagyonadó bevezetése mellett. Két francia közgazdász, Gabriel Zucman és Emmanuel Saez – akik részt vettek Elizabeth Warren vagyonadó-javaslatának elkészítésében – 2019-ben részletes cikkben válaszoltak a javaslatot ért kritikákra a Washington Postban. Ebben arról írtak, hogy kifejezetten az európai kudarcokat figyelembe véve alkották meg az amerikai vagyonadó-tervezetet. A költözést például jelentős, 40 százalékos egyszeri adóval nehezítették volna meg.
Szerintük az európai adókkal az is probléma volt, hogy sok kivételt tartalmaztak, ami csökkentette a bevételeket, és azt is kritizálták, hogy a vagyonosok túl széles körét érintették ezek az adók. Az adóbehajtást érintő kritikákkal kapcsolatban Saez a Business Insidernek azt mondta, nincs technológiai korlátja az adók beszedésének, így a kérdés igazából az, hogy azokban az országokban, ahol ez felmerül, van-e politikai akarat a gazdagok megadóztatására. A két közgazdász Boston Review-ban megjelent vitacikkében egyébként azzal indokolja a vagyonadó szükségességét, hogy az Egyesült Államokban a vagyoni egyenlőtlenségek növekedése együtt járt a vagyonosok hatalmának megerősödésével, és számos szupergazdag rendelkezik nagy vagyonnal, miközben ehhez képest viszonylag kicsi az adóztatható jövedelme.
Zucman, aki azóta az EU Tax Observatory nevű kutatóintézet igazgatója lett, már globálisan kivetendő 2 százalékos vagyonadó bevezetése mellett érvel. A közgazdászt Brazília a G20 házigazdájaként hívta meg, hogy ismertesse tervét a pénzügyminiszterek előtt, az ebből született közös nyilatkozat pedig az ENSZ és az OECD elé került, de Zucman európai kormányoknál is kopogtatott a javaslatával. És habár ő a Financial Timesnak azt nyilatkozta, hogy a költöző milliárdosokat is meg lehet adóztatni, a globális adóra vonatkozó javaslata alapján azért úgy tűnik, hogy mégis inkább a nemzetközi koordinációnak örülne jobban.
Persze az sem elhanyagolható eltérés, hogy az 5 milliárd forint felett érvényes Tisza-vagyonadóhoz képest ő a milliárd dollár feletti vagyonokat adóztatná, amivel tavaly összesen négy magyar állampolgár (Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor, Felcsuti Zsolt és Veres Tibor) rendelkezett az amerikai Forbes szerint.
Az európai vagyonadókat ért kritikákra a Tisza vagyonadó-javaslata a jelenleg ismert formájában részben reflektál: a vagyonelemek széles körére vonatkozik, a bürokratikus nehézségeket pedig az önbevallás intézményével csökkentené. Viszont népességarányosan a vagyonosok szélesebb körére vonatkozik, mint akár a Zucman-féle globális vagyonadó-javaslat (mintegy 3000 ember globálisan), vagy az – a közgazdász nevével futó – javaslat, amit a francia felsőház júniusban nem szavazott meg (nagyjából 1800 háztartás a 69 milliós népességű országban). Emellett pedig a jelenlegi formájában arra sem kínál megoldást, ha az érintettek elköltöznének az országból, hogy ne kelljen ilyen adót fizetniük.
